Összefoglalhatnám az előző 11 hónap alvás mizériáját, de szinte minden második post erről szólt. Tényleg minden babánál megvannak a nehézségek, nálunk óriási problémák (kopp-kopp-kopp) nem voltak a taknyosságon és az alváson kívül, de azért valljuk be, 11 hónapnyi nem alvás után hihetetlen megváltás az, hogy már 2 hete JANKA ALSZIK ÉJSZAKA!!! :)
Azt hiszem, amikor utoljára az alvásról írtam, nagyon sokszor volt fent éjjel Janka. A 3 napos láz miatt rákapott ismét az éjszakai cicizésre és ez után a 2-3x-i ébredés helyett úgy 5x volt fent. Taktikáztunk, gondolkodtunk sokat Tamással azon, hogy mit lehetne tenni. Az, hogy minimum kétszer fel kellett hozzá kelnem éjszaka sem volt túl fantörpikus, de az, hogy ötször követeli a cicit az már tényleg borzalmas volt. Próbálkoztunk a vízzel – nem jött be teljesen. Majd kitaláltuk, hogy mi lenne, ha nem vennénk ki az ágyból, nem ringatnánk, csak simi, esetleg kis éneklés és előbb-utóbb elalszik. Volt így pár nehéz éjszakánk, jobb lett, de nem oldotta meg teljesen a problémát.
Egyik este szokás szerint néztük a Szuperdadát (a Life Networkon megy esténként 8-9-ig, arról szól, hogy egy angol dadus odamegy családokhoz, ahol probléma van a gyerekneveléssel és megmondja nekik a frankót, hogy az adott problémát miképp a legérdemesebb kezelni). Aznap az egyik történet arról szólt, hogy egy 3 éves kislány még mindig szopizik folyamatosan. Tamással egymásra néztünk és hüledezve mondtuk, hogy na eeeezt nem! Igen, szép és jó dolog a szoptatás, de mindig tudtam, hogy nem szeretném azt, hogy a gyerekem odarohanjon majd hozzám, letépje rólam a pólót és cicit követeljen. Elég jól és viszonylag hirtelen leszokott a nappali szopizásról, de az estiről és éjszakairól nem nagy kedve van lemondani. Én úgy terveztem, hogy esti szopi 1 éves koráig simán mehet, esetleg picit tovább, de ennyi.
A műsor után Tamás elment fürödni és én addig elővettem a Suttogót. Érdekes módon pont az alvás és éjszakai szoptatás témakörnél sikerült felnyitnom :) Azt olvastam, hogy a babák, ha már nagyobbak 4.5 kilónál (azért ez meredek kicsit szerintem, de mindegy), nem igénylik azt, hogy éjszaka egyenek, ilyenkor már nem éhesek, csak a közelség, a megnyugvás és a cumizhatnék miatt szeretnének szopizni. Szóval a 4,5 kiló szerintem tényleg egy kicsit sarkos, de Janka 11 hónapos és 10 kiló, már pár hónapja tudom, érzem, hogy nem a táplálék miatt cicizik éjjel. A könyv szerint a megoldás a cumi. Ahha, köszönöm szépen, de mit csináljak, ha az én gyerekem csak játékszernek tekinti a dugót? Elvan vele, bekapja néha, majd eldobja, mint a többi játékot. Szóval úgy éreztem, hogy aznap este sem lettem okosabb.
Ismét hosszúnak ígérkezett az éjszaka, hajnali 2.30-ig úgy 4x kelt már Janka. 3 órakor ötödjére is felébredt, amikor valami hihetetlen erő lett úrrá rajtam. Felébredtem és azt mondtam: eddig és nem tovább! Innentől kezdve nem vagyok hajlandó éjjel szoptatni! Lesz ami lesz, ha kell éjszakákon át fent leszek végig, simogatom, hagyom picit sírni,de szokjon le arról, hogy folyton cicizni akar! Persze nem adtam akkor Jankának enni, amit ő heves kiabálással „hálált meg”. Simogattam, adtam neki vizet, dúdoltam neki, de semmi nem segített. 2 órán keresztül tartott ez a „buli”, a végén már befeküdtem az ágyba és hagytam picit sírni, persze görcsben volt a gyomrom és nem tudtam mitévő legyek. Szegény Tamás 4.30-kor kelt, mert ment reggel Pestre dolgozni, de abszolút támogatott, azt mondta, ne foglalkozzak vele, ha most érzem, hogy van elegendő erőm, akkor csináljam most! Szabadkozott, hogy most nem tud segíteni, mert azért nem árt picit pihenni, de csináljam, velem van! El sem vártam nyilván, hogy segítsen, de hihetetlenül jól esett a támogatása! Szóval feküdtünk az ágyban, mire Tamás végső ötletként bedobta azt, hogy próbáljuk meg a cumit. Természetesen szkeptikusan rögtön lehurrogtam, hogy az tutira nem segít, mert annyit próbáltuk már bedugaszolni a kicsi száját és folyton sikertelenek voltunk… de így 2 óra szenvedés után én is úgy voltam vele, hogy ártani nem árthat, nincs mit vesztenünk. Kerestünk valahol a kupac alján egy cumit, bementem Jankához, odaadtam neki és ő veszettül elkezdte szívni! Pár percig halkan hüppögve cumizott majd elaludt! Reggel pedig a szokott időben kelt! El sem mertem hinni :) attól féltünk, hogy ez csak véletlenül sikerült, de mindenképpen ki akartuk próbálni másnap is a cumit.
Innentől kezdve a cumi lett a megoldás a problémáinkra :) Nap közben, ha érzem, hogy álmos, beviszem a szobába, picit leengedjük a redőnyt, beadom neki a cumit és odaadom a csacsiját (a csacsi az új alvóka, amit Eszti és Szilvi tanácsára próbáltunk ki – nagyon bejött!). Van, hogy 1 percig nyüglődik, de simán bealszik már. Nem szereti már a paskolást, simogatást, éneklést, kell neki a magány, a dünnyögés és magától alszik el! Este pedig fürdés után megszoptatom, kap vizet (amiből nagyon sokat iszik – ez is mutatja, hogy ez már inkább cicizés, nem pedig szopizás) és már tátja is a kis száját a cuminak! Lefektetem, csacsit mellé rakom, megsimizem, jó éjszakát kívánok és kijövök. Az esetek 90%-ban azonnal el is alszik.
2 hete így működnek az alvások, eddig le sem mertem írni, nehogy elkiabáljam. Fantasztikus érzés, hogy kialakította/kialakítottuk az alvások rituáléját és így már ő és mi is jobban pihenünk. Ismét beigazolódott, hogy a gyerekek folyton változnak és, hogy Janka egy „hirtelen gyerek”. Egyik pillanatról a másikra állt fel úgy, hogy (legalábbis mi nem láttuk), hogy gyakorolt volna, hirtelen elhagyta a babakaját és csak darabos, felnőtt kaját eszik, hirtelen megszerette a cumizást és szerintem ilyen hirtelen indul majd el. Mi lennénk a legboldogabbak, ha ez lenne az utolsó post az altatással kapcsolatban :) Csodás dolog aludni egész éjjel :) (na jó, 1x vissza kell dugnom a cumit minden éjjel, de ez már semmi!) :)
