Most látom igazán, hogy eddig a gyereknevelés kapcsán nem találkoztunk igazán nehéz dolgokkal. Persze, az adott helyzetben az aktuális probléma mindig a legnagyobbnak tűnik, de valójában az, hogy Janka nem alszik jól, altatni kell, nem akar enni, akaratos, stb. nem is volt probléma igazán. Valóban, amikor az orrával küszködtünk, tényleg nehéz időszakokat éltünk át, de Julcsi néni azt a helyzetet (reméljük végérvényesen) megoldotta; a tünetek alapján tényleg sanszos az, hogy a születésekor nem tisztították ki rendesen a pici babánk orrát.
A jelenlegi helyzet ismertetését Ádámtól és Évától kezdem (már megint) :) Szóval az utóbbi hetekben Janka éjszakai alvása sokkal rosszabb lett, mint amilyen eddig is volt. Általában 2-3x kellett hozzá kelni éjjel, de mostanában volt, hogy 5-10x(!!!) ébredt éjszaka. A 20-i héten kellett volna mennünk Balcsira 1 hétre, de valahogy úgy éreztem, hogy nem jó ötlet. Jankát kiszakítottuk volna a szokásos környezetéből, sokat üvölt éjjel, felkeltené a többieket én meg tök frusztrált lennék, hogy tőlünk nem tudnak aludni… szóval úgy döntöttünk, maradunk. Volt, aki ezt nem értette meg, de itt most bíztam az anyai ösztönökben. Ekkor el kellett mennem receptért a dokihoz, és mivel nagyon furin viselkedett éjszaka, ha már ott jártam, gondoltam megkérem, nézze át Jankát. Megvizsgálta és mindent rendben talált. Kérleltem, hogy mondja azt, hogy fog van a dologban, mert akkor megnyugszom, hogy ez az oka a furcsa viselkedésnek :) de a doki ekkor nem látott még fogat. Abban állapodtunk meg, hogy viszek vizeletet, azt is megnézi, hátha okosabbak leszünk. Közben 20-án, amikor az állatkertben jártunk láttam, hogy kibújt a 7. fog :) ekkor azt hittem, hogy mégis nekem van igazam és ez az oka Janka nyűgösködésének. 21-ére beszéltük meg, hogy visszamegyek Jankával és a doki maga levesz vizeletet (mert persze nekem nem sikerült). Szóval sikerült pisit kinyerni a lányból és annak ellenére, hogy a gyorstesztek negatívak lettek, az orvos kérte, hogy hozzunk be egy újabb adag pisit valamelyik nap, mert zavarosnak látta, és biztosra akar menni.
Pár nappal később reggel sikeresen begyűjtöttem a pisit, Tamás bedobta az orvoshoz. Egy pár napig egész jókat aludtunk éjjel, egyre biztosabb lettem abban, hogy a fog volt a ludas. Csütörtökre volt megbeszélve időpontunk tanácsadásra az orvoshoz, gondoltam, addigra meglesz a labor eredmény és majd akkor megvitatjuk a helyzetet. Igen ám, de kedd délután csörgött a telefonom és a vonal másik végén az orvosunk volt… na ekkor már majdnem a szívbaj kerülgetett, gondoltam, hogy nem jókedvében csörgött rám. Kiderült, hogy a fehérvérsejtek száma a vizeletben egy átlagos ekkora kicsi lánynál maximum 4-nek kell, hogy legyen, Jankánál ez az érték 27 (!!!) volt! Az volt az orvos kérése, hogy szerdára vigyünk új vizeletet, nézzük meg ismét, még mielőtt drasztikus gyógyszerezésbe kezdenénk, vagy számos kivizsgálásnak vetnénk alá Jankát.
Itt egy pillanatra megállt bennem az ütő. Az én drága kicsi babácskám épp 1 méterre tőlem játszott, kopogtatta a könyvét és rázta a popiját a zenére. Hihetetlen rossz érzés volt azt hallani, hogy az én tökéletes kicsi kincsemmel valami nincs rendjén. Egész délután rossz kedvem volt, Tamásnak el sem mondtam addig, míg haza nem ért.
Másnap egyedül voltam itthon, már-már rutinná vált a vizeletgyűjtővel való megfelelő bánásmód, de persze nem sikerült egyhamar… Szegény Janka nunija tiszta piros lett, mert össze-vissza ragasztgattam, az első adag pisi félre ment, közben rám jött a hasmenés, 1 órát szenvedtünk, mire sikerült begyűjteni :) utána rohanás a dokihoz, leadtam, majd jóóól kifújtam magam.
Szerda délután furcsálltam, hogy Janka álmos, de érdekesen viselkedik, nincs kedve semmihez, aludni sem, játszani sem, nyűgös – furcsa volt. Ahogy magamhoz öleltem éreztem, hogy meleg… megmértem a lázát és hőemelkedése volt (azt hiszem, 37,7 körül). Aludt egyet, jobbnak éreztem, találkoztam Ágival, de a patikában biztos, ami biztos alapon vettem egy Nurofent.
Egész délután lázas volt, de jókedvűen játszott, csacsogott, nem gondoltuk, hogy komolyabb baj van. Este fürdetés után adtunk neki egy Germicidet, majd letettük aludni.
2-kor kelt először, amikor 39 fokos láza volt! Ismét jött egy kúp, majd megint többször ébredt, sokszor szoptattam, de láza volt egész éjjel. Ahogy kibontottuk a hálózsákból éreztük, hogy a csöpp kis lába is forró a láztól!
Reggel a szokásos jókedvével ébredt fel, de a lázat továbbra is éreztük. 11.10-re volt időpontunk a dokihoz, megkérdeztem, hogy így lázasan is vigyem-e (mivel a tanácsadás alkalmával elvileg nem beteg gyerekeket visznek oda), de ő mondta, hogy mindenképpen látni szeretné. Ekkor Jankának már nem volt jó kedve, csendben játszott, de legtöbbször odajött hozzám és bújt… jajj ez nagyon rossz, ha így látja az ember az egyébként hihetetlen pörgős kicsi lányát. Aludt egyet és pont jókor ébredt, amikor indulnunk kellett a dokihoz.
Az orvos azzal indított, hogy a pisije rendben van, 27 helyett 5 a fehérvérsejt érték, ami majdnem teljesen szuper. Nem kell vele foglalkozni. Ismét jól megvizsgálta és persze azon kívül, hogy látta, hogy bágyadt és érezte, hogy a tarkóján a nyirokcsomó eléggé meg van duzzadva. Másnap ő nem rendelt és jött a hétvége, úgy tartotta jónak, hogy csináljunk egy gyors vér tesztet, hogy megnézzük, van-e gennyes fertőzése. Ha lett volna, akkor jött volna az antibiotikum kúra. Szerencsére negatív lett a teszt, így megállapította, hogy ez valamilyen vírusos fertőzés, 3 napos lázzal kombinálva. A duzzanat valószínűleg nagyobb lesz, illetve kiütésekre is számíthatunk. Most hétvégén volt Sanyiék esküvője, így megkérdeztem, hogy szerinte mehetünk-e. Nem mondott egyértelmű választ, de ő azt gondolta, amit én is éreztem: nem szabad így elindulni.
Teljesen egyértelmű, hogy Janka egészsége a legfontosabb! Ilyenkor tudatosul az emberben igazán az, hogy ANYA, aki felelős egy pici életért és a legfőbb célja az, hogy az a kicsi csoda, akit a jó Isten a gondoskodására bízott legyen erős, egészséges, boldog. Minden más másodlagos – sokadlagos. Ezt én is így gondolom, de most először volt olyan a majd 11 hónap alatt, hogy egyértelműen Janka érdekeit kellett a sajátom elé venni.
Az is most tudatosult bennem, hogy mennyire vártam ezt az esküvőt. Imádom a lányom, nagyon szeretek vele itthon lenni, a világ semmi pénzéért sem cserélném őt el. DE! De amellett, hogy anya vagyok, nő, dolgozó nő, barát is vagyok, és néha van igényem arra, hogy ezeket az oldalaimat is megéljem, sőt, CSINOS NŐ is szeretnék lenni! Ágitól megkaptam a rucit, amiben szerettem volna elmenni, vettünk smink cuccokat, alig vártam azt, hogy végre régi barátokkal találkozzunk és Tamással csinibe vágjuk magunkat és egy jót dumcsizzunk, táncoljunk, együtt ünnepeljük Magdit és Sanyit. Persze azt is alig vártam, hogy a mi kicsi csodánkat a régi fősulis csapatnak is bemutassuk :) Szóval, mikor a doki azt éreztette velem, hogy nem biztos, hogy az útnak indulás lenne a legjobb döntés éreztem azt, hogy mennyire nagyon vártam már az esküvőt.
Elkezdtem gondolkodni: hogy lehetne megoldani, hogy mégis ott legyünk? Lehet, hogy addigra Janka jobban lesz, ki tudja? Ha szombat reggel már nincs láza, akkor elindulhatnánk. De mi van, ha út közben megint emelkedik a hőmérséklete? Illetve egy frissen meggyógyult gyerekkel be lehet vállalni ekkora utat? És hogy bírná az esküvőt? Sokan megszeretgetnék, hogy tűrné? És este nyugodtan tudnék mulatni azután, hogy hazavittem lefektetni? Nem gondolnék arra, hogy mi van, ha lázas? Illetve Éva néninek sikerül-e megnyugtatnia ha felébred? Nem, ez nem járható út. Oké, akkor az is egy opció, hogy szombat reggel Tamással autóba ülünk és anyáékra hagyjuk Jankát (velük találkozik minden nap, jobban ismeri őket) és akkor legalább nem kell utaznia velünk. De tudnánk nyugodtan bulizni így? Nem. Úgyhogy eldöntöttünk, maradunk.
Eleinte óriási szomorúságot és csalódottságot éreztem. Igen, tudom, anya vagyok, ez már más világ, de most először kellett valamit feladnom Jankáért. És nem leszek álszent: nem volt könnyű. Szomorú és picit mérges is voltam :( Nem Jankára, hanem a helyzetre. De egy kis idő kellett és a helyére tudtam tenni mindent. Írtam Magdinak egy e-mailt, elmagyaráztam a helyzetet, ő tök aranyos és megértő volt és ez nagyon jól esett! Most már őszintén tudom mondani, hogy helyreraktam magamban a dolgokat és elengedtem ezt az esküvő dolgot és teljes mértékben tudok Jankára koncentrálni. Fura érzés ez. Anya vagyok és az életemben valóban ez a kis csöppség élvez maximális elsőséget.
A 3 napos láz Jankánál 3,5 napig tartott. Folyamatosan 38,5 körül volt a láza, a kúpok nem nagyon (vagy csak átmenetileg) segítettek. Reggel általában jól volt, majd 10 körül indult a láz és estig tartott. Kétszer hűtőfürdőt is kellett csinálnunk :( Éjjel pedig az első éjszakát leszámítva nem volt láza. Nagyon bágyadt is volt, amikor magas volt a hőmérséklete, és persze alig evett. Ma van az 5. nap, az első nap, hogy teljesen lázmentes! A mai napra jöttek ki az „ígért” pöttyök is a pocakján és hátán, de ahogy a doki is gondolta, nem fáj neki, nem irritálja, elvileg hamarosan elmúlnak. Bízom benne, hogy már nem tér vissza a láza.
Szóval ez volt az első nagy lecke a majd 11 hónap alatt. És persze megint megtanultam értékelni azt, hogy egészséges a kicsi manóm és, hogy valóban ő a legfontosabb az életünkben…
