Van nekem két barátnőm. Ők a legújabb barátaim és Jankának köszönhetem őket! A fórumon ismerkedtünk meg Szilvivel és Esztivel és nagyon egymásra találtunk. Jó kis közösség alakult ott ki, persze van pár nagyon furcsa gondolkodású emberke is, de boldog vagyok, hogy jó emberekkel is összehozott a sors! Szóval a szatokkal (így fogom őket innentől említeni) voltunk már együtt egy hétvégét Esztergomban, ami olyan szuperül sikerült, hogy sebtiben terveztük a következő közös hétvégét is! De a 2 éjszaka nekünk már nem volt elég, hárommal számoltunk! Így logikusan jött az, hogy az október 23-i hétvégén találkozzunk, mert akkor nem kell szabit kivenni. És ha már ennyi időre megyünk, akkor utazzunk nagyot, látogassunk el Szilviékhez!
Nagyon vártuk ezt a hétvégét! Már lebeszéltük a szállást, programokat, mindent, amire hopp, kiderült: Boti lebetegedett. Nyilván nagyon sajnáltuk mindannyian Botit, de rögtön jött a kérdés: mi lesz a hétvégénkkel? Jó, nyugi, még csak kedd van, szombaton indulnánk, addigra meggyógyul. Eszti tömte is szegényt mindenféle vitaminnal, láza javult, láttuk már a fényt az alagút végén. Erre az újabb hír pénteken: Zádor is beteg! Na neeeee! Neki ráadásul mandulagyuszi és antibiotikumot kap. Paff, kész lettem. Összedugtuk a buksinkat és megbeszéltük, hogy bevállaljuk, megtartjuk a hétvégét. Boti már szinte teljesen jól volt, Zádornak meg nem kellett utaznia, saját környezetében lesz, a mandulagyuszi meg kezdetleges, addigra tutira hat úgyis az antibigyó.
Tehát pénteken összepakoltam és délután indultunk! Sanyiéknál megszálltunk, így két legyet ütöttünk egy csapásra: végre velük is töltöttünk egy kis időt és legalább nem volt így olyan hosszú az út. Jól telt a péntek este, Janka 10-ig pörgött, mi meg 1-ig néztünk esküvős és nászutas fotókat.
Reggel 6-kor ébresztett minket a kisasszony (persze rém kipihentek voltunk) és 11 körül indultunk el Tiszafüredre. Eszternek (GPS) megmondtuk a koordinátákat és már száguldtunk is! (azaz döcögtünk Pesten egy csomót, de mindegy) Janka végigaludta az utat, háááála Istennek :) Oooolyan jó volt megérkezni és végre látni Szilviék otthonát! Főzőcskéztünk, játszottak a kölkök, sünit gyártottunk :) majd megérkeztek Esztiék és ettünk, dumcsiztunk, majd átmentünk a mi kis átmeneti otthonunkba. A szállásunk valami hipiszupi volt, teljesen beleszerettem. Első este elég lightosra sikerült, Szilviék viszonylag hamar leléptek, mi is dumcsiztunk egy picit még egy üveg bor táraságában majd elmentünk aludni.
Vasárnap jó kis napunk volt! Reggel (azaz inkább már dél körül volt, mire összeszedtük magunkat) elmentünk a tanyára, találkoztunk a bocikkal és a barikkal, majd továbbmentünk Hortobágyra, ahol tök jól eldödörögtünk, ettünk egy szezonzáró lángost, kiállítást néztünk, Tamás a tanyán összeszedett kakát pucolta a cipőjéből, fotózkodtunk, madárkórházaztunk, majd hazamentünk és összedobtunk egy paprikás krumplit és megfürdettük együtt a gyerkőcöket az óriási kádban :) cukik voltak, nagyon élvezték!
Hétfőn pedig délben nekiindultunk a wellnessezésnek! Irány Hajdúszoboszló! Elmentünk egy tök jó élményfürdőbe (ahol az 1 éveseinkre is kellett jegyet venni – no comment). Szuper volt a babarészleg, jókat fürödtek a lurkók, majd egy csomót aludtak! Este még beugrottunk a Tescoba, mert kicsit kevés volt a kaja, és este megint együtt pancsoltak a törpök :)
Kedden pedig már csak levezetés volt: összeszedtük a cumónkat, megálltunk enni a csárdában és irány vissza Pestre. Tök furcsa, de totál bőghetnékem támadt, amikor elbúcsúztunk a csapattól. Olyan jó volt együtt! És megint jó pár hónap, míg úja találkozunk :(
Hazafelé beugrottunk Janiékhoz, szintén két legyet ütöttünk egy csapásra :) Aludt megint Pestig Janka és jó volt kicsit kivenni, átmozgatni és játszani vele a továbbindulás előtt. Lizi tündéri, nagyon cukin beszél, jó volt őket is látni! Hazafelé úton nem aludt a lánykám, végig nézegetett meg játszott – na ez is meglepett :)
Kedden érkeztünk haza és szerdán egész nap lázas volt Janka. Csütörtökön elvittem orvoshoz, reggelre már nagyon fehér és bágyadt volt. Ahogy beléptünk az ajtón az első reakciója a dokinőnek az volt, hogy milyen sápadt és mekkora pocakja van. Vettek tőle vért arra hivatkozva, hogy jó ötlet lenne egy vérvizsgálat, mert már régóta nagynak tartja a pocakját, érdemes megnézni, hogy minden rendben van-e, mert akár lisztérzékeny is lehet a gyerek. Illetve a vérvizsgálat azért is jó, mert megtudjuk, hogy kell-e antibiotikumot szednie. Frankó, jól elkezdtem izgulni, kért, hogy délután csörögjek rá és akkor megbeszéljük a véreredményeket. Szerencsére negatív lett, nem kellett az antibiotikum, de nagyon alacsony a vasszintje (még nem kórosan, de majdnem) illetve azt mondta, hogy a mája is szinte túlműködik. Áááá na akkor elkezdtem izgulni! De megnyugtatott, hogy lehet ez a vírus miatt is, kezeljük ki a gyereket és ha tünetmentes lesz csinálunk mégegy vérvételt és ha szükséges, akkor továbbmegyünk.
Csütörtök este letettük Jankát aludni, éjfélkor veszettül köhögött, nagyon megijedtem, kikaptam az ágyból és kihányta az egész vacsiját :( átöltöztettük, rendberaktuk, majd elaludt. Éjjel párszor kelt, lázas is volt, kapott kúpot, de nem volt szerencsére túl eseménydús az éjszaka.
Péntek reggel 7 óra körül hallottam, hogy ébredezik, de ilyenkor mindig eljátszik még kicsit az ágyában. Én is ébredeztem és éreztem, hogy büdi van, tudtam, hogy bekakilt. Tamás mondta, hogy bemegy és megnézi! Simán tisztába teszi Jankát, ha kakis, így meglepődtem, amikor hallottam, hogy: „AAAANNNNYAAAA”. Bementem és csak annyit láttam, hogy Jankát egy méterrel maga előtt tartja Tamás, oltári nagy bűz van és a gyerek hálózsákja is totál kakis! Nem mellesleg a lepedő is! (a hálózsák alatt egy ujjatlan és egy hosszúujjú body is volt). Rögtön levetkőztettük és megfürdettük a lányt, de valami hihetetlen büdi volt a kakija. Beszéltem a dokival, azt mondta ez normális, a vírushoz hozzátartozik. Itassam sokat, nem baj, ha nem eszik, de diétáztassam. Nagyon keveset ivott egész nap. Murphy, hogy pont aznapra volt Dumaszínház jegyünk. Ez volt a 3. alkalom az 1 év alatt, hogy kimozdultunk volna itthonról kettesben. Délutánra jobb volt már a kedve Jankának, egész nap csak kb fél cumisüvegnyi vizet ivott meg, de azért nem volt olyan vészes a dolog, így anya ösztönzött minket, hogy menjünk el, csak 2 óra, ő vigyáz Jankára, nem lesz semmi gond. Oké, elmentünk. Beültünk a színházba, csörög a telefon, hív a doki. Nagyon megijedtem, hogy mi lehet, de ő csak rendes volt és érdeklődött Janka hogyléte felől. Persze ekkor mondták be, hogy kapcsoljuk le telefonunkat, az előadás mindjárt kezdődik. Baromi égő volt! Én, a szar anya otthon hagytam a beteg gyerekemet és eljöttem mulatni :( Fuhh egész előadás alatt ezen görcsöltem, jó, tudom, hülye vagyok…
Hazaértünk, anya épp büszkén újságolta, hogy Janka ivott kicsit, erre kihányta mind az utolsó kortyig. Ja, aznap még párszor kihányta a vizet :( ekkor nagyon megijedtem, mert alig maradt meg benne víz a nap folyamán és féltem az éjszakától. Mi lesz, ha éjjel sem iszik? Mit csináljak vele? Mondta is a doki, hogy ha nem iszik, vigyük be a kórházba. Na kitaláltam, hogy felhívom a dokit, akármilyen égő is… beszéltem vele és ő is azt tanácsolta, hogy vigyem be, max hazaküldenek, ha nincs gáz.
Így péntek este 8.30 körül elindultunk a kórházba. A csecsemőosztályra megérkeztünk, kérdezték, hogy mi a probléma, kerítettek egy dokit és megvizsgálták Jankát. Na ezt a dokit úgy meg tudtam volna pofozni, hogy azt megemlegeti! Flegma, bunkó, nagyképű nő volt, nem is értem, mi baja volt. Nem éjjel ébresztettük, a munkáját végezte, elnézést kérek, hogy a beteg gyerekemet kellett megvizsgálnia. Pár perc után kiküldtek minket a folyosóra. Sötét volt, aludt már mindenki, az én kicsi babám meg bent üvöltött. Én meg kint sírtam :( Ekkor vettek tőle vért és kötötték be a kanült! Én naív azt hittem, hogy kap majd Janka egy kis infúziót, pár óra alatt lecsöpög és mehetünk is haza. Aha! Amikor bementünk láttam, hogy be van kötözve a kicsi keze. Jajj drága kicsi babámat úúúúgy sajnáltam :( ekkor a nővérke mondta, hogy megmutatja a szobánkat. Szobánkat? Bent kell maradni? És akkor maradhatok én is? És meddig? 2-3 nap. Nemáááár! Erre nem számítottam. Egyértelmű, hogy maradtam Jankával, nem bírtam volna otthagyni egyedül, de 2-3 nap??? A szerencse az volt, hogy kevesen voltak az osztályon és külön szobánk volt. Janka kapott egy száz éves rácsos ágyat, aminek az oldalát le kellett ereszteni, ha ki akartam venni. Nyekergett ezerrel és kb 10 kilós volt csak a rács. De sebaj :) Szóval a nővérke behozta az infúziót, elaltattam Jankát és akkor kötötte be neki. Leraktam aludni de borzasztó volt így látni :( Tamás pedig írta a listát és hazament a cuccainkért! Sokszor írtam már és milliószor írom még: a világon a legjobb férjem nekem van! 2 bőröndnyi cuccot hozott nekünk és addig nem ment el a kórházból míg én nem kerültem ágyba! Szavak nincsenek arra, hogy mennyire hálás vagyok neki mindenért. Éjjel sokszor fent volt Janka, zavarta a cső, szerencsére a kicsi kezét nem piszkálta. Hajnali 2-re már teljesen lement az infúzió, többször bejöttek a nővérkék ellenőrizni, hogy van. Reggelre már sokkal jobban volt! Szombaton nap közben kekszet ehetett és sokat kellett itatni. Jobban ment az ivás és evés is! Tamás kivett egy nap szabit (munkanap volt a szombat) és végig velünk volt. Ezért is Isten áldja! A legrosszabb a kórházi tartózkodásunkban az volt, hogy nehéz volt Jankát lekötni. Ő ugye folyton mászik, jön-megy, de a fertőző osztályon nem ajánlatos letenni a földre, így az ágyamon volt kb egész nap és óriási segítség volt az, hogy Tamás is segített szórakoztatni. Szombaton már egyáltalán nem volt sem hányás sem hasmenés. Folyton kérdezgettem, mikor mehetünk haza, és szombaton mondták, hogy ha szépen iszik és nincs több hányás-hasmenés, akkor vasárnap. Szerencsére így lett, vasárnap „feltételesen szabadlábra helyeztek minket”, azaz kedden vissza kellett menni még egy kontrollra. De addig, ha bármi baja lett volna Jankának (akármilyen jellegű probléma, ami miatt dokihoz fordultunk volna), a kórházba kellett volna visszavinni.
Általánosságban a kórházról: nagyon dezsavűűűm volt! Teljesen olyan érzések kavarogtak bennem, mint amikor szülni mentem. Jankával kettesben voltunk egy szobában, csak őrá figyeltem, néztem ahogy alszik, akkor mentem ki wc-re, ha tutira aludt. Sőt, most menstruáltam :) és ugye szülés után is folyton betéteket cseréltem :) Itt annyi különbség volt, hogy a nővérkék és minden más doki a péntek estit leszámítva fantasztikusak voltak! Ennyi kedvesség és szeretet szerintem kevés helyen található meg! Nem hiába kapták meg a legjobb csecsemőosztály díját!
Kedden visszavittük Jankát és persze minden ok volt, csak köhögött még, mert nagyon sok váladék volt neki még letapadva. Szívni kellett az orrát sokat, de pár nap alatt az is rendbejött.
Nem tudom, hogy mindenképpen volt-e szükség a kórházra, de talán jó döntés volt bevinni, így gyorsan túl lett rajta és én is megnyugodtam. Szegény Boti és Zádor is elkapták ugyanezt a nyavalyát (a hajdúszoboszlói babapancsoldára gyanakszunk), de nekik sajnos tovább tartott a kilábalás. Lehet, hogy az infúzió rázta helyre ilyen gyorsan… a fene tudja! Mindenesetre annak ellenére, hogy szuperek a csecsemőosztály dolgozói, nem szeretnék velük ismét pár napot eltölteni.
Rendbejött Janka, visszavittem a dokihoz és már nem is látta nagynak a pocakját és a sápadtság is elmúlt. Mint kiderült, ő azt hitte, hogy kóros hasmenése is volt, mert ez is tipikus jele a lisztérzékenységnek. De amikor megvizsgálta azt mondta, hogy nem tartja indokoltnak a további vizsgálatokat, így ezt remélhetőleg elfelejthetjük. A kórházban is vettek tőle vért és ott is megkérdeztem, hogy lehet-e lisztérzékeny az eredményei alapján és azt mondták, hogy egy lisztérzékeny gyerek nem így néz ki :) és nem ilyenek az értékei. Úgyhogy örülök, hogy ez csak egy félreértés volt. Jaaa, egyébként kiderült az első vér- és vizeletminta alapján, hogy nem volt Janka kiszáradva. Lehet, hogy felesleges volt ez a kórházas kör, de most már mindegy.
