Hihetetlen, el sem hiszem, hogy Janka már másfél éves. Kész nő, komolyan! Jár-kel, be nem áll a szája, hoz-visz dolgokat, morcoskodik, szeretget, hisztizik és felhúzott orral vigyorog. Tehát, kérem szépen, egy kész kis ember.
Jön majd a szokásos összefoglaló a havi újdonságokkal, de gondoltam, hogy a jeles hóforduló emlékére összeszedem azt, hogy miként telik egy napunk, és, hogy milyen is így, másfél évesen ez a csoda.
Reggelenként olyan 7-7.30 körül szokott ébredni, de sajnos napról napra csippent le az alvásából, ma például már 6.15-kor ébredt. Nem sírással kel, hanem dumál. Általában „anyaaaa, apucsi” szokott lenni a hívószó, de egyre többször ébredek arra, hogy „ici-ici” (iszi-iszi – szomjas). Szerencsére éjjel már nem nagyon ébred fel, ha mégis, akkor csak egyszer, iszik és vissza is alszik. Ez nálunk oltári nagy szó, hihetetlen, hogy végre jók az éjszakáink! Szóval reggel vezényszóra bemegyünk a gyűrt arcú, túrt sérójú csodalánykánkhoz, aki mindezért óriási mosollyal hálálkodik. Kivesszük az ágyból, majd mondja „cucu”, hisz nem elég az az egy cumi, ami a szájában van, kell a másik kettő is, ami a polcon hever. Van, hogy iszik is, de a cucut biztos begyűjti. Ezek után áthozzuk a mi ágyunkba. Itt levesszük róla a hálózsákot és jön-megy kicsit köztünk, van, hogy odahoz játékokat, formabedobót, vagy bármit, amire ráfanyalodik, és akkor az ágyban, rugdalózóban kell vele játszani. Egy idő után mondjuk neki, hogy megyünk átöltözni, amit ő egy kedves „átőtő”-vel konstatál. Ezután szellőztetünk-kinyitjuk az erkély ajtót, ő kidugja a kis kezét és mondja „ideg” (hideg) :) Következik a felöltözés. Persze megcsodáljuk és megpuszilgatjuk a büdi lábakat és a többi csodás alkatrészét, amire persze folyton rötyög :) Eztán kezébe adjuk a pelusát és ő száguld is ki a konyhába, hogy kidobja. Ahogy kiér a konyhába már mondja: „tááááááááácsi” (tejcit kér). Anya rabszolga iziben megcsinálja a tejcit, belerakja a vitaminokat, tép egy papírtörlőt és Janka kezét fogva besétálunk a nappaliba. Itt már ő mondja, hogy „csüüüüüüccs” és leülünk mindketten és issza a tejcit. Ha apa is itthon van, akkor úgy félúton mondja, hogy „apucsi” és akkor apának odaadja a cumisüveget és a papírtörlőt, hogy ő adja akkor most neki a tejet :) Minden tejiváskor meg kell a cumisüvegen csodálni a nyunyut (nyuszi) és epe-t (eper) :)
Ezután kimegyek fogat mosni, persze ő nagyon figyeli mi történik, majd arc mosás és krémezés következik. A krémből neki is kell: mondja, hogy „azst, azst” és mutat a kis arcára :) Egy mini adag krémmel bekenem az arcát, majd ő is elkenegeti a krémet és mondja: „Séééééép” :) meg legtöbbször utána: „méty” (még). Ezek után beágyazunk, ami sokszor nehézségekbe ütközik, hiszen Jatta (ahogy magát hívja) előszeretettel huppan rá a frissen összerakott ágyra és megakadályozza, hogy az ágytakarót rátegyem :) Egyre többször mondja már, hogy „enni”, ha éhes, és megy ki a konyhába és mutat a székére és mondja „csüccs”. Általában tejci ivás után 1-1,5 órával szokott reggelizni, bár a reggeli még mindig nehézkésen megy. Egyre többször kap joghurtot műzlivel, az amerikai palacsintát imádja, az általam készített túrós batyu és kalács már nem sláger, de hideg kaja sem csúszik igazán, sőt, a tojás sem. Szóval a reggelik és vacsik még mindig elég nehézkések.
Délelőtt általában az intézkedésé szokott lenni. Ekkor megyünk bevásárolni, piacra, kerekítőre, postára, vagy gyógyszertárba. Még mindig babakocsizunk. Tud menni rendesen, csak lassan és nem arra, amerre kéne, így egyelőre egyszerűbb a babakocsi – főleg itt a városban! Hazajövünk, játszik picit majd ebéd következik. Ha kimondom az ebéd szót ő rávágja: „Nanana” (nagyapa) hisz minden nap együtt ebédelünk. Mostanában általában szépen eszik alvás előtt és az ebéd az egyetlen étkezés, amivel nem szokott probléma lenni. Nagyon kevés főtt étel van, amit nem szeret szerencsére. Ha leves és második is van, akkor viszont előfordul, hogy bekebelezi a levest, alszik, majd utána kér csak másodikat. 12-13 körül szoktam lerakni aludni. A minimum az, hogy 1,5 órát alszik, a 2 óra átlagos, 2,5-nek már nagyon örülök, de volt arra is példa, hogy 3 órát, 3 óra 20 percet aludt (bár ez a ritka). De rájöttem, nem függ össze egyáltalán azzal, hogy reggel mennyire fáradt le. Nem értem a logikáját :)
Alvás után van, hogy eszik még, de ugye nem mindig. Anya 2-kor szokott jönni munka után, ha éppen úgy jön ki neki a lépés és a főnök sem alszik. Délután is ki szoktunk menni – főleg, ha jó idő van! Ilyenkor jön a játszizás, vagy fagyizás, esetleg séta a Széchenyi téren. Éppen mihez van kedvünk (azaz anyának :). Apa este 6 körül szokott hazaérni, addigra általában itthon vagyunk és az este az apáé. Ilyenkor én kb nem is létezem. Eljátszanak aranyosan ketten, nem baj, ha itt vagyok, de az sem, ha nem :) Apának továbbra is sikítva, kiabálva ujjong, majd kiugrik a bőréből, ha hazajön. Ez a jobb eset egyébként. Sokkal jobb, ha Pesten dolgozik, mert így nem zavarjuk egymást. Picike a lakásunk, míg Janka is manócska volt, nem volt abból gond, hogy Tamás a konyhában dolgozik. De mióta ilyen nagy és okos :) mindenkinek nehezebb így. Janka nem érti, hogy ha apa itthon van, akkor miért nem foglalkozik vele? Folyton odamenne hozzá, beülne az ölébe, de nem lehet. Ilyenkor próbálom a nappaliba szorítani a mozgásterét, de ha meglátja, hogy az imádott Apucsi mondjuk elmegy wc-re, akkor elkezd ordítva bömbölni, hogy „apucsiiiiiiiii”… Szóval jó, ha itthon van, de jobb lenne, ha nagyobb lakásunk lenne és ott tudna egy külön szobában dolgozni :)
Este hamarabbra tolódott a vacsora, mostanában 7.15 körül szokott szólni, hogy „enni”. Ilyenkor kimegyek a konyhába, előkészítem a kaját, majd együtt szépen megvacsizunk. Azaz Tamás meg én szépen megvacsizunk, Janka eszik pár falatot, majd játszik (azaz játszani próbál) az étellel. Továbbra is a sajt és a kenyér a kedvence vacsira, sokszor van, hogy már felaprítottam a kenyeret és épp a sajttal bajlódok, amikor ő már vehemensen mutogat a tányérra és mondja: „saaaaajt” :)
Ezután romeltakarítok, megcsinálom a tejcit, amit szintén a nappaliban iszik meg (bár egyre többször marad az esti tejciből, a reggeliből nem hagy sosem semmit). Majd jön az esti szertartás: előkészítem a vizet és a fürdőt, beviszem Jankát, levetkőztetem, megpuszilgatom a büdi lábát, meztelenül felveszem és megcsodáljuk magunkat a tükörben :) ezután beleteszem a kádba, belepisil (az esetek 90%-ban), majd berakok pár játékot hozzá. Eddig Tamás elpakolja a játékokat. Majd váltás következik, Tamás megy fürdetni, játszani, megmosni a leányzó fogát, én meg befejezem a romeltakarítást, elmosogatok és előkészítem a terepet az alváshoz.
Fürdés után törölközőben hozza ki Tamás Jankát és „menekülnek”, mert jön anya, aki szétrágja :) Én bepelenkázom, átöltöztetem. Mindig, amikor bedugja a kezét a rugiba, akkor megpuszilom és kérdezem: „hoool van a kicsi kezed”, majd amikor előkerül, megörülünk neki és akkor is megpuszilom :) ugyanez a büdi lábával. Felcsavarom újra a nyakláncát, számolok, hogy „eeeegy, kettő” majd rávágja „hanam” (három) :) Ezután Tamás átszellőzteti a szobát, én pedig a nappaliban eléneklem neki az Erdő erdőt (amit sokszor már követel is: „ááááádőőőő”), beleteszem a zsákjába. Tamás becsukja az ablakot, bemegyünk, ad egy puszit apának, apa is neki, majd ad nekem egy puszit, és amikor én adok neki, akkor apa is megpuszilja a buksiját. Így alakult ki a szertartás :) Ezután elbúcsúzunk a falon Tigristől, Malackától, Micimackótól és Fülestől, iszik pár kortyot, megkapja a cucut és lerakom és csendben elalszik… egészen reggelig, amikor kezdődik minden újból :)
Egy kicsit a kinézetéről: szerintem egész magas a nőcim, régen mértem hány centi lehet, de már a 92-es ruhák jobban passzolnak rá, mint a 86-osak (H&M-es méretekben gondolkodva). A lába 21-22-es, attól függően, hogy milyen cipő van rajta. Súlyát is régen mértük, de nem fogy el :) főleg a pocakja! Imádja a gyerekeket, mindig minden babához odamegy, megnézi, megsimogatja. Újabban pedig a fagyiját nézi ki mindenki szájából :) A boltokban imádják, hisz mindig mosolyog, mondja, hogy „néni, bácsi” és integet és dumál. A Sparban már várnak minket minden nap :) a sajtos pultnál és a kasszáknál is minden néni ismer minket, sőt, van, hogy szólnak, hogy de rég láttak már minket :) Szóval bárhova élmény őt elvinni, sosem vallunk vele szégyent. A hisztit itthonra tartogatja :)
Nnnna és következzék a szokásos havi beszámoló ezután a brutál hosszú litánia után :)
E havi új szavak (úgy érzem, ez a lista hónapról hónapra egyre csak bővül majd, míg a másik rövidül :)
• Ajtó, ablak
• Takaró
• Papucs - patacs
• Janka – Jatta :)
• Sapka – satta
• Labda – latta
• Nagyapa szó kimondásának evolúciója: bababamamama most: nanana
• Tejci – tááááácsi (jó párásztosan) :)
• Boldog – bóóóódot
• Boldogság – bóóóódottá
• Egyszer csak elkezdte mondani, hogy „duck”, tökéletes angol kiejtéssel :) nyilván tudom, hogy nem ezt és nem angolul akarja mondani, de vicces :)
• Tyúk
• Eper – epe
• Szeretlek – szekeke
• Zsepi – zsepi :)
• Kedvenc halandzsa szava: nembök. Ezt napi szinten többször mondja, de gőzünk sincs, hogy mit jelenthet :)
• Zsiráf – itak! :) Következetesen, mindig, Itak. Mint, ahogy a kávé még mindig, folyamatosan tápa :)
• Hideg - itek, meleg – szépen mondja és tudja is, hogy mit jelent (pl. a mosógépen szoktuk levetkőztetni, mögötte van egy cső, ami télen meleg volt. Megfogta és mondta: meleg. Mostanában megfogja és mondja: itek :)
• Cumi – cucu :)
• Másik – mááááááááty(i)
• Még – MÉTY (így, nagybetűkkel, mert mindig szinte kiabáva mondja – főleg, ha énekelek és szeretné, hogy ugyanazt nótázzam századjára)
• Lift – hitty :)
Egyéb cukiságok:
• Ha megüt (leginkább csak játékból szokott, nem morcosan, direkt), mondom szomorúan, hogy anyának ez fááááj, erre ő megsimogat és ad egy puszit. Csodám.
• Ha mondom neki, hogy ebédelünk, fagy főzünk ebédet, rávágja: NANANA!!! (mert mindig Nananával ebédelünk)
• Legújabb kedvenc szórakozás: segít kipakolni a mosógépből. Eddig is ott ólálkodott, de most tényleg segít. Egyenként kiveszi a ruhákat és adogatja nekem! Imádnivaló! Van, hogy szájába veszi a rucikat, mint egy kis kutya és felhúzott orral vigyorog, de leginkább tényleg asszisztál. Ez az egyetlen házimunka, amiben tényleg nem hátráltat :)
• Ha megkérdezzük: hol a tesód? Mutat a saját kis pocakjára :)
• Pörög, forog, elszédül és baromira élvezi :)
• Egyre többet és egyre ügyesebben közlekedik egyedül a lépcsőn. Ha odafigyel, akkor simán felmegy egyedül úgy, hogy a falat fogja. De van, hogy bohóckodik és nemes egyszerűséggel felmászik :)
Szeretem, imádom, minden nap egyre okosabb, ügyesebb. A szívemet melengeti az a huncutság, cukiság, szeretet, ami árad belőle. Mindig egy ilyen gyerekre vágytam. Sokszor nem könnyű vele, de napjában milliószor meghálál mindent. Egy csoda.
