Rendhagyó módon íme egy hóközi post :)
Annyit agyaltunk/olvastunk/mérlegeltünk a téma kapcsán, hogy úgy gondolom, érdemes az alvással kapcsolatos gondolatainkat összegezni.
Janka alvási szokásai mit sem változtak az elmúlt hónapokban: reggel úgy 7 körül kel, nap közben kétszer alszik (11-12 és olyan 4 óra körül) majd általában 8 tájékán vacsorázik, fürdik, cicizik majd ezután elalszik. Éjjel pedig kivételesen jó esetben kétszer ébred, de az ötszöri kelés sem számított ritkának mostanság.
A kicsi lányom eddigi 9 hónapja alatt próbáltunk mindennek utánaolvasni, átgondolni és minden esetben végül azt az utat választottuk, amit a szívünk diktált. Legyen szó a szoptatásról, hozzátáplálásról vagy akár a napirendről, és természetesen az altatásról is.
A nappali alvások szertartása változott az idők során, eleinte szépen elaludt magától (általában cici után), majd ringattuk, majd elaludt magától majd megint ringatni kellett. Alkalmazkodtunk az adott élethelyzetéhez és próbáltuk őt úgy altatni, ahogy akkor neki a legjobb volt.
Éjszaka szintúgy. Eleinte adódott olyan, hogy órákat cipeltük fel-alá míg bealudt, majd jött pár hónap amikor az éjszakai többszöri szoptatás után mindig kidőlt és én is gyorsan visszafekhettem.
Mindig Janka az első, mindig mindent úgy szeretnénk csinálni ahogy neki jó, de arra is rájöttünk, hogy azért magunkat is figyelembe kell venni illetve a jövőt is. Magunk szempontjából: 9 hónapja nem volt egy rendesen átaludt éjszakám, Tamás is sokszor kel 4:30-kor, annak ellenére, hogy a legtöbben azt mondják, nem látszik meg rajtunk az éjszakázás - elfáradtunk. A ringatás nap közben pedig azért gáz, mert Janka már több, mint 9 kg - egyre többet fáj a hátam. Illetve lassan nem ártana megtanulnia magától elaludni...
A jövőt tekintve pedig azt gondoljuk mindketten, hogy most kell elfojtani ezeket a rossz szokásokat (amiket persze mi alakítottunk ki), hogy nehogy pl. 2 évesen is ringatni kelljen.
Mindezt csak azért írom le, hogy később, pár év múlva jót nevethessek magunkon és ezeken a törekvéseinken és, hogy tudjuk, miből eredtek :)
Szóval nagyon sokat utánaolvastam a témának. Van, aki azt mondja: hagyjuk sírni a gyereket 1-2 éjszakán át - majd megtanulja, hogy az éjszaka alvásra való és idővel simán bealszik ha ágyat ér. Van, aki szerint nem baj, ha éjszakánként sokszor fent van a gyerek, szoptassam meg nyugodtan, úgyis kikopik ez a szokás. Mint (általában) mindig, itt is a középutat tervezzük választani. Az előző postomban írtam, hogy Tamás ment be hozzá 5 napig, az tök jó is volt, majd én mentem 3-ig ami nem jött be :( Most az a tervünk, hogy mivel Tamás szabin van, 12 éjszakán keresztül meg tudjuk oldani, hogy csak ő megy be. Megitatja, megnyugtatja és próbálja visszaaltatni. Az első éjszaka nem sikerült túl fényesre, de talán napról napra jobb lesz. Hétvégén Esztergomban, új helyen leszünk, majd Balcsin. Nagyon bízom benne, hogy sikerül az átszoktatás.
A nappali ringatásról is ma kezdtem leszoktatni. 11.30-kor álmosodott el, nem raktam rögtön le, csak akkor, amikor már annyira álmos volt, hogy mászott rám és hozzám bújt (jajj de imádom ilyenkor (is)):) De aztán jött a fekete leves: fél órán át üvöltött. Nem tudom azt csinálni, hogy beteszem az ágyba "oszt csókolom, üvőőőcccsééé". Felvettem, megnyugtattam de ahogy letettem ismét üvöltött, feltérdelt, felült, felállt és nyújtotta a kezét, hogy vegyem fel. A szívem szakadt meg :( De fél óra után végül bealudt. Nagy küzdelem volt :( A délutáni alvás hamarabb realizálódott: leraktam az ágyba, simiztem a fejét, paskoltam a popiját és el is aludt...nem szeretném ringatni és cicin altatni sem. Főleg úgy, hogy nap közben már nincs is cici.
Szóval úgy érezzük, hogy ez mindhármónk érdeke. Nem könnyű időszak, de ezen túl kell esni. Remélem mire hazajövünk a Balcsiról, sikerül megreformálni az alvási szokásokat. A lényeg az, hogy még ha pár nehéz napba telik is, szeretnénk, hogy kicsit könnyebb legyen a világ. Önzőség? Lehet. De meg vagyunk győződve arról, hogy hosszútávon Jankának is ez a jó. Szurkoljatok, hogy sikerüljön véghezvinni a tervet és idegileg senki se készüljön ki :)
