Az úgy történt, hogy Jankának volt 3 foga. Igen, csak volt. Nem azért, mert 4 lett, hanem, mert 1 eltűnt :) Tamással mindketten láttuk, hogy felül is előbújt egy csipkés fogszerkezet, de hirtelen - egyik percről a másikra (jó este még megvolt másnap reggel már nem) eltűnt. Nem értjük mi sem, ez hogy történhetett meg :) Hibbantak sem vagyunk, hisz mindketten láttuk. A leglogikusabb magyarázat az, hogy az ínye ránőtt... fene tudja :) Szóval 1 hete még 3 foga volt, most ismét 2 :)

Eljött az idő, hogy egyre esedékesebbé vált a "fog téma". A fórumon is egy csomó mindenkinek jön már a foga (jó, vannak, akiknek már szinte mondatokat mondanak a gyerekei és lassan már a Nóbel díjakat várják) és persze már Jankánál is vártuk az első betolakodó megjelenését.

Természetesen már hónapokkal ezelőtt felszerelkeztünk a túlélőcsomaggal: kenőcsök (homeos és lidokainos), fájdalomcsillapító kúp (homeós és gonosz gyógyszertári) és persze ott figyel a borostyánlánc Janka nyakában már régóta. Vártam az első fog megjelenését de nem stresszeltem rá (de persze a legtöbb hisztit és rossz hangulatot a frontok mellett a fogak számlájára írtam)

Többen véltek felfedezni puklikat, fehér ínyt Janka szájában, de a fogacska csak nem akart jönni. Április 26-án (6,5 hónaposan) reggel azt vettem észre, hogy egy fehér pötty van Janka ínyén. Pont aznap mentünk orvoshoz, aki ahogy belenézett a szájába elkiáltotta magát: ott egy komoly fogacska! :) Amellett, hogy tündérien viselkedett, rötyögött, dumált, éééédes volt, még a foga fehérjét is kimutatta (mellesleg 8 kiló a drágám).

A múlt héten már láttuk, hogy a jobb alsó is megjelenni készül és ma reggelre kibújt a jobb felső is! Micsoda anyák napi ajándék :)

Nem érzem egyébként, hogy nagyon megviselné. Lehet, hogy a borostyánlánc miatt, de az is elképzelhető, hogy egyébként sem készítené nagyon ki a fogzás. Annyit érzékelek, hogy éjjel többször ébred fel, de viszonylag könnyen meg tudjuk nyugtatni és visszaalszik... remélem, ez így is megy majd tovább :)

A fórumos csajokkal már jó ideje terveztük, hogy szuper lenne végre élőben is találkozni. Tamás csak "virtuális barátaimnak" hívja őket :) Persze ki más, mint Katuska vette a kezébe a szervezkedést és az időpont egyeztetést. Végül a múlt hétvége lett a befutó, így április 22-re, vasárnapra tettük a programot és a Kopaszi Gát lett a választott helyszín.

Kitaláltuk, hogy ha már úgyis megyünk Pestre, akkor Tamás kiveszi a szombatot (előre le kellett dolgozni az április 30-at) és bemegyünk a Randstadhoz is megmutatni a mini manót. Megbeszéltük, hogy a Katánál alszunk és a Maciékkal is találkozunk. Kata pont szombaton jött meg Angliából így megbeszéltük azt is, hogy meleg vacsival várom otthon :)

Persze ez túl szép volt, hogy igaz legyen, a kedves új főnök kedden jelentette be, hogy kötelező a szombatot kivenni, de egy csomóan azt mondták, hogy sebaj, ők bejönnek, szívesen találkoznak velünk.

Szombaton 10 körül indultunk, Janka 10 perc sírás után bealudt a kocsiban és Katáig húzta a lóbőrt. Katánál lepakolt Tamás majd megetettem a pici lányt és irány a Randstadhoz. Tök jó volt újra bent lenni az irodában, elég sok minden megváltozott, de valahogy mégis minden ugyanolyan :) Szuper volt találkozni a csajokkal, jól megszeretgették Jankát :) Elmentünk ebédelni az Arribába, majd lecsúszott egy karamellás frapuccino is. Janka szuperul tűrte, kávézás közben jelezte, hogy ő nyűgös. Arra tippeltünk, hogy tutira éhes, el is indultunk vissza a céghez, de ő út közben elaludt és a szokásos 40 perc múlva ébredt - addig legalább tudtunk egy jót beszélgetni :) Majd ébredés után megetettem a nőt, tisztába tettem és a lányok szétszedték :) Ez után pedig indultunk Maciékhoz. Ott már nem nyújtotta a legjobb formáját, de szerintem ez teljesen érthető. Visszakocsikáztunk Katához, megfürdettük, letettük aludni. 10.30 körül Katáék is megérkeztek, beszélgettünk egy nagyot majd mentünk aludni.

Másnap délelőtt is ötösben telt és 11.30 körül értünk ki a Kopaszi Gátra. Verőfényes napsütés volt - háááála Istennek! Rögtön kiszúrtuk a sátrat, odaballagtunk, először picit furi volt a bemutatkozás az ismert ismeretleneknek; kellett pár perc, míg feloldódtunk :) Az a szerencse, hogy akkor még viszonylag kevesen voltak és utána kezdtek csak el szállingózni a népek. 4-ig ott voltunk és SZUPERUL éreztük magunkat! Hihetetlen, hogy mennyire szuper csapat verődött össze. Hasonló gondolkodásmódú aranyos, kedves emberekkel találkoztunk, nagy kár lett volna kihagyni. Janka nem volt igazán formában, de több pasinak is csapta a szelet :) Botinál pl úgy indított, hogy kikapta a cumiját :) Imááádom ezt a nőt :)

4-kor pedig elmentünk az Ikeába, ott ismét randiztunk Katáékkal és Akkáékkal. Janka ezt is egész jól tűrte, elég későn értünk haza, gyorsan megfürdettük és aludt is.

Szuper volt a hétvége, Jankára egy rossz szavunk sem lehet! És nekem is olyan nagyon jól esett kimozdulni... :) 15 nap múlva Debrecen, jön a következő (nem is akármilyen) buli! :)))

Az előző bejegyzést csak egy kis megerősítéssel folytatnám. Pénteken a Tamás déltől dolgozott, gondoltuk, kimegyünk a babycenterbe megnézni a babakocsikat, mert szerettem volna venni egy olyat, amelyet könnyű tolni, összecsukni, ami kényelmes és praktikus. Ott tököltünk 2 órát és a körülnézésből az lett, hogy megvettünk egy szuper sportkocsit, esőhuzatot hozzá, egy járókát és a kocsiba nap árnyékolót. Normális esetben csak megnéztük volna, milyen opcióink vannak, majd a neten körülnéztünk volna és megvettük volna ott olcsóbban. De most nem, rögtön megvettünk mindent. Az nyugtat meg egyébként, hogy egyik sem volt sokkal drágább, mint a neten, a babakocsinál csak 2000 Ft volt a különbség. De tudom, nem vagyunk normálisak :)

Jó ideje tervezem ennek a bejegyzésnek a megírását, de ma már muszáj volt kiírnom magamból, hogy nem vagyunk normálisak. Több ténnyel is alá tudom ezt támasztani :)

Tudom, sokakban most felmerül a kérdés, hogy mire gondolunk pontosan? Igen, több témakörben is lehet a fentit állítanom, de most kifejezetten a vásárlásra gondolok. Jankának való vásárlásra.

Többen mondták nekem, hogy majd ha gyerekem lesz, nem az lesz az izgi, hogy magamnak miket veszek, hanem mindig, folyamatosan a picire költünk majd és sokkal jobban örülünk a neki vásárolt portékáknak, mintha magunkat lepnénk meg valamivel. Mosolyogtam és sűrűn bólogattam ilyen szavak hallatán de valahol legbelül mindig azt gondoltam, hogy tök hülye az, aki ezt mondja, el sem tudom képzelni, hogy jobban örülök annak, amit másnak veszek. És lám - ez tényleg így lett!

Valami elképesztő mennyiségű cuccot vettünk Jankának a 6 hónap alatt míg magunknak alig valamit. Hála Istennek megtehetnénk, vehetnénk magunknak is 1-1 izgi újdonságot, de ez már kevéssé érdekes. A dzsungelről már írtam. Karácsonyra magunknak is azt adtuk, hogy Jankának megvettük a nem olcsó dzsungelt. Folytatom a sort. Vaterán csak neki nézek rucikat, hetente van, hogy többször csönget a postás vaterás csomagokkal.

Tamással az az álláspontunk, hogy mindenből vegyünk neki jót. Jó minőségűt - nem a legdrágábbat. De folyton az a helyzet áll elő, hogy a sok utánaolvasásnak az az eredménye, hogy persze a drágábbak mindig valamivel többet tudnak, mint az olcsóbbak és természetesen a "jobbat" vesszük meg még akkor is, ha az extra funkciókat nem biztos, hogy használjuk majd. Autósülést nem vettünk még Jankának, mert ez egy olyan projekt, hogy már hónapok óta dolgozunk rajta. Mindent elolvastunk. Olcsó, gagyi, papír ülést nem veszünk (20 ezer) de az igazán tuti szupi biztonságos meg 100körül van. A kettő között is vannak jó ülések, de persze mindig ott motoszkál bennünk, hogy a drágább biztos nem hiába annyival drágább (persze minden teszten az szerepelt jól).

Az etetés is hasonlóan működik. Van Jankának 10 cumija -egyiket sem szereti - de azért mindig próbálunk újat, hátha. Ugyanez a cumisüvegekkel. Van egy sima cumisüvege - nem szereti. Vettem egy szelepes cumisüveget - azt is utálja. Tegnap egy csőrös cumit vásároltunk neki, háááátha, de az sem menő. Csak a cici :( Babakajákkal dettó. Nyilván nem veszem meg a gagyit, de a nagyon szupi meg hihetetlen drága. Vadászom az akciókat és keresem a köztes utat.

Múlt héten megemlítettem Tamásnak, hogy tök jó lenne Jankának venni egy rugós hintát (mert az még nincs). Ma elmentünk a Decathlonba venni egy félsátrat nyárra a strandra illetve egy dupla nagyságú pléd szerűséget (melynek vízálló az alja), hogy nyárra felkészüljünk. 10.000 Ft. Utána átmentünk bevásárolni a tescoba. Tamás meglátott ott egy rugós hintát és fogtuk magunkat, betettük a kosárba. Hát tiszta hülyék vagyunk! Ha magunknak veszünk valamit, jól megrágjuk, kell-e, biztos ilyen kell, nem jobb-e egy olcsóbb/egyszerűbb... de a gyereknek venni valamit az egészen más kategória. Nem volt rá szüksége de ez megint egy dolog ami fejleszti - és tetszik is neki! 

Szóval hihetetlen meglepetésként ért, hogy jobban örülök például Jankának egy rugós hintának, mint egy cipőnek (te jóóó ég, idejét sem tudom mikor vettem magamnak új cipőt) :) 

Nem szórjuk ám két kézzel a pénzt, nyilván nem mindennap költünk tízezreket feleslegességekre, de tény és való, hogy mindkettőnknek sokkkkkkal nagyobb örömet okoz, ha Jankánknak veszünk valamit.

Elérkezett a nagy nap, szombaton pici Jankám fél éves lett! Hihetetlen, hogy telik az idő! :)

Következzen az elmaradhatatlan lista arról, hogy miként változott Janka az elmúlt hónapban:

-           simán forog hasról hátra és fordítva (sokkal jobban szeret hátról hasra fordulni pedig ezt tanulta meg később és elvileg ez a nehezebb), már képes forogva közlekedni

-          folyton mosolyog, nevet, kacag, kommunikál

-          a dzsungelben nem nagyon lehet otthagyni, mert legurulna az ágyról illetve valamelyik alkatrésze beakadna forgás közben a dzsungel tartóelemébe

-          a zoknit állandóan leveszi majd bekapja és jól eláztatja

-          folyton beveszi majd megrágja a kis gusztusos lábát

-          gyönyörűen kinyomja magát, szinte derékig!

-          továbbra is folyamatosan megrág mindent, ami az útjába kerül (kapott már fakanalat, dobozt, kanalat is)

-          az állat hangok már nem olyan izgik, mint „régen” de a mondókákat továbbra is iiiimádja és tátott szájjal néz közben (ez jól jön etetéskor)

-   ha sír, sokszor már közben mondja, hogy "hebűűűűű" :) IMÁÁÁDOM!

-   elkezdett köpködni... nem csak evés közben, hanem csak úgy, spontán is. És szerinte ez nagyon vicces. Szerintem is, csak ezt nevelési okokból nem mutathatom :)

-   egyre többször próbál lábra állni... nyilván nem áll meg rendesen, de nagyon szeretné

-   pár másodpercig stabilan ül (majd szépen eldől(-ne ha hagynám))

Napról napra okosabb és ügyesebb ez a kis drága. És egyre imádnivalóbb :)

Már amikor Janka pocakban volt sokszor emlegettük, hogy mekkora élmény lesz majd az, ha a Mama a kezébe foghatja majd az első dédunokáját! Alig vártuk ezt a pillanatot :) 

Megszületett a kicsi lányunk és a természetesen megterveztük, hogy mikorra essen az első szegedi/orosházi vizit. Húsvétot találtuk a legjobb ötletnek, mivel ekkora a babánk már majdnem fél éves, nem túl pici, el lehet vele indulni.

A tervezgetős páros meglepő módon már jó pár nappal az indulás előtt összeírta a listát, hogy mit kell vinni. Ennek köszönhetően nagyon gyorsan sikerült összepakolnunk és viszonylag kevés cuccunk lett! Janka holmija elfért egy nagyobb sporttáskában, a kettőnké pedig egy kisebben! Vicces az élet - fele akkora pakkot vittünk most magunknak, mint Janka születése előtt, mégsem hagytunk itthon semmit :) 

Szombat reggel Tamás lepakolt és láttuk, hogy van még bőven helyünk így a dzsungelt is elpakoltuk.

Odafelé út elég izgalmas volt. Pestig végig aludt Jankám majd felébredt, játszott és Szeged előtt 30 percig ÜVÖLTÖTT!!! Szegény annyira kikészült, hogy ömlött róla a víz és patakokban folytak a könnyei. Én már szinte a fejem tetejére álltam, hogy próbáljam picit szórakoztatni de a végén semmi sem segített...

A nagyszülők természetesen hihetetlenül örültek nekünk :) Kipakoltunk, leraktuk a dzsungelt és jobb is lett Janka kedve. Majd aludt egyet és utána hihetetlen cuki volt :) Nem írom most le a teljes 4 nap történését de a lényeg az, hogy kb úgy viselkedett, mintha itthon lettünk volna. Itthon is vannak zűrösebb időszakok és teljesen nyugis napok is. Hihetetlen nagy segítség volt a dzsungel, amikor betettük szerintem tényleg teljesen otthon érezte magát így könnyebben viselte az új arcokat és helyeket. Nagyon sokat mosolygott, kacagott, tényleg jól viselkedett! És fantasztikus volt az is, hogy végre a mama is találkozhatott vele! Folyamatosan szeretgettük, mindig volt aki megnyugtassa, játsszon vele vagy csak egyszerűen nézze ahogy játszik :) A nagyszülők, keresztszülők, mindenki teljesen elolvadt tőle :) Az éjszakák kicsit macerásabbak voltak, 5x kelt minden éjjel, de szerintem ez azért volt, mert új helyen és nem a saját ágyában aludt...

A vissza út is hasonlóan sikerült mint az odaút annyival megspékelve, hogy a kedves GPS el akart minket vinni Nyíregyháza felé. Azaz el is vitt volna, ha nem mentünk volna le még időben az autópályáról :) Illetve az M0 totál tele volt így úgy döntöttünk, hogy átvágunk inkább Pesten. Ez azért is volt nagy kaland, mert: 1) A GPS meghülyült és idióta útvonalon akart vinni minket (még szerencse, hogy van némi helyismeretünk 2) Janka már kezdte nehezen bírni az utat és morcoskodott 3) sikeresen be is kakilt

De persze szépen kikeveredtünk Pestről és hazaértünk egyben :) Szóval jól zajlott az első kiruccanás, jó kis próba volt, hisz most nyáron elég sokszor kelünk majd útra :)

Nagy meglepetés volt amikor még 3 hónapos sem volt, de sikerült Jankának az átfordulás hasról hátra. Én naivan azt hittem, hogy innentől kezdve sűrűn láthatjuk majd ezt a mutatványt. Jó, nem azt vártam, hogy folyton forog majd, de úgy gondoltam, hogy azért hetente párszor megcsillogtatja majd a tehetségét. De ő úgy döntött, hogy 2 hónapot várat minket, ahogy egy előző bejegyzésben is írtam 5 hónapos korára indult be igazán a forgás, onnantól kezdve minden nap többször bemutatta a nagy tudományt :)

Tamással azt gondoltuk, hogy a hátról hasra fordulás is hasonlóan hosszadalmas munka eredménye lesz - de nem! Pénteken arra lettem figyelmes, hogy leraktam Jankát az ágy végébe háton és mire visszamentem, az ágy másik végében feküdt keresztbe és HASON! Nem is értettem, hogy ezt hogy csinálta :) Egy órával később beraktam a dzsungelbe szintén háton, kifutottam kezet mosni és mire visszaértem már hason fekve vigyorgott rám :) Hihetetlen ez a nő, sutyiban forog! Megjött az apja is és újságoltam neki a történteket, akkor volt olyan kegyes és meg is mutatta nekünk az új tudományt :)

Ez volt pénteken (5,5 hónapos most) és ma vasárnap van, azóta folyamatosan forog! Sőt, volt már olyan, hogy 2 forgást láttunk egymás után hát-has-hát! Ez tényleg olyan gyorsan ment, mint a karikacsapás, nagyon ügyes a kicsi lányunk és olyan ügyesen, finoman forog, látszik, hogy gyakorolt azért sutyiban :) 

Leginkább csak arról írok, hogy minden milyen szupi és rózsaszín, mennyire csodás a lányom és a világ legfantasztikusabb dolga az, hogy anya lettem. Az esetek nagy részében maximálisan így érzek, de azért van az anyaságnak nehézsége is bőven.

Minden gyerek teljesen más. Vannak nyugis babák akiket leraksz, eljátszanak majd a játszószőnyegen elalszanak. Ha éhesek, finoman jelzik, hogy korog a bendőjük. Természetesen vannak olyan mini emberek is akik sokkal dinamikusabbak: rötyögnek ha jó a kedvük, dumálnak, de ha valami nem tetszik ezt hangosan, ellentmondást nem tűrően közlik. Szeretik a társaságot és nem csípik, ha egyedül hagyjuk őket, nem teljesül azonnal a kívánságuk ne adj Isten fél percet várni kell a kajára. Hát igen, Jankám az utóbbi kategória.

Anyukám szerint én is ilyen voltam. Ritka cuki baba aki ha morcos azt egyértelműen jelzi. Minden gyereknek van valami "stiklije" azt vettem észre. Az egyik nem eszik a másik nem kakil a harmadik utálja a babakocsit a negyedik csak kézben van el az ötödik gyűlöl fürödni és így tovább... nálunk most két kritikus "probléma" van amin elkezdtem tudatosan dolgozni: az elalvás és az egyedül eljátszás.

Az elalvásról:

Többször próbálkoztam már arról, hogy leszoktassam Jankát az altatásról. "Normális" gyerekek elalszanak úgy, hogy szépen leteszik őket az ágyba, simi, puszi, aludj jól és csókolom. Jankánál ez nem ilyen egyszerű. Eleinte éjszaka volt problematikus amikor kaja után ringatni kellett, hogy újra elaludjon - nem ritkán 2 órán keresztül. Nappal aludt rendesen. Ahogy növekedett ez átalakult: este szépen elalszik magától pár perccel azután, hogy letesszük és éjszaka is könnyen visszaalszik evés után. Nappal viszont szenvedés az elalvás. Általában amikor már nagyon érződik rajta, hogy álmos (piros a szemöldöke), ekkor szoktam próbálkozni a lerakásával. Akármennyire is hulla, ha berakom az ágyba üvölteni kezd! 1 hétig próbáltam a "felvesz-lerak" módszert. Ezt úgy kell elképzelni, hogy lerakom az ágyba, simizem, beszélek hozzá, próbálom megnyugtatni és pár perc után felveszem és megnyugszik. Igen ám, általában ilyenkor szépen bealudt a kezemben és ahogy leraktam újra bőgni kezdett. A végére egész jól működött a dolog de hirtelen felborult a rendszer és nem tudtam újra rávenni, hogy így aludjon. Illetve az a célom, hogy ha lerakom akkor ha nem tud aludni nézegessen picit, legyen el magában és aludjon el szépen amikor eljut a megfelelő szintre. Nyilván ehhez az kell, hogy már akkor rakjam le amikor tényleg nagyon álmos. Eddig nem hagytam 5 percnél tovább sírni, hogy nehogy "sérüljön a kis lelke" de eljutottam oda, hogy már az én kis lelkem sérül azzal, hogy folyton ringatom, altatom ő meg üvölt. Így eldöntöttem, hogy ennyi volt. Pár napja csinálom azt, hogy beteszem az ágyba, megsimogatom, megpuszilgatom és ott hagyom. Van, hogy 10 percet bőg, van, hogy 20-at de a végén elalszik. Brutál lelkiismeret furdalásom van és irdatlan rossz anyának érzem ilyenkor magam, de nincs más út. Tudom, hogy nincs semmi baja csak álmos és kűzd az álommanók ellen. Bízom abban, hogy pár nap alatt jobb lesz... egyébként azóta, hogy sportkocsit használunk jobban alszik a kocsiban is így a napi 3 sétából 1-2 biztosan a kocsiban lesz!

Egyedül játszás:

Hát igen. Janka megszokta, hogy folyton körülötte somfordálunk és segítünk neki játszani. Ezt a rossz szokást mi ragasztottuk rá és nekünk is kell ezt visszafordítani. Eddig sokat volt a dzsungelben, ahol néha egész sokáig szépen eljátszott. A sima szőnyegre ha leraktuk akkor gyorsan kiakadt. Hason csak pár másodpercig volt el, fekve pedig igényelte, hogy adjuk neki mi oda a játékokat. Elkényelmesedett :) A védőnő mondta, hogy a dzsungelt már ne nagyon használjuk, mert nem készteti a forgásra, hisz minden játék a feje fölött van, meg sem kell moccannia. Eleinte ez tök jó és fejleszt, de őt már a forgásra kell ösztönözni. Így a dzsungelt most sokkal kevesebbet használjuk és többet próbáljuk a játszószőnyegre hasra fektetni. Egyelőre úgy tűnik sikerrel, mert egyre több időt elvan hason, nézegeti a játékokat maga körül, megfogja, dobálja őket és sokszor átfordul (rendkívül alaposan megfontolt finom mozdulatokkal :)) Úgy érzem, hogy most kevésbé kell már neki, hogy ott legyünk körülötte...

Szóval ez két "nagy" nehézség amivel napi szinten küzdünk, agyalunk. De minden megoldódik idővel csak hallgatnunk kell a belső megérzéseinkre. Szerintem mi tudjuk igazán mi a legjobb a saját gyerekünknek. Meg kell másokat is hallgatni, érdemes olvasgatni de a végén mindent úgyis úgy csináljuk, ahogy szerintünk a mi porontyunknak a legjobb :)

Mérföldkőhöz érkeztünk. Ahogy már többször írtam, eleinte nem volt éppen zökkenőmentes Jankám kapcsolata a babakocsival. Kezdetektől fogva a babakocsi mózes részét használjuk a sétáláshoz, vannak napok, amikor nincs semmi gond, de voltak alkalmak, amikor üvöltő babakocsival rohantunk haza vagy éppen az üres járgányt tolta egyikőnk, míg Janka másik rabszolgája cipelte a főnököt :)

Kezdek rájönni, hogy akármennyit olvas az ember az anyaság kapcsán, nem tud okosabb lenni, mint a saját ösztönei. Egy anya megérzi azt, hogy a babájának mire van szüksége. A hét elején sétáltam egyet a picivel, aludt egy nagyot majd felébredt, picit játszott de éreztem rajta, hogy már nagyon nem élvezi a sétát ha mózesben van. Ébredés után szenved míg hazaérünk. Ezért kitaláltam - mi lenne, ha lecserélnénk a mózest sportra? Feldobtam a kérdést a fórumon és kiderült, hogy a legtöbb anyuka már így sétáltatja a babáját. Fura, de én ezzel a kérdéssel nem is foglalkoztam eddig: nem gondolkodtam azon, hogy mikortól használom majd a másik kocsirészt. Ez teljesen hirtelen jött és úgy tűnik, jókor. Ahogy beültettük a babácskát a sportba hihetetlenül nagy boldogság lett rajta úrrá! Kacagott, rötyögött, nézegetett, élvezte, hogy kilát. Teljesen el tudom dönteni a kocsit így ha elalszik, vízszintesbe lehet tenni. De ha ébren van, akkor majdnem ülő pózba állítom és így tudja szemlélni a világot ami rendkívül boldoggá teszi :)

A hét másik nagy újdonsága az, hogy elkezdtünk hozzátáplálni. Kezdetekben Janka napi 8-9x evett és éjjel 2-3x kelt. Az elmúlt 2 hétben pedig napi 11-12 evéssel számolok és éjjel 2 óránként kel és reggel 6-kor már nem is alszik vissza. Felmerült bennem a gondolat, hogy lehet, hogy a tejem már nem elegendő neki. Múlt héten amikor a dokinál jártunk említettem a sűrű kajálást a dokinak és bíztam abban, hogy ösztönöz arra, hogy adjunk neki már mást is. Ahogy kiejtettem a számon, hogy 2 óránként szoptatom azt reagálta: jajj, akkor adjunk neki enni! Úgyhogy csütörtöktől kezdtük a hozzátáplálást. 2-3 hétig minden nap ebédre és vacsira kap krumplit és tököt/almát/répát. Egyelőre csak pár kanál csúszik le és maszatol is rendesen, de úgy látom, hamarosan megszereti majd :) Vagy legalábbis bízom benne...

Szóval Janka már nem baba, már egy iiiicipici kicsi lány :)

Hihetetlen, hogy ismét eltelt egy hónap - ma lett 5 hónapos a mi pici csodababánk :) Íme a szokásos lista arról, hogy mi változott az elmúlt hónapban:

- már nem ugrik ki a bőréből és vigyorog, ha ásítok, pedig ez nagy sláger volt még "kis" korában :)

- ha boldog, izgul, vár valamit, akkor folyamatosan jár a keze-lába :)

- mindent megrág - már a cumit is – a babakocsiban ha beadom neki egy ideig szívja és cuppog hangosan, majd eltolja a szája egyik csücskébe, rágcsálja, kiveszi és a szélét rágja :) Sőt, néha még vissza is teszi magának :)

- egy tuti módszer van a felvidítására - állat hangok! "mit csinál a cica? mijááááuuu" ahogy ezt kiejtem a számon, vigyorog, mint a tejbe tök :)

- egyre többet dumál! "heddeddede" - van, hogy percekig, folyamatosan

- evés után kifordul, rám néz és azt mondja "hűűű" és csücsörít (MEGZABÁÁÁÁLOM!!!) :)

- veszettül kúszik háton, már nem lehet magára hagyni, csak a földön! A dzsungelben sem merem ott hagyni, mert attól félek, fejjel landol a földön. A pelenkázón is tolja magát felfelé, már a fejéhez oda raktam egy plüss állatot, hogy ne a falba verje be a kicsi kobakját ha hirtelen elrúgja magát :)

- egyre többször találja meg a lábát - megfogja, húzza magához, próbálja bekapni! :)

- hason forog a saját tengelye körül :) Valahogy eldobta az egyik rágókáját és tőle balra esett le. Veszettül kellett neki - éppen hason volt - így szépen odafordult hozzá az egész testével

- és végére a legnagyobb hír: HÉTFŐN ELKEZDETT FOROGNI! :) Mondtam már pár napja, hogy fogadjunk, hogy mire 5 hónapos lesz, átfordul majd, hiszen annyira dolgozik rajta. Látszott rajta, hogy sokat gyakorol, próbálkozik és egy lágy szellő elegendő lett volna ahhoz, hogy átbillentse :) Erre hétfőn kétszer is átfordult. Kedden csak egyszer, ma még nem forgott, de még csak 11 óra van :)

Izgalmas hetünk volt, Janka nagyon elemében volt :)

Múlt hétvégén itt voltak a kollégáim és szombaton Eszteréknél is volt buli, természetesen mindkét alkalommal tündérdemót produkált a kisasszony :) Már csak ezért is óriási dicséretet érdemel, illetve azért is, mert a füllyukasztást is derekasan viselte.

Két új produkciót láthattunk a héten a pici lányunktól.

Többször volt már róla szó, hogy egyszer sikerült Jankának az átfordulás de azóta nem szeretné megcsillogtatni ismét ezt a tudományt. Számtalanszor van olyan, hogy csak egy lágy szellő elegendő lenne, hogy átbillentse. Olyan is sokszor előfordul, hogy a keze jó helyen van de a lábával nem löki magát vagy éppen próbálja ellökni magát, de a kezével gyönyörűen kitámasztja magát.

Szóval Janka még nem óhajt forogni, de cserébe elkezdett háton kúszni! Reggel ébredés után mindig játszunk picikét, beszélgetünk, majd pelus csere és átöltöztetés után visszatesszük az ágyba, hogy nézze egy kicsit a forgó állatokat. Mindeddig kb ugyanabban a pózban találtuk meg amikor lejárt a zene, ahogy leraktuk. A héten ez jól megváltozott :) Egyszer arra lettem figyelmes, hogy a kiságy végében van a feje (felül). Lehúztam, újra felkúszott. Próbaképp lehúztam a kiságy legaljára és mire visszaértem ő ismét az ágy másik végében vigyorgott. Ennél már csak a kúszással egybekötött forgás izgalmasabb - van, hogy keresztbe is fordul az ágyban míg kúszik felfelé. Imádni való!

Tegnap pedig elkezdett dumálni is a kicsi hölgy :) Csak úgy hirtelen belelendül, mondja, artikulál, hangsúlyoz és még grimaszol is! Mi lesz itt később, ha már most így nyomja??? Szegény Tamás :)))

Sokat gondolkodtam azon, hogy mikor lenne a legideálisabb Janka fülét kilövetni. Tudtam, hogy mindenképpen szeretnék neki fülbevalót, csak azt nem tudtam mikor. Szerintem nagyon idétlenül néz ki egy újszülött fülében, de minél később lövetjük ki a kicsi fülét, szerintem annál nehezebb lesz. Eldöntöttem, hogy oké, úgy 6 hónaposan kap majd fülcsit! Most hétvégén hirtelen eszembe jutott a téma és kitaláltam, hogy akkor most azonnal meg kell valósítani :) Tamásnak elmondtam, ő természetesen nem volt oly lelkes, mint én, de igazából neki mindegy volt, hogy mikor történik meg a nagy esemény (szerintem ő csak Jankát sajnálta) :)

Szóval felhívtam Ágit és meg is beszéltük, hogy szerdán érkezünk. Tegnap délután anya eljött értünk, mert akkor már összekötöttük a kellemest a hasznossal és anyával mi is beneveztünk egy szépítésre :) Azon agyaltunk, hogy mi lenne a legideálisabb sorrend. Először essen túl Janka a nagy stresszen vagy inkább mi és a végén ő? Én eleinte úgy gondoltam, hogy jobb lenne, ha ő lenne az utolsó, mert ha esetleg nagy a hiszti és rohanni kell haza, úgy könnyen meg lehet oldani. Végül anya verziója mellett döntöttünk, aki azt javasolta, hogy kezdjünk Jankával, mert úgyis álmos és a nagy stressz hatására biztos kidől. Azért is ez lett a befutó, mert gondoltam, hogy úgyis mérges lesz, megszoptatom míg anya szemöldökét csinosítja Ági és utána anya viszi sétálni míg én készülök. Így is lett :)

Megérkezünk Ágichoz és ki is választottuk a fülbevalót. Volt ez a kis fehér köves illetve egy nagyon szép kék is. De mindenképpen valami apró és egyszerű fülcsit kerestünk, mert szerintem egy ilyen kis törpén az mutat jól. Gyönyörű volt a kék is de egy picit diszkrétebb, finomabb ez a fehér :) Szóval Ági megmutatta, hogy fogjam a lányt (a fejét picit a vállamhoz kellett szorítani, hogy stabil legyen). Janka imádja az állat hangokat így megkértem anyát, hogy ugasson, nyávogjon és kukorékoljon neki, hogy jól elterelje a figyelmét :) Anya végül úgy belelendült, hogy egy komplett farmot hallottam hangoskodni a bal fülemben, amire a pici lányom nagy kacagásokkal reagált. Ám ennek hirtelen vége szakadt, amikor hallatszott egy nagy kattanás (Ági rápattintotta a fülbevalót) és a farm hangjait égtelen üvöltés váltotta fel! Édes kicsi babám úgy megijedt! De komolyan mondom, talán nekem volt a legrosszabb. Úgy sajnáltam szegényt! Pedig nem is fáj annyira, csak tényleg a hang ennyire ijesztő. Mondtam is Áginak, hogy gyorsan csinálja meg a másik fülét, essünk túl rajta és utána jön a megnyugtatás. Így is történt, majd megszoptattam a pici lányt – mert ennél jobb nyugtató nincs is a világon :) Olyan cuki volt, elkezdett enni, megnyugodott, majd úgy fél percenként kiköpte a cicit, sírt egy pár másodpercet, majd visszacuppant. Amikor megtelt a bendője, akkor édesen elkezdett nevetni, gőgicsélni, mint ha mi sem történt volna :)

Szóval Ági szerint nagyon jól viselte a pici lány és büszke is voltam rá :) Nem mellesleg szerintem gyönyörű a fülbevalóval, így már tényleg egy igazi kiscsaj :)

Sajnos az orvosi sztori nem zárult le az előző post óta. A doki megállapította, hogy valószínűleg nem szívták ki teljesen a nyákot Janka orrából a születésekor így egy csomó felgyülemlett trutyi van még ott amit el kell távolítani. Erre az a megoldás, ha elvisszük hozzá (persze :) és kb 5 kezeléssel le tudja szívni a még meglévő váladékot. Múlt héten is el kellett vinni Jankámat, mert alig kapott levegőt és enni is nehezen tudott, illetve sajnos elkezdett elég csúnyán köhögni is.

Azért adtam a babapatika címet ennek a bejegyzésnek, mert gondoltam megosztom, milyen lökött szülők vagyunk :) Eddig akármilyen bibi merült fel Janka egészsége kapcsán az első utam a patikába vezetett és jól feltankoltam. Elmesélem, hogy az orra kapcsán miket szereztünk be, ez hűen demonstrálja majd a szituációt (azért megjegyzem, 80%-ban az orrához kapcsolódóan kellett a patikában vásárolnunk). Szóval eleinte megvettük a kézi orrszívót de az semmit sem ért így beszereztünk egy porszívósat. Sterimarból (tengeri sós orrspray) már vagy 6ot elhasználtunk de mindig van készleten egy bontatlan - biztos ami biztos alapon. Kapott már 3 adag neomycint (ezt a doki nyomta a kezünkbe), de vettünk neki Nasivint is, amit eleinte nem adtunk neki, mert az orvos szerint nem volt rá szükség. Sajnos most pár napja adjuk már neki, mert a tesóm gyógyszerész barátnője szerint ez segít regenerálni az orrnyálkahártyát. Tehát eddig feleslegesen figyelt a polcon, de már bevetettük! Természetesen homeós bogyókkal is próbálkoztunk (Hydrastis), de mivel nem anyatej és nem ciciből jött, undorral az arcán legtöbbször kiköpte a nem kívánt nedüt. Vettünk neki babyluuf balzsamot (amivel a mellkasát és hátát lehet kenegetni - gyógynövényes légzéskönnyítő), köptetőt is a köhögésére. Most ezeket a "csodaszereket" vetettük be és úgy tűnik, segítettek!

De persze van itthon két fajta fürdető - a patikai meg egy DM-es (amitől ekcémás lett így van itthon ekcémára való krémünk is). Egyszer azt hittem, koszmós lett a kis fejbőre, persze futottam a patikába és vettem koszmó elleni sampont 2700-ért - szerencsére feleslegesen, mert másnapra már nem is látszódott (vagy a sampon volt ilyen jó? :). És persze egy jó anya előre felkészül a fogzásra is! Van már itthon dologél (gyógynövényes kenőcs) és dentinox is (lidokainos cucc - a komolyabb fogfájásra), mert mi van akkor, ha az éjszaka közepén jön rá a fájdalom? Persze lázcsillapító kúp is van, de már elég kevés (mert az utóbbi 2 oltásnál hőemelkedése volt és be kellett adni 1/5-1/5 kúpot és persze jól elfaragtam őket), úgyhogy ezt még be kell szereznem.

Ez kb. a házi Janka patikánk fele amit itt felsoroltam :) Tudjátok én abszolút nem szeretem a betegeskedést, ezt a szót is utálom, mert szerintem a beteg az, aki a kórházban fekszik, egy megfázás vagy láz nekem nem betegség. De ez is mutatja, hogy mennyire más, ha az embernek gyereke van. Fel akarok készülni mindenre és azt szeretném, hogy ha bármi megtámadja, az gyorsan távozzon is... Hiába, az ember megváltozik, ha gyereke lesz :)

Pici Jankám a kezdetektől fogva sűrűn esik a takony áldozatául. Többször írtam már arról, hogy megmutattam a dokinak, időszakosan javult a helyzet, de nyúlós barátunk sajnos mindig visszatért. Tesóm folyton nyaggatott, hogy vigyem el az ő hipi szupi orvosukhoz (aki magát Julcsi néninek hívja - hívjuk mi is így :). 2 hete elvittük tehát Julcsi nénihez, aki kemény 2 perc alatt megszabadított minket 8000 Ft-tól... hmmm... szóval megnézte az orrát ultrahanggal és látta, hogy mindkét oldalon van lerakódás. Azt mondta, hogy ez 1-2 mm, nem tűnik nekünk soknak, viszont egy ilyen törpénél ez nem kevés. Azt javasolta, hogy 2 hétig adjak neki 2x3 bogyó Hydrastist és 2 hét múlva menjünk vissza. Ha elmúlik akkor búcsút intünk egymásnak, ha nem, akkor leszívja az orrát. Persze mi szívjuk orrporszívóval, viszont ő valami spéci ketyerével szívja ki, így minden trutyi távozni tud.

Lelkesen próbáltuk adni neki a bogyókat, de Jankám nem bírja azokat az ételeket/italokat, amik nem ciciből jönnek, így nem volt könnyű beadni neki a vízben feloldott bogyókat :) Próbáltuk kanállal, pipettával, énekelve, verselve, de az arcára mindig kiült az undor és nagy lendülettel tolta ki a szájából a nem kívánt nedüt :)

Tegnap visszavittük kontrollra és az egyik oldalon felszívódott a trutyi, a másikon megmaradt így leszívta. Lánykámnak természetesen ez nagyon nem tetszett, de láthatóan megkönnyebbült... 

Ma pedig jött a következő szuri adag, aminek természetesen ismét nem örült a lánykám. Egész nap dinnye volt, alig tudott megnyugodni, nehezen aludt el és ha elaludt, akkor is csak kézben... egy időre azt hiszem elég volt a dokikból :( 

Nem ünnepeltük soha a valentin napot, de ez a mai mégis különleges :) Drága kicsi gombóckánk ma 4 hónapja született. Azóta felfordult a kis világunk, rendkívül sok örömben, boldogságban volt részünk miatta... Változtunk is sokat. Én magamon azt érzem, hogy sokkal önzetlenebb lettem. Az érdekel, hogy neki mindene meglegyen, boldog, kiegyensúlyozott pici lányka legyen és minden más másodlagos... :) Ismét összeszedtem, hogy miben változott Jankánk az elmúlt hónapban:

- tudatosan megfogja, simogatja, néha tépi az arcomat :)

- folyamatosan dumál (nem is tudom, kire hasonlít)

- evés közben kinéz, mosolyog, majd visszacuppan

- tömi a kezét a szájába – néha mindkettőt – és folyton vizsgálja őket

- van, hogy a saját keze nem elég, a miénket is betolja mellé :)

- természetesen ömlik a nyála egyfolytában :)

- ijedős lett :) van, hogy a dzsungelben fekszik, engem néz, finoman szólok neki, hogy „Jankaaa” erre összerándul és keserves zokogásban tör ki. Ugyanígy reagál a tüsszentésre :)

- imádja, ha jóóóóóó nagyot ásítok! Azt hiszi, hogy őt akarom ezzel szórakoztatni :)

- továbbra sem erőlteti a forgást :)

- imádja, ha gurítjuk a játszószőnyegén és ügyesen ki is támasztja magát

- ügyesen fogja a csörgőt, egyik kezéből másikba veszi, szájába teszi, rázza, nézegeti

- már rendeltetésszerűen szopja az ujját :) (azt hiszem a cumikat elpakolhatjuk jó mélyre)

- ülni próbál

- kacag (ha a tokáját puszilgatom)

De a legfontosabb: vigyorog folyton és úgy tűnik, boldog kicsi emberke :)

Minden nap írtam, hogy hány perc alatt sikerült elaludnia, de gondoltam, ezt nem osztom meg itt ilyen részletesen, csak átfogóan elmesélem a tapasztalataimat illetve megosztom a konklúziót :)

Vegyes volt az elmúlt hét. Minden nap volt olyan alvás, hogy szinte azonnal sikerült elaludnia, ahogy letettem, de garantáltan egyszer 30 percnyi szenvedésbe került a magától elalvás. Ez a legborzasztóbb! Amikor látod rajta, hogy tök álmos, küszködik az álommanókkal, de csak azért sem hajlandó elaludni. Ilyenkor a legnehezebb az, hogy nem segítek neki, nem altatom, hanem "következetes szülőként" ráerőltetem, hogy igenis aludjon el magától. Ilyenkor letettem, sírt, simogattam, vigasztaltam, szeretgettem, énekeltem neki, majd felvettem, megnyugodott és ahogy közelített az ágy felé, újra elkezdett keservesen sírni. Na ez az, amit én nem bírok. Egyszerűen kikészített, hogy ennyire sírt... tudom, hogy az átszoktatás hosszú, következetes munka eredménye, de azon gondolkodtam, hogy megéri-e egyáltalán? Megéri az, hogy a picike napi fél órákat sír torka szakadtából azért, mert az anyuka azt szeretné, hogy ne úgy aludjon el, ahogy neki kényelmes? Én tényleg csak azért szerettem volna, hogy megtanuljon magától elaludni, hogy később, amikor már tényleg lesz súlya, ne kelljen cipelgetni, ringatni, mert a hátam már most nem mindig bírja a strapát.

Szóval tanakodtunk Tamással és úgy döntöttünk, hogy folytatjuk, de nem minden áron. Törekszünk arra, hogy jól kifárasszuk, mert ilyenkor könnyebben elalszik. De ha nagyon sír és nagyon szomorú, nem hagyjuk szenvedni, néha belefér, hogy a kezünkben alszik el. Tudom, ez nem következetes viselkedés, de emberek vagyunk és nem robotok, nem tudunk mindent úgy csinálni, ahogy azt "kell". Esténként Tamásnak már nem kell dajkálnia (kopp-kopp-kopp), megszokta az elmúlt héten, hogy fürdés és kaja után lámpaoltás és alvás következik. Tamás tegnap épp mondta, hogy ezzel meg is szűnt az esti altató funkciója (félig-meddig szomorúan :)). Szóval törekszünk arra, hogy ne kézben aludjon el, de nem minden áron.

Most először például tök magától aludt el az ágyban :) Éreztem rajta, hogy álmos, kézbe vettem és elkezdett nyögni (amit akkor csinál, ha altatja magát :). Kipróbáltam, hogy berakom az ágyába, kicsit hagyom, meglátjuk mi lesz. Picit forgolódott, nyögött tovább majd hirtelen elcsendesedett és bealudt!!! Ilyet nappal még sosem csinált :)

Szóval biztosan van eredménye az elmúlt heti átszoktatásnak, de arra is jó volt, hogy rájöttem, úgy kell mindent csinálni ahogy NEKI és NEKÜNK jó. Meg kell hallgatni mindenkinek a jó tanácsát, át kell gondolni, de nem kell mindent elfogadni és úgy csinálni, ahogy azt "kell".

Az anyaság tényleg egy jó kis személyiségfejlesztő tréning :))

Ma reggel elhatároztam: ha törik ha szakad, leszoktatjuk Jankát a kézben elalvásról. Imádom azt, ha a kezemben alszik el és őt is megnyugtatja. Akkor miért szeretném mégis leszoktatni?

1) Kicsi lányom most 6,2 kg és szépen gyarapszik. Hogy altassak el majd egy 10 kilós gyereket? Így is fáj a hátam sokszor, de azt már nehezebben viselné.
2) Egész életében nem lehet altatni, jobb, ha mihamarabb megszokja, hogy egyedül alszik el.

Sokat utánaolvastam és az egyetlen megoldás az, hogy amikor már tényleg látjuk a babán, hogy álmos, akkor letesszük az ágyba, megsimogatjuk, esetleg dúdolunk neki. Ha sír, akkor ismét felvesszük, megnyugtatjuk, letesszük és így tovább. Ez igazán könnyűnek tűnik, de a gyakorlatban nagyon nehéz.
Jankám pár napja elég kiszámíthatóan alszik: 10 körül séta közben a babakocsiban, 12-13 óra körül valamint este 17-18 óra tájékán szundít.

Reggel a babakocsiban általában simán elalszik, mivel akkor viszem le, amikor általában már álmos. 8 körül kel, megetetem, játszunk a következő kajáig, 10 körül megetetem és irány sétálni. Ma is pont így történt, 45 percet aludt séta közben.
Ma délben: Tök hulla volt, leraktam, kiabált, megsimiztem majd felvettem, megnyugtattam. Na ezt ismételtük fél órán keresztül, végül elaludt az ágyban.
Ma 16 órakor: hasonlóan jól sikerült a művelet csak kicsit hamarabb, 10 perc alatt sikerült elaludnia!

Az esti szundi mindig a legnehezebb. Ilyenkor már nyűgös, általában csak egy gyorsat alszik a nagy, éjszakai alvás előtt, így ettől tartottam a legjobban: jogosan. 17.30-kor éreztem már nagyon a pici babámon, hogy nyűgös. Nem gondoltam volna, hogy álmos, hiszen 16.45-kor kelt a délutáni alvásból. Gondoltam egyet, magamra kötöttem mei tai-ban, ahol szinte azonnal bealudt. Hoppá! Ez így nem lesz jó, ki is vettem gyorsan és elkezdtem a szokásos szertartást. Igen ám, de most nagyon rossz volt. Olyan 50 percig küszködtünk :( Iszonyatosan álmos volt, beraktam az ágyba és ORDÍTOTT. Kivettem, megnyugtattam, szinte azonnal bealudt a kezemben. Ahogy az ágy felé közelítettem felébredt és ORDÍTOTT. Na ezt megcsináltuk párszor majd szépen elaludt. Hurrá, megörültem! 5 perc után azonban ismét hallottam az ordítást… próbáltam megnyugtatni, nem sikerült. Kivettem az ágyból, hüppögött, sírt, majdnem vele sírtam :( Párszor még betettem, kivettem de ugyanaz volt az eredmény, mint előtte. Végül kézben bealtattam: nem bírtam hallani ezt a szívszorító zokogást! Bealudt, 5 perc után letettem. Megint pár percet aludt majd sírva ébredt. Végül megint bealtattam kézben és végül sikerült.
Az esti altatásnál Tamás volt a főszereplő, így azért ketten könnyebb volt. 6-7-ig aludt a babám így 9-ig toltuk a fürdést és evést. Játszottunk vele, jó kedvű volt és 9-kor jelzett, hogy ő már éhes és aludna. Megetettem, megfürdettük és gyorsan sikerült elaludnia. Letette Tamás az ágyba, kicsit morcos volt, kivette, megnyugtatta, letette és a fenekét paskolgatva sikerült elaludnia.
Nehéz első nap volt, de megérte…
 

Így tudnám jellemezni a hétvégénket.

A hétvégét velünk töltötte Tamás húga, Rita, és szegény kapott a jóból és rosszból egyaránt :)

Ahogy megérkezett pénteken, odakucorgott Janka mellé, aki kb 1 perc után elkezdett neki dumálni. De nem ám csak egy-két hangocskát adott ki, hanem ritmusosan, dallamosan mesélt neki! Tényleg úgy, mint ahogy egy felnőtt elmond egy történetet. Olyan volt, mintha el akart volna neki mondani mindent ami történt azóta, hogy utoljára találkoztak! Majd megzabáltuk :) Azóta pedig beindult a dumagyár. Egyre többet hallatja a hangját. Már nem csak mosolyog a dzsungelben például az elefántra, de már kurjongat és dumál neki. Ma reggel Tamás és Rita vitték el sétálni és amikor hazajöttek feltettem a pelenkázóra és megkérdeztem, hogy mi történt a séta alatt. Duma, mimika, csücsörítés :) Jól elpletykálta az elmúlt 2 óra történéseit! Megzabálom :)

Péntek és szombat éjjel viszont nagyon rosszul aludt. Péntekről szombatra másfél óránként felébredt és enni kért. Szombaton azt beszéltük Tamással, hogy régen volt már ilyen rossz éjszakánk, hiszen az elejétől fogva (leszámítva a pár nyűgös hetet) 2-3x kelt fel enni és vissza is aludt. Nah, kár volt ezt megállapítani, mert szombatról vasárnapra még rosszabb volt. 7.30 körül lefektettük aludni, mert hulla volt. 23.30-kor kelt, evett, visszaaludt, majd 1-kor ismét kelt. Na ekkor gondoltam, az lesz, mint előző este. De nem... 1-2-ig nem sikerült visszaaludnia. Azaz visszaaludt de megébredt. Mindezt egy órán keresztül. Utána 5-ig aludt! De 5-től nem tudtuk visszaaltatni, csak kb fél órára, így Tamással 5 óta ébren vagyunk... 5.30-6-ig aludt majd úgy döntött, hogy köszi szépen, ennyi szunya elég volt, akkor én most felébredek. Halálosan megsértődött azon, hogy mi altatni szerettük volna. Amint felhúztuk a redőnyt és elkezdtük a reggeli szertartást megkaptuk a szokásos reggeli vigyorokat és újra minden a legnagyobb rendben volt. Azt hiszem megtanultam újraértékelni az éjjeli 2-3x-i kelést... :)

Az egyik első kérdés, amit feltesznek Jankával kapcsolatban az, hogy: mi a neve? (szerencsére eddig csak egyszer kérdezték meg, hogy fiú-e vagy lány annak ellenére, hogy full rózsaszínbe volt öltözve).

A névválasztásról szerintem eddig még nem is írtam :) Amikor megtudtuk, hogy babánk lesz, természetesen szinte azonnal beszereztem az utónévkönyvet (akik babázás előtt vannak: NE tegyétek, mert a neten minden fent van). Végigolvastam a könyvet, böngésztem a neten is és írtam egy-egy listát olyan fiú és lánynevekkel, amik szóba jöhetnek. Tamást is megkértem, hogy tegye ugyanezt, de ő addig nem volt erre hajlandó, míg a baba neme ki nem derült. Aztán májusban elmentünk Hévízre, na oda Tamás kinyomtatott egy csomó statisztikát azzal kapcsolatban, hogy melyik név milyen gyakorisággal fordul elő a magyar népességben illetve, hogy mik voltak a top nevek az elmúlt években. Hévízen nekem már kész listáim voltak és nyüstöltem Tamást, hogy ő is írjon listát és ezeket összekombináljuk majd és „szokjuk” egymás neveit és ha kiderül a baba neme, akkor a kombinált listáról csemegézünk majd. A barátnőim, főleg Ipi és Ági teljesen rákattantak a témára, tőlük is kaptam folyamatosan a listákat :)

Természetesen teljesen más nevek tetszettek nekünk. Tamásnak a Dóra, Réka, Anikó és társai, míg én rákattantam a Bori, Bella és Rozi nevekre (most csak a lányok közül írok párat, mivel a fiú nevekre nem volt szükség :) A listámon ott szerepelt pár extrább név is, mint a Lia/Lea és a Janka is. Először, amikor meglátta a Jankát kiakadt, hogy ez tök gagyi, a Szomszédokból a Janka néni jut róla eszébe. Így én is elvetettem, mert nyilván nem akartam olyan nevet a babánknak, ami az apukájának nem tetszik. Ahogy teltek a hetek, kiderült, hogy a pocakomban egy csajszi lakik és előkerültek ismét a nevek. Ekkor már Tamás hozta elő a Jankát… gondolkodott rajta, ízlelgette és nem is olyan rossz! Olyan nevet akartunk adni, amit nem lehet agyon-vissza becézni és ami egy picit azért extra is. Végül a Janka mellett döntöttünk, amivel ki is akasztottunk egy csomó embert :)

Szóval becézés. Mindig eszembe jut, hogy Ipi mesélte, hogy a kolléganője a fiát Nimródnak nevezte el, mert azt nem lehet becézni és természetesen Nimikének hívják. Hasonló a mi esetünk is :) Jankáztuk egy darabig, majd ez az evolúció következett: Janka-->Dzsanga-->Dzsangu-->Dzsungi. És leragadtunk. Dzsunginak hívjuk. Igen, idióta, ütődött szülők vagyunk, de ez ráragadt. Próbálunk róla leszokni, de nem megy :) Dzsunginak van egy dzsungele (játszószőnyeg/játszóhíd – dzsungeles) így már Dzsungel Hercegnőnek is hívjuk, a kiságya mega dzsungolda. Tudom, mit gondoltok: ezek tiszta hülyék! De ez van, mi már csak ilyenek vagyunk.

Szóval Janka = Dzsungi :)
 

Tavaly januárban, a születésnapom körül kezdődött a kicsi családunk története :) Ezt azzal ünnepeltük meg, hogy Tamás kivett két nap szabit és így végre picit több időt tudtunk együtt tölteni.

Szombaton ünnepeltük a szülinapomat, csináltam végre cheese cake-t (anya szerint csirkéket:) és egy jót ebédeltünk Kati mamának köszönhetően. Kicsi lányom ajándéka az volt, hogy azt mondta nekem, hogy „anya” :) jól van, ezt csak én hallottam ki a dumájából az apja szerint, de miért ne mondhatta volna ezt? :)

Ezen a hétvégén történt először az, hogy a kicsi lányom frankón megragadott egy csörgőt mindkét kezével és egy óriási lendülettel gyönyörűen fejbe is kólintotta magát. Kikerekedtek a szemecskéi, szép lassan legörbült a szája és torka szakadtából ordított. Nem sikerült egy könnyen megvigasztalni :)

Szombat este pedig azóta először, hogy megszületett a főnökasszony, elmentünk kettesben vacsizni. Megfürdettük Jankát, Tamás bealtatta ahogy szokta és utána jött Kati mama felvigyázni. Szerencsére sok munkát nem adott neki a lányom, mert békésen szunyókált míg mi vacsiztunk. Persze a kedvenc olasz éttermünkbe mentünk és a kedvenc pizzánkat ettük :) Attól féltem, hogy csak arról beszélünk majd, hogy milyen gyönyörű és tökéletes a mi pici babánk, viszont (természetesen ezen a témán kívül) minden másról is dumáltunk. Nosztalgikus érzés volt, kicsit olyan, mint azelőtt, hogy szülők lettünk :) Jó volt kicsit kettesben lenni, de szuper érzés volt hazajönni és megszagolgatni a szuszogó kis csomagunkat :)

Hétfőn pedig fogtuk magunkat és beültünk a piros csodajárgányba és elindultunk Pannonhalmára egy nagyot sétálni. Csoda történt, úton odafelé a lánykám VÉGIG CUMIZOTT! :) Morcos volt, amikor beraktuk az autóba, brahiból kipróbáltam a cumit. A változatosság kedvéért nem lökte ki undorral a szájából, hanem szó szerint rácuppant és egész úton a szájában volt! Sétáltunk vagy 2 órát, majd zseniálisan kitaláltam, hogy Tamás menjen le autóval a faluba míg én Jankával lesétálok (mert még aludt). Úgy emlékeztem, hogy van egy út közvetlenül az Apátság mellett, ahol gyalog szépen le lehet ereszkedni a faluig. Hja! Megszívtam. Több problémával szembesültem. Mindenekelőtt baromi meredek úton jöttünk le, ami mondanom sem kell, lépcsőkkel volt teli. Amikor leértünk a lépcsőkön, megkönnyebbültem, hogy a nehezének vége. Hja! Olyan útra érkeztem, ami totál olyan volt, mintha egy világ végi kis faluban lennék (kb 200 méterre az Apátságtól). Nem volt rendes út, malacok röfögtek, kutyák ugattak mindenhol. Persze a városi lánykám ezekre a szokatlan hangokra felébredt – míg az autók, buszok zaja nem szokta felébreszteni. Mondtam is neki, hogy füleljen rendesen, mert igazából ilyen hangokat adnak ki ezek az állatok, nem úgy, mint ahogy anya mondja, hogy „vau-vau” meg „röff-röff” :) Aztán az egyik háznál egy véreb ránk ijesztett, vicsorgó foggal ugatott ránk és még a nyála is folyt. Mondanom sem kell, baromira féltem… Attól tartottam, hogy ráugrik a babakocsira… de szerencsére a hangja nagyobb volt, mint a bátorsága és jó gyorsan eliszkoltam. Janka ébren volt de vígan nézegetett… pár perc után pedig nagy nehezen leértem a faluba, ahol már rendes utak is voltak és ahol megpillantottam Fábiókát és Tamást. Szóval elég kalandos volt az első utunk :) Most először szoptattam az autóban és ez is teljesen oké volt. Kicsi drágánk nagyon ügyes volt, aludt egy óriásit és még a kutyától sem ijedt meg. Így azt hiszem, lassan jöhet a következő kirándulás :)
 

A fentiekkel tudnám összefoglalni a tegnapi napunkat.

1 órára voltunk hivatalosak az orvoshoz, hogy ismét megkapjunk két oltást. A gennyes agyhártyagyulladás elleni vakcinát beadattuk, viszont úgy döntöttünk, hogy a rota ellenit nem kérjük. Ez hosszas vacillálás eredménye, naponta, sőt, percenként ingadoztunk ez ügyben. Eleinte azt gondoltuk, hogy azért van rá szükség, mert ez egy csúnya vírus, ami hasmenéssel és lázzal jár - sok esetben kiszáradással is. Az szól az oltás ellen, hogy mindenki megkapja ezt a vírust, de nem mindenképpen jár ilyen tünetekkel. Amennyiben igen, akkor kórház is lehet a vége, de nem garantáltan. Én nagyon oltás ellenes vagyok, csak azokat szeretném, amelyek feltétlenül szükségesek. A rota elleni oltásról sokat olvastam és számos helyen írják, hogy sok a mellékhatása, de ez leginkább a gyógyszergyárak marketingje, hogy feltétlenül szükség van rá. Ez nem olcsó oltás és valahogy el kell adni. Illetve millió fajtája van a rotának és az oltás csak pár ellen véd. A védőnőm mondta, hogy nem is régen volt egy eset, hogy egy kisfiú megkapta az oltást, mégis elkapta a vírust elég csúnyán. Úgyhogy ezért döntöttünk úgy, hogy felesleges ezt beadatni. Egyébként viszonylag kevesen döntenek másként.

Szóval Jankám két oltást kapott és jobban tűrte, mint a 2 hónapos oltásokat. Fájt neki, megijedt, de viszonylag gyorsan sikerült megnyugtatnom. Pár perccel az oltás után már be is aludt :)

A doktornő ismét megvizsgálta és mindent tökéletesnek talált. 3 hónaposan 6,2 kg, ami szuper.

El szerettem volna vinni Jankámat babaúszásra, már ki is néztem, hogy melyik oktatónak örülnék a leginkább. Az úszás megkezdése előtt viszont igazolást kell kérni az orvostól, így mielőtt kértem az igazolást, megkérdeztem a doki véleményét erről. Na, határozottan érvelt ellene :) Ezen jól meglepődtem! Azt mondta, hogy ez egy mai modern hülyeség, amit kb az unatkozó anyukák találnak ki programnak... Ő terápiás céllal javasolja, akkor, ha a babának valamilyen baja van, amin az úszás segíthet. De egy egészséges gyereknek tök feleslegesnek tartja leginkább a sok baci miatt. Mondta, hogy nagyon sok gyereket hoznak hozzá különböző fertőzésekkel, takonnyal, fülfájással a babaúszás miatt. Illetve ne felejtsük el, hogy a szülők is benne vannak a vízben és a klóron és vegyszereken kívül az ő bacijaik is bekerülnek abba a vízbe, ahol a babák merülnek. Janka ráadásul elég taknyos folyamatosan, így mégegy ok, amiért nem javasolja. Azt mondta, hogy beteg babáknál nagyobb a haszon, mint a lehetséges veszteség, de egészséges babáknak nem javasolja. Biztos megoszlanak a vélemények, de én bízom a dokimban, így más mozgásformát választunk Jankának.

Az oltás után a védőnő lemérte és kérdezett egy csomót pl: nézegeti-e már a kezét, megnyugszik-e a hangomra, ilyesmi... Persze tökéletesen válaszoltunk, szerencsére nagyon szépen fejlődik a kicsi lány :)

A nagy stressznek köszönhetően 2 órára kidőlt a pici lány, aludt egy jóóó nagyot.

Délután elég kókadt volt, megnéztem a lázát és mivel volt egy kis hőemelkedése, kénytelen voltam beadni neki egy kúpot. Háááát nem volt felemelő élmény :( Mosolyogva feküdt a pelenkázón, majd amikor benyomtam a kúpot, eltorzult a kis arca és nagyon sírt. Attól féltem, hogy kijön majd belőle, de szerencsére bent maradt és szépen le is ment a láza.

Tamás tegnap sajnos nem tudott időben hazajönni így egyedül kellett fürdetnem. Őszintén szólva picit tartottam tőle, mert 3 hónap alatt kialakult egy rituálénk amit most először kellett felborítanunk. Kivételesen nem a nappaliban fürdettem, hanem a fürdőben. Előre bekészítettem mindent, a mosógépen alakítottam ki az átmeneti pelenkázót és a kiskádat a fürdőkádban hagytam. Abszolút zökkenőmentesen zajlott a fürdetés, de a kisasszony érezte, hogy nem a megszokott rendszer szerint történtek az események és pityergett egy picit. De amint a vízbe került már vígan csapkodott, mint mindig :)

Szóval tömör volt a tegnapi nap és újdonságokkal teli, de szerencsére túléltük :)

Kicsi drágánk betöltötte a 3 hónapot, így összeszedtem, hogy jelenleg miket szeret, csinál, milyen újdonságok vannak az ő kis világában mostanság:

•    mosolyog, ha rá mosolygunk
•    dumááááááááál folyamatosan :)
•    szereti az állat hangokat (vagy csak azon nevet, hogy anya milyen vicces? :)
•    jól elvan a dzsungelben és a kiságyban (reggel kb 1 órát)
•    püföli az elefántot, rángatja a zsiráf lábát a dzsungelben és közben mosolyog
•    evés közben megmarkolja a ruhámat vagy simogat
•    a saját ruháját is egyre többet tépi
•    rövid ideig meg tud fogni egy csörgőt (sőt, tegnap fejbe is vágta magát vele és meg is lepődött) :)
•    pancsolás közben vígan lubickol, imádja a vizet
•    egyre többet kuncog :)
•    egyszer már átfordult :)
•    csak és kizárólag hason alszik
•    a babakocsit egyre jobban szereti, csak jól kell taktikázni az ügyben, hogy mikor visszük le (sötétben nem szabad! :)
•    naponta kb 8x eszik, de most a 3 hónapos növekedési ugrásnak köszönhetően 10-12 is szokott lenni (normál ekkora gyerek úgy 6x eszik egy nap… lehet, hogy ő már most egészségesen táplálkozik és többször kevesebbet burkol? :)
•    továbbra is iiiiimádja a fényt nézni
•    ha a hurkáit puszilgatom amikor tisztába teszem attól teljesen odavan
•    jár a keze-lába egyfolytában
•    továbbra is utálja a cumit, de a kezét egyre többet szopogatja (nem rendeltetésszerűen :)
•    nézegeti a kezét
•    amikor elalszik, újabban folyton nyög
 

Biztos van még több hasonló dolog, de hirtelen ennyi jutott eszembe. Ja, és az, hogy imádom :)

Míg Janka a pocakomban volt, olvasgattam a neten a szoptatásról és meglepődve láttam, hogy sok leendő anyuka még szülés előtt kijelenti, hogy ő márpedig tutira nem fog szoptatni. A legtöbb oldal felsorolja a milliónyi előnyét a baba anyatejjel való táplálásának mind a babára, mind az anyára nézve, viszont sokan a "kényelmesebb" módszert, a tápszerezést választják.

Nekem az első pillanattól fogva maximálisan egyértelmű volt, hogy én csak és kizárólag szoptatni fogok. Direkt nem azt írtam, hogy szeretnék, mivel bele sem gondoltam, hogy elképzelhető, hogy nem lesz tejem vagy valamilyen más okból adódóan nem lesz módom szoptatni.

Nem kezdek el regéket mesélni arról, hogy miért jó és egészséges a szoptatás - ezt a net szépen megteszi helyettem. Az viszont ezer százalék, hogy nem kényelmesebb a tápszerezés. Az anyatej mindig kéznél van, mindig tökéletes hőmérsékletű, összetételű. A mennyisége és minősége a gyerek igényének mindig a legmegfelelőbb.

Emlékszem, az elején többször volt olyan, hogy nagyon bedurrant a mellem, kő kemény lett és alig vártam már a következő etetést, hogy ne legyek már annyira Pamelaanderszon és főleg, hogy nehogy úgy bedurranjon, hogy komolyabb következményei legyenek. Egyszer hallottam, hogy a közgazdaságtanban megjelenő kereslet-kínálat elvére az anyatejképződés a legtökéletesebb példa. Ha többet kér a baba több termelődik, ha kevesebbet akkor kevesebb. Az első pár hét után nálunk is beállt a dolog és egyre ritkábban tudom magam a szilikoncicákhoz hasonlítani.

És ezek csak a racionális indokaim voltak.

Valami fantasztikus érzés, hogy én táplálom a pici babám. Hogy az én testem termeli az ő tökéletes menüjét - ettől nő szép nagyra és hurkásra :) És az a legcsodálatosabb, hogy etetés közben milyen jó egymáshoz érni. Imádom, ahogy (mint egy éhenkórász) rácuppan és nagyokat kortyolgatva eszik. Most már a kis kezével mindig hozzámér vagy a ruhámba kapaszkodik. Néha úgy elfárad, hogy megpihen kicsit, majd újra rákezd. Amikor pedig megtelt a bendője elégedetten a hátára fekszik és rám mosolyog. A szoptatásnál kevés intimebb dolog létezik. 

A fórumon látom, hogy sokan az elején feladták. Sebes lett a mellük és elkönyvelték, hogy ez nekik nem megy, feladták. Jobb esetben fejték a tejet vagy bimbóvédővel megpróbálták, de többen még ezt sem. Nem sztárolni akarom magam, nekem is jól kisebesedett a mellem az elején, de kenegettem, ápoltam, erőltettem és el is múlt. Soha többet nem volt sebes és gyönyörűen tudok szoptatni.

Azokat sajnálom nagyon, akik kín keservesen próbálnak szoptatni, de nem tudnak. Nincs tejük vagy csak nagyon kevés és kénytelenek tápszerhez nyúlni. Több olyan lány is van a fórumon, akik hetekig próbálkoztak, cicire tették a babát, de nem jött belőle, együtt sírtak... Áááá belegondolni is szörnyű. Minden tiszteletem az övék! Ilyenkor döbbenek rá, hogy mennyire nagy mázli az, hogy nekem ilyen gondom nem volt (kopp-kopp-kopp) és így utólag furcsa, hogy eszembe sem jutott, hogy nem teljesen törvényszerű, hogy mindenki tud szoptatni.

Ismét egy eszmefuttatás Katuskától :) A lényeg az, hogy ez tényleg egy csodás dolog és nagyon bízom benne, hogy jó sokáig tudom majd a kicsi lánykámat így etetni.

Hihetetlen, hogy napról napra mennyit fejlődik és változik egy ilyen picike baba!

Tegnap éppen játszott a dzsungelében. A hídra fel szoktunk akasztani egy nagyobb zsiráfot is, amit el tud érni. Eddig csak lökdöste, püfölte a zsiráfot, de tegnap arra lettünk figyelmesek, hogy megragadta az egyik lábát majd a szájába vette azt! És nem csak egyszer, többször lettünk arra figyelmesek, hogy fogja a szegény állat tappancsát :) Ezek után már a kezébe adtunk egy csörgőt, azt is picit megmarkolta majd pár másodperc után elengedte.

Ma pedig éppen a neten olvasgattam a pici babák mozgásfejlődéséről. Tamás itthon van, a kezében volt a pici és lerakta az ágyába hasra. Mondtam neki, hogy lassan Janka átfordul majd, mert olyan 4 hónaposan szoktak a babák átfordulni (szombaton lesz 3 hónapos). Erre  szólt (brahiból), hogy menjek be a szobába, mert mindjárt átfordul. Hason feküdt, kepesztett a kezével, oldalra dőlt... (eközben Tamás videózott)... ösztönöztem, hogy na még egy kicsi lendület és meg is lesz az átfordulás... és láss csodát, sikerült!!! Videón meg van örökítve az őrült anya öröme, hogy a pici lánya mennyire ügyesen fordult :) Ezután hívtam is apát és anyát és elújságoltam a nagy hírt és ujjongva puszilgattam Jankát, hogy mennyire ügyes! Olyan büszkék vagyunk rá! Hihetetlen érzés az, ahogy látom, hogy milyen gyorsan fejlődik :)) 

Sikerült megörökítenünk a pillanatot:

youtu.be/KhUpeJYBdXE