Kezdem látni, hogy mindenkinek megvan a maga "nyavalyája" a gyereknevelés kapcsán. Valaki a fogakkal, valaki a szoptatással, valaki a napirenddel és valaki (pl. mi) az alvással/altatással szenved.
Megvolt a szabi, több, mint 10 éjszakán keresztül Tamás kelt fel Jankához, próbálkoztunk azzal, hogy nappal nem ringatjuk és éjjel is csak megitatjuk, kis simi és sipirc aludni :)
Az első pár nap egész jól sikerült. Eleinte furcsa volt Jankának, hogy nem kapott éjjel enni, így hosszadalmasabbak voltak az altatások. Átlagban felkelt úgy 3 körül és még egyszer, fél-fél órát kellett itatni és altatni, de sikerült - cici nélkül. Később átálltunk arra, hogy a hajnali (úgy 5.45 körüli) kelésnél megetettem, majd visszaaludt. Az első pár éjszaka nem is volt ezzel semmi gond, örültünk a könnyű átállásnak. Nap közben is jól ment az altatás, általában akkor tettem le, amikor már valóban álmos volt, picit simiztem, paskoltam a popiját és sikerült is elaludnia.
Esztergomban is tök jól viselkedett éjjel, pedig direkt azért kértük azt, hogy mi menjünk külön szobába, hogy nehogy felébresszük a két pasit és családját :)
Szigligeten úgy a 3. éjszaka romlott el minden. Felébredt hajnali 1-kor és 4-ig üvöltött. Semmi, de semmi nem segített. Próbáltuk itatni, nyugtatni, ringatni, még meg is etettem - semmi. 3.30-körül Tamás mondta, hogy bontsuk ki, nézzük meg a pelusát illetve azt, hogy megcsípte-e esetleg valami. Persze semmi baja nem volt, jót kacagott már a fénynél :) Adtam neki egy viburcol kúpot, nem tudtam már mit csinálni. Ez után el is aludt és 6-kor meg olyan 7.30-kor ébredt fel. A nappali alvásokkal is gubancok voltak innentől kezdve, hosszadalmas és nehézkés altatások következtek nappal is annak ellenére, hogy tényleg akkor tettem le, amikor már hulla volt.
A többi szigligeti éjszaka átlagban 3-4x kelt, volt, hogy 20 percet kellett altatni, de legtöbbször csak annyi kellett neki, hogy én fogjam meg. Ha a kezemben volt, a vállamon elaludt, de ahogy letettem, folyton üvöltésbe kezdett, négykézlábra állt, felült, és ismét fel kellett venni. Úgy tudott elaludni, hogy másodjára, harmadjára már olyan álmos volt, hogy ahogy letettem úgy is maradt. Nagyon kifáradtunk. Nappal is nehéz volt altatni. Vasárnap reggel, amikor 6-kor felkelt, anya berontott, kivette a kezünkből és elvitte, hogy tudjunk aludni. (Isten áldja!) :)
Szóval szegény Tamásnak nem sikerült túl jól a szabija pihenés szempontjából, de egyébként Szigliget szuper volt, Janka tündérien viselkedett, folyton vigyorgott, dumált, kacagott, kopogtatott mindenhol és mindenkire - egy kis csoda ez a baba! Mindenkinek megvan a saját keresztje - nekünk az alvás. Nem könnyű, próbál az ember taktikázni, kitalálni a legjobbat, de nem minden áron. És kívánom, hogy ennél nagyobb bajunk sosem legyen, mert a lényeg az, hogy boldog, egészséges, kiegyensúlyozott babánk van. Az alvással küzdünk, de ezt is megoldjuk valahogy :)
