Marci érkezése miatt aktuálissá vált egy új blog kialakítása, ahol immáron majdnem négytagú családunkról próbálok minél rendszeresebben (azaz remélem havonta :) beszámolni. Még elég kezdetleges, de innentől kezdve már csak oda fogok írni! Itt találjátok:
http://gombosnegyes.blogspot.hu/
Hát igen, Janka nagyon belendült. Azt veszem észre, hogy a kortársaihoz képest szebben, ügyesebben fejezi ki magát és szinte egész nap beszél. Ha egy szót hall, szinte rögtön megjegyzi és jól is alkalmazza azt. Az új hobbija az, hogy a színeket tanulgatja. A pirost meg a kéket következetesen keveri, de láthatóan érdekli a téma :) nem úgy, mint mondjuk a duplózás. Sok gyerek ennyi idősen él-hal ezekért a színes kockákért, de Jankát nem hatják meg. Le sem tagadhatnám a lányom, én még nála is dumásabb voltam és még ennyire sem érdekeltek a duplók :) Rámjött az írhatnék így kicsit kifejtem, milyen is 21 hónaposan az én pici csodám. Egész nap mosolyog, dumál, jön-megy, felfedez, osztja az észt. Mindenkivel kedves, köszön, megköszön, kér dolgokat szépen. Viszont ha hiszti van, akkor jajj nekem (vagy aki éppen a szenvedő alany). Szóval ő is a végletek embere. Ha van egy bibije, rámutat, mondja, hogy bibi majd megpuszilja. Kérdem: Mi lesz a bibivel? Erre ő: elmúlik. Imádom. Hihetetlen, hogy szavakkal is egyre jobban ki tudja már fejezni az akaratát. Következetesen mondja, hogy „innike” ha szomjas és napról napra jobban ellenzi az itatókat, szinte csak és kizárólag pohárból hajlandó inni (és szerencsére még mindig csak vizet iszik, azt adok neki, de ha máshol van és kap édes lötyit, már nem tiltakozik ellene). A vízben pancsizni is nagyon szeret, viszont nem ül már meg a beülős úszógumiban, a karúszó meg pici rá, így leginkább kézben van a nagy vízben. A Balatonban pedig a gyerek résznél folyton ki-be rohangál, de a legjobb az, ha Kari felkapja, megpörgeti a vízben. Imádja a fagyit, a Balcsin következetesen kérte is: „pagyikaaaa, lángos” :) hát igen, ő is szereti a gyomrát :) Imádom, ahogy eszi a fagyit és csupa csoki lesz az egész arca és óriás pocakja. Az alvással már megint nagyon szenvedünk, szerintünk nem bírja már a rácsos ágyat, sokszor a kanapén alszik el vagy köztünk köt ki. A Balcsin meg végképp felborult bármiféle alvási rendje. De az a jó, hogy 2 hét múlva költözünk, új szobája és új ágya lesz, így ekkor kezdek el én is kicsit keményíteni és stratégiázni, erre a rövid időre tök felesleges. De meg kell vallanom, imádok felébredni mellette. Éjjel is van, hogy csak megsimogatom, beleszagolok az illatos kis nyakába, hallgatom a finom kis szuszogását. Én voltam a legnagyobb ellenzője az együtt alvásnak (továbbra is ellenzem!) de ezek a csodás pillanatok megértetik velem, hogy sokan miért alszanak mégis a kicsikkel. Az első körömlakkozás is megvolt, Balatonon minden lánynak került lakk a kezére és lábára, természetesen a fő nő sem maradhatott ki :) pedig úgy gondoltam, 1 évet még simán várhat. Ja, én így gondoltam ő meg úgy :) folyton nézegette a lakkot és mondta, hogy: sííííp, Ági csinálta! :) Na de nem lövök le minden poént, íme a szokásos havi cukiságok listája:
Igen, kicsit sikerült elkanászkodnom, elég jelentős csúszással szedem össze a 20. havi cukiságokat. Folyamatosan írom egy kis füzetbe, de mindig akad más dolgom, mint, hogy összeírogassam. Ha van egy kis szabadidőm míg Janka alszik, folyton lakásokat böngészek és mindig utólag jut eszembe, hogy már megint nem szedtem össze a dolgokat. Azon is dolgozom, hogy egy új blogot hozzak létre, összefűzve pocakosságom történéseit és Janka szokásos havi szösszeneteit. De persze óriási blog zseni vagyok, így majd Ipimet megkérem, szánjon rám egy kis időt és okítson ki, hogy egy használható, praktikus blogot kapjunk eredményül :)
További rizsázás nélkül íme havi dumák listája:
Határozott véleménye van a világról és ezt nem fél közölni :) Imádom! Jó, tudom, ezt sokszor mondom, de ahogy nyílik a kis értelme egyre inkább azt érzem, hogy ez az igazi szerelem. Ő az én kis csodám. Minden porcikája tökéletes, gyönyörű, isteni az illata, cukik a mozdulatai, gesztusai, de a legszuperabb az, ahogy dumál, kifejezi magát és hihetetlenül tudja már most az embereket manipulálni 1-1 vigyorral, simogatással, vagy tökéletesen passzoló szóval.
Az új szavakat már nem írom le, mert nem tudok lépést tartani a bővülő repertoárral. Inkább azokat igyekszem lejegyzetelni, amik valamilyen módon cukik, érdekesek, sajátosak. Mert ezekből is van sok, íme:
• Pukak – kupak :)
• Áááádóóóót – eldőlt
• Titit, Manana – Tigris, Malacka
• Tutya – kutya
• Hideg, meleg (szépen mondja és jól használja)
• Moto, aaaatóóó, bus, nínó – újabban a járgányok a kedvencei :) (kapott is egy sárga ferrarit)
• Síííííííííp – szép :)
• Sííta – séta
• Bedobja a formabedobót és mondja magára: otot! (okos) :)
• Reggel, amikor krémezem az arcom, őt is be kell kicsit kenni. Amikor ez megtörtént, vigyorogva megsimogatja az arcát és mondja: sííííííp, mééééty (még) :)
• Rossmannban levert egy 100-as zsepit, erre: hopppppáááá, bocsi! :)
• A frissen mosott ruhát a kezembe adja és mondja: ideg (hideg), bizses (vizes) :)
• Nem bánk!!! (nem bánt) :) Anyáék elvitték az állatkertbe és ott tanulta meg. Azóta szuperul használja. Pl. Ákó nagyon izgatja de fél tőle. Ezért ha átmegy mindig mondja: Ákó nem bánk! Ugyanezt a pószira (porszívó) is mondja :) Illetve múltkor fúrtak felettünk, akkor is hozzám menekült és mondta: nem bánk!
• „hoppá, jajj, bocsi” így egymás után… ha valamit leejt, elront, eltép, vagy bááármi ilyesmi történik, jön a fenti trió :)
• Ránéz a lyukas pólómra és mondja: lyuk! (honnan tudja???)
• Japák – lapát
• Wc-t takarítom éppen, mondom neki, hogy ne jöjjön oda, mert koszos. Erre ő: fúúúúúj, pisi, kaki :)
• Japaka – repülő :)
• Japak – lapát
• Ha telefonál valamivel hallóóóó helyett azt mondja: ajaaaaak! :)
• Fogja a lábát, megszagolgatja és mondja: fujj, büdi :)
• Jogok – joghurt
• Mutat a szájára és mondja: ide, cucu!
• Nyakák – nyaklánc
• Egyik reggel épp befejezte a kaját, de jó sokat evett, nem akartam már rudit adni. Erre ő: enni, méééééty, túdó, ott (mutat a hűtőre, majd látja a fejemen, hogy tutira nem adok) – nincs! :)
• Iszi helyett már innit mond
Egyéb cukiságok:
• Kerekítőn már spannol Zsuzsi nénivel :) Eddig csak szemlélte, megfigyelte, most már simán beleül az ölébe és engedi, hogy rajta mutassa be az adott mondókákat.
• Vonattal felmentünk Pestre a kollégákhoz. Imádnivalóan cuki volt, nagyon élvezte az utazást. Hazafelé felültünk immáron apával a vonatra, Janka megkereste a helyünket és mellettünk egy huszonéves fiú ült. Erre ő odament, oldalra döntötte a fejét, huncutul vigyorgott és édes hangsúllyal mondta neki: bááááááááááááácsi :) Az egész vonat meg akarta zabálni, olyan cuki volt :)
• Imádja a játszit. Szuperul elvan, simán barátkozik bárkivel, de leginkább a fiúkat csípi :) Múltkor egy Matyi nevű manuszt üldözött, annyira cuki volt. De lazán haverkodik anyukákkal is. Extra piros pont, ha kap valamit enni tőlük :)
• Tamás múltkor kérdezi: Janka, adhatok puszit? Erre ő: odatolja neki a kezét :)
• Van egy bibije a térdén. Ha épp észreveszi – megpuszilgatja és megsimogatja!
• Újabban mindig odaveszi magához a macit amikor eszik és őt is etetnünk kell :) Egy falat a macinak, egy Jankának.
• Múltkor a kocsiban ültünk, elment mellettünk egy nínó (megőrül értük). Kikapta a szájából, nyújtotta neki, majd elkezdett cumiszívó hangokat kiadni :)
• Viccesen számol :) Sokszor van, hogy a babakocsiban mutogat és mondja: eeegy, nééégy, nyóóóóóc! Múltkor a sonkákat számolta: eeegy, eeegy, nyóóóc :) Van még hova fejlődni :)
Hihetetlen, el sem hiszem, hogy Janka már másfél éves. Kész nő, komolyan! Jár-kel, be nem áll a szája, hoz-visz dolgokat, morcoskodik, szeretget, hisztizik és felhúzott orral vigyorog. Tehát, kérem szépen, egy kész kis ember.
Jön majd a szokásos összefoglaló a havi újdonságokkal, de gondoltam, hogy a jeles hóforduló emlékére összeszedem azt, hogy miként telik egy napunk, és, hogy milyen is így, másfél évesen ez a csoda.
Reggelenként olyan 7-7.30 körül szokott ébredni, de sajnos napról napra csippent le az alvásából, ma például már 6.15-kor ébredt. Nem sírással kel, hanem dumál. Általában „anyaaaa, apucsi” szokott lenni a hívószó, de egyre többször ébredek arra, hogy „ici-ici” (iszi-iszi – szomjas). Szerencsére éjjel már nem nagyon ébred fel, ha mégis, akkor csak egyszer, iszik és vissza is alszik. Ez nálunk oltári nagy szó, hihetetlen, hogy végre jók az éjszakáink! Szóval reggel vezényszóra bemegyünk a gyűrt arcú, túrt sérójú csodalánykánkhoz, aki mindezért óriási mosollyal hálálkodik. Kivesszük az ágyból, majd mondja „cucu”, hisz nem elég az az egy cumi, ami a szájában van, kell a másik kettő is, ami a polcon hever. Van, hogy iszik is, de a cucut biztos begyűjti. Ezek után áthozzuk a mi ágyunkba. Itt levesszük róla a hálózsákot és jön-megy kicsit köztünk, van, hogy odahoz játékokat, formabedobót, vagy bármit, amire ráfanyalodik, és akkor az ágyban, rugdalózóban kell vele játszani. Egy idő után mondjuk neki, hogy megyünk átöltözni, amit ő egy kedves „átőtő”-vel konstatál. Ezután szellőztetünk-kinyitjuk az erkély ajtót, ő kidugja a kis kezét és mondja „ideg” (hideg) :) Következik a felöltözés. Persze megcsodáljuk és megpuszilgatjuk a büdi lábakat és a többi csodás alkatrészét, amire persze folyton rötyög :) Eztán kezébe adjuk a pelusát és ő száguld is ki a konyhába, hogy kidobja. Ahogy kiér a konyhába már mondja: „tááááááááácsi” (tejcit kér). Anya rabszolga iziben megcsinálja a tejcit, belerakja a vitaminokat, tép egy papírtörlőt és Janka kezét fogva besétálunk a nappaliba. Itt már ő mondja, hogy „csüüüüüüccs” és leülünk mindketten és issza a tejcit. Ha apa is itthon van, akkor úgy félúton mondja, hogy „apucsi” és akkor apának odaadja a cumisüveget és a papírtörlőt, hogy ő adja akkor most neki a tejet :) Minden tejiváskor meg kell a cumisüvegen csodálni a nyunyut (nyuszi) és epe-t (eper) :)
Ezután kimegyek fogat mosni, persze ő nagyon figyeli mi történik, majd arc mosás és krémezés következik. A krémből neki is kell: mondja, hogy „azst, azst” és mutat a kis arcára :) Egy mini adag krémmel bekenem az arcát, majd ő is elkenegeti a krémet és mondja: „Séééééép” :) meg legtöbbször utána: „méty” (még). Ezek után beágyazunk, ami sokszor nehézségekbe ütközik, hiszen Jatta (ahogy magát hívja) előszeretettel huppan rá a frissen összerakott ágyra és megakadályozza, hogy az ágytakarót rátegyem :) Egyre többször mondja már, hogy „enni”, ha éhes, és megy ki a konyhába és mutat a székére és mondja „csüccs”. Általában tejci ivás után 1-1,5 órával szokott reggelizni, bár a reggeli még mindig nehézkésen megy. Egyre többször kap joghurtot műzlivel, az amerikai palacsintát imádja, az általam készített túrós batyu és kalács már nem sláger, de hideg kaja sem csúszik igazán, sőt, a tojás sem. Szóval a reggelik és vacsik még mindig elég nehézkések.
Délelőtt általában az intézkedésé szokott lenni. Ekkor megyünk bevásárolni, piacra, kerekítőre, postára, vagy gyógyszertárba. Még mindig babakocsizunk. Tud menni rendesen, csak lassan és nem arra, amerre kéne, így egyelőre egyszerűbb a babakocsi – főleg itt a városban! Hazajövünk, játszik picit majd ebéd következik. Ha kimondom az ebéd szót ő rávágja: „Nanana” (nagyapa) hisz minden nap együtt ebédelünk. Mostanában általában szépen eszik alvás előtt és az ebéd az egyetlen étkezés, amivel nem szokott probléma lenni. Nagyon kevés főtt étel van, amit nem szeret szerencsére. Ha leves és második is van, akkor viszont előfordul, hogy bekebelezi a levest, alszik, majd utána kér csak másodikat. 12-13 körül szoktam lerakni aludni. A minimum az, hogy 1,5 órát alszik, a 2 óra átlagos, 2,5-nek már nagyon örülök, de volt arra is példa, hogy 3 órát, 3 óra 20 percet aludt (bár ez a ritka). De rájöttem, nem függ össze egyáltalán azzal, hogy reggel mennyire fáradt le. Nem értem a logikáját :)
Alvás után van, hogy eszik még, de ugye nem mindig. Anya 2-kor szokott jönni munka után, ha éppen úgy jön ki neki a lépés és a főnök sem alszik. Délután is ki szoktunk menni – főleg, ha jó idő van! Ilyenkor jön a játszizás, vagy fagyizás, esetleg séta a Széchenyi téren. Éppen mihez van kedvünk (azaz anyának :). Apa este 6 körül szokott hazaérni, addigra általában itthon vagyunk és az este az apáé. Ilyenkor én kb nem is létezem. Eljátszanak aranyosan ketten, nem baj, ha itt vagyok, de az sem, ha nem :) Apának továbbra is sikítva, kiabálva ujjong, majd kiugrik a bőréből, ha hazajön. Ez a jobb eset egyébként. Sokkal jobb, ha Pesten dolgozik, mert így nem zavarjuk egymást. Picike a lakásunk, míg Janka is manócska volt, nem volt abból gond, hogy Tamás a konyhában dolgozik. De mióta ilyen nagy és okos :) mindenkinek nehezebb így. Janka nem érti, hogy ha apa itthon van, akkor miért nem foglalkozik vele? Folyton odamenne hozzá, beülne az ölébe, de nem lehet. Ilyenkor próbálom a nappaliba szorítani a mozgásterét, de ha meglátja, hogy az imádott Apucsi mondjuk elmegy wc-re, akkor elkezd ordítva bömbölni, hogy „apucsiiiiiiiii”… Szóval jó, ha itthon van, de jobb lenne, ha nagyobb lakásunk lenne és ott tudna egy külön szobában dolgozni :)
Este hamarabbra tolódott a vacsora, mostanában 7.15 körül szokott szólni, hogy „enni”. Ilyenkor kimegyek a konyhába, előkészítem a kaját, majd együtt szépen megvacsizunk. Azaz Tamás meg én szépen megvacsizunk, Janka eszik pár falatot, majd játszik (azaz játszani próbál) az étellel. Továbbra is a sajt és a kenyér a kedvence vacsira, sokszor van, hogy már felaprítottam a kenyeret és épp a sajttal bajlódok, amikor ő már vehemensen mutogat a tányérra és mondja: „saaaaajt” :)
Ezután romeltakarítok, megcsinálom a tejcit, amit szintén a nappaliban iszik meg (bár egyre többször marad az esti tejciből, a reggeliből nem hagy sosem semmit). Majd jön az esti szertartás: előkészítem a vizet és a fürdőt, beviszem Jankát, levetkőztetem, megpuszilgatom a büdi lábát, meztelenül felveszem és megcsodáljuk magunkat a tükörben :) ezután beleteszem a kádba, belepisil (az esetek 90%-ban), majd berakok pár játékot hozzá. Eddig Tamás elpakolja a játékokat. Majd váltás következik, Tamás megy fürdetni, játszani, megmosni a leányzó fogát, én meg befejezem a romeltakarítást, elmosogatok és előkészítem a terepet az alváshoz.
Fürdés után törölközőben hozza ki Tamás Jankát és „menekülnek”, mert jön anya, aki szétrágja :) Én bepelenkázom, átöltöztetem. Mindig, amikor bedugja a kezét a rugiba, akkor megpuszilom és kérdezem: „hoool van a kicsi kezed”, majd amikor előkerül, megörülünk neki és akkor is megpuszilom :) ugyanez a büdi lábával. Felcsavarom újra a nyakláncát, számolok, hogy „eeeegy, kettő” majd rávágja „hanam” (három) :) Ezután Tamás átszellőzteti a szobát, én pedig a nappaliban eléneklem neki az Erdő erdőt (amit sokszor már követel is: „ááááádőőőő”), beleteszem a zsákjába. Tamás becsukja az ablakot, bemegyünk, ad egy puszit apának, apa is neki, majd ad nekem egy puszit, és amikor én adok neki, akkor apa is megpuszilja a buksiját. Így alakult ki a szertartás :) Ezután elbúcsúzunk a falon Tigristől, Malackától, Micimackótól és Fülestől, iszik pár kortyot, megkapja a cucut és lerakom és csendben elalszik… egészen reggelig, amikor kezdődik minden újból :)
Egy kicsit a kinézetéről: szerintem egész magas a nőcim, régen mértem hány centi lehet, de már a 92-es ruhák jobban passzolnak rá, mint a 86-osak (H&M-es méretekben gondolkodva). A lába 21-22-es, attól függően, hogy milyen cipő van rajta. Súlyát is régen mértük, de nem fogy el :) főleg a pocakja! Imádja a gyerekeket, mindig minden babához odamegy, megnézi, megsimogatja. Újabban pedig a fagyiját nézi ki mindenki szájából :) A boltokban imádják, hisz mindig mosolyog, mondja, hogy „néni, bácsi” és integet és dumál. A Sparban már várnak minket minden nap :) a sajtos pultnál és a kasszáknál is minden néni ismer minket, sőt, van, hogy szólnak, hogy de rég láttak már minket :) Szóval bárhova élmény őt elvinni, sosem vallunk vele szégyent. A hisztit itthonra tartogatja :)
Nnnna és következzék a szokásos havi beszámoló ezután a brutál hosszú litánia után :)
E havi új szavak (úgy érzem, ez a lista hónapról hónapra egyre csak bővül majd, míg a másik rövidül :)
• Ajtó, ablak
• Takaró
• Papucs - patacs
• Janka – Jatta :)
• Sapka – satta
• Labda – latta
• Nagyapa szó kimondásának evolúciója: bababamamama most: nanana
• Tejci – tááááácsi (jó párásztosan) :)
• Boldog – bóóóódot
• Boldogság – bóóóódottá
• Egyszer csak elkezdte mondani, hogy „duck”, tökéletes angol kiejtéssel :) nyilván tudom, hogy nem ezt és nem angolul akarja mondani, de vicces :)
• Tyúk
• Eper – epe
• Szeretlek – szekeke
• Zsepi – zsepi :)
• Kedvenc halandzsa szava: nembök. Ezt napi szinten többször mondja, de gőzünk sincs, hogy mit jelenthet :)
• Zsiráf – itak! :) Következetesen, mindig, Itak. Mint, ahogy a kávé még mindig, folyamatosan tápa :)
• Hideg - itek, meleg – szépen mondja és tudja is, hogy mit jelent (pl. a mosógépen szoktuk levetkőztetni, mögötte van egy cső, ami télen meleg volt. Megfogta és mondta: meleg. Mostanában megfogja és mondja: itek :)
• Cumi – cucu :)
• Másik – mááááááááty(i)
• Még – MÉTY (így, nagybetűkkel, mert mindig szinte kiabáva mondja – főleg, ha énekelek és szeretné, hogy ugyanazt nótázzam századjára)
• Lift – hitty :)
Egyéb cukiságok:
• Ha megüt (leginkább csak játékból szokott, nem morcosan, direkt), mondom szomorúan, hogy anyának ez fááááj, erre ő megsimogat és ad egy puszit. Csodám.
• Ha mondom neki, hogy ebédelünk, fagy főzünk ebédet, rávágja: NANANA!!! (mert mindig Nananával ebédelünk)
• Legújabb kedvenc szórakozás: segít kipakolni a mosógépből. Eddig is ott ólálkodott, de most tényleg segít. Egyenként kiveszi a ruhákat és adogatja nekem! Imádnivaló! Van, hogy szájába veszi a rucikat, mint egy kis kutya és felhúzott orral vigyorog, de leginkább tényleg asszisztál. Ez az egyetlen házimunka, amiben tényleg nem hátráltat :)
• Ha megkérdezzük: hol a tesód? Mutat a saját kis pocakjára :)
• Pörög, forog, elszédül és baromira élvezi :)
• Egyre többet és egyre ügyesebben közlekedik egyedül a lépcsőn. Ha odafigyel, akkor simán felmegy egyedül úgy, hogy a falat fogja. De van, hogy bohóckodik és nemes egyszerűséggel felmászik :)
Szeretem, imádom, minden nap egyre okosabb, ügyesebb. A szívemet melengeti az a huncutság, cukiság, szeretet, ami árad belőle. Mindig egy ilyen gyerekre vágytam. Sokszor nem könnyű vele, de napjában milliószor meghálál mindent. Egy csoda.
Ez a hónap is leginkább a beszédről szólt. Folyton, megállás nélkül osztja az észt, vigyorog, huncutkodik, puszikat ad, de ha úgy tartja kedve, morcoskodik és (szerintünk) ok nélkül fél másodperc alatt brutális hisztiben tör ki. Hát igen. Valakire hasonlít ez a lány (az apjáááára, kire másra? :)
Szóval íme az e havi beszédbeli újdonságok (ezeket megtanulta, többször mondta és az adott tárgyra/emberre/érzésre szuperul használja):
Egyéb cukiságok/történések:
A következő postnál már 1,5 éves lesz ez a nő… jajjjjj de telik az idő :(
Már megint picit csúszva sikerül összegeznem az előző hónap történéseit. Még jó, hogy papíron vezetem mindig az újdonságokat, így nem olyan nagy gáz, ha lemaradok a blog írással :) Ismét hihetetlen sokat fejlődött ez a pici lány, egyfolytában dumál, jön-megy, osztja az észt és vigyorog :) A mi kis csodánk. Mostantól két részre szedem majd az aktuális újdonságokat: Duma és egyéb kategóriára.
Szóval íme a beszédfejlődés a hónapban:
Egyéb cukiságok:
IMÁDOM ezt a pici csoda Maszatot! Minden áldott nap hálát adunk a jó Istennek érte. Nem könnyű a gyerekes élet, de hihetetlen mennyi szeretetet kapunk tőle nap, mint nap!
Gyorsan szaladnak a hónapok – Jankával ez már a 15. együtt töltött hó volt. És tudom, hogy mindig ezt mondom, de talán a legjobb. Azért gondolom most így, mert azt érzem, napról napra okosodik, agyasodik, egyre cukibb, furfangosabb, huncutabb lesz. És mindent megért!
De vegyük csak szép sorjába a történteket.
Úgy kezdtem a 15. hónapját, hogy leléptem 2 napra céges csapatépítőre :) Féltem is tőle meg vártam is, de nagyon jól sikerült! Jó volt kicsit együtt lenni a többiekkel, kicsit kimozdulni, táncolni, iszogatni, beszélgetni. És azért tudtam ilyen nyugodtan elmenni, mert Tamás önként és dalolva vállalta azt, hogy Jankázik ez idő alatt. Olyan cuki volt, be is vallotta, hogy egy kis kihívásnak éli meg ezt, de nagyon vágyik is arra, hogy picit kettesben legyenek. Írnom kellett neki egy kis használati útmutatót is Jankához, amin azért mosolyogtam, mert minden nap aktívan részt vesz a lánya körüli teendőkben, de ő ilyen: a listák embere. Ez biztonságot, támpontot nyújt neki. Hát megcsináltam a listát :) Épp meg volt kicsit fázva Janka, így köptetőt meg vitamint is kapott, úgyhogy ezek beadása okozta a legnagyobb fejfájást :) De a lényeg: szuperul telt ez a 2 nap mindenkinek! :)
A múlt hónapban azt írtam, hogy a mozgásfejlődés beindult és ezzel párhuzamosan picit leállt a beszéd fejlődés. Hát ebben a hónapban beindult :) A jelenlegi repertoár: apa (vééégre szépen kimondja.. azaz finoman kileheli), anya, mama, mamama (nagyapa – régebben babapa volt), cica, cici, eeent (elment), NEM (sokat, sokszor és nagyon jól használja), baba, aaaaama (alma), pápá (mutatja is, ahogy mondja), csüccs, hinta. És folyton próbálkozik új szavakkal! Ma például lementünk kicsit játszani a hóba és kérdeztem, hogy menjünk haza? Erre ő: aza! Annyira cuki, ahogy próbálkozik és örül magának :)
A formabedobózás továbbra is nagy sláger, legtöbbször guggolva bedobózik (imádom, ahogy guggol) és ahogy benyomja a formákat, vicces hangokat ad ki (aaaaa – BBBBA!) :) Mindennel eljátszik, ha éppen kedve van hozzá. Újabban a nagy kedvenc, hogy megitatja a babákat és a plüss állatait :) Odatartja nekik a cumisüveget (szépen, szakszerűen a szájukhoz) és itatja őket (megzabálom).
A túdó már nem annyira nagy kedvenc, de van egy helyettese: a túrókrém!!! :) A kajával szenvedünk mostanság, nem nagyon van étvágya, csak csipeget általában, de nem aggódom, mert a pocakja nem csökken :) Igazából úgy állok hozzá, hogy ha éhes lenne, tutira enne. A kedvencei egyébként a halacska, brokkoli és a sajt. Reggelire pedig a vajas lekváros kalács :) A gyümik és zöldségek továbbra sem mennek igazán… de lelkesen próbálkozom.
Fogak: 8 fog teljesen kint van, a 9. (jobb kisőrlő) fele látszik és a 10. (bal kisőrlő) is jön, pár pötty látszik. Jól meg van duzzadva mindkettő, de egész hősiesen tűri :)
Visszatért a napi 2 alvásra. Dél körül alszik vagy másfél órát és 4 óra tájékán még egyet.
És akkor még pár dolog pontokba szedve:
• Ha cseng a kaputelefon, totál extázisba lendül és vicces fejet vágva mondja:Ttttö-tttö! :)
• Ha azt mondjuk: paci, ő: gyí-gyí :)
• Naponta többször belekucorodik az ölünkbe egy könyvvel és mutogat. Amire mutat, azt kell mondanunk :) sokszor pedig megragadja a kezünket és azzal mutat a képekre :)
• A házikójában sokat szoktunk mondókázni. Ha én is bemegyek, akkor bekucorodik az egyik sarokba, helyet csinál nekem és várja a mondókákat :)
• Kiviszi a pelusát a szemétbe :)
• Táncol, forog, tapsol zenére
• Van, hogy ő mutatja az ágyát és a cumit, ha álmos :)
• Anyáéknál voltunk, kidobott egy kanalat az étkező asztal közepe felé. Kértük, hogy hozza vissza. Erre ő nem szenvedett a lépcsőn, fogta magát, odament a bútor széléhez, megkapaszkodott, így könnyen lemászott, majd odament a kanálért :)
• Egyre inkább szeretne egyedül enni. Megragadja a kanalat, próbálja a szájába célozni, de még elég veszélyes, így legtöbbször mi etetjük. Apropó evés: alig eszik valamit. Jó finnyás lett a gyerkőc :( Vannak napok, amikor bármikor, bármit megeszik (leginkább hétvégén, anyáéknál) de általában csak csipeget és mondja, hogy NEM és rázza a fejét. A gyümölcsök, zöldségek fekete listásak nála, de mindig próbálkozom…
• Többször előfordult, hogy kimentem a konyhába mezitláb, ez a kis maszat meg megjelent és hozta az egyik papucsomat. Megköszöntem neki és kértem, hogy hozza a másikat is és simán idehozta. Hihetetlen, mennyit ért!
• Ha a földön ül és megkérjük, üljön a szőnyegre, átmegy! (persze csak, ha a kedve úgy tartja) :)
• Alakulnak a párbeszédek is: Hol van apa? Eeeeent! Hova ment apa? Pápá :)
• Formabedobózás is tök jól megy. Ha megvan a forma, fogja, beleilleszti a helyére és mondja: aaaaaaaaaaaa-BBBBA (a végére löki bele) :)
A végére a kedvencem! Ha megkérdezzük tőle: Hány éves vagy? Válaszol: EGY! :)
1,5 hónapja mindenhol csak karácsonyi díszeket lehetett látni, folyton karácsonyi dallamok csengtek fel, a boltok tömve voltak emberekkel. Sokat vártunk az ünnepekre, de gyorsan elteltek. Épp azon gondolkodtam, hogy mióta november közepén elkezdődik a karácsonyi őrület, amikor tényleg eljön az ünnep, már kicsit unom a karácsonyt. És ez nem túl jó dolog, de mindezen segít túllendíteni az, ha az embernek olyan családja van, mint az enyém :)
Ha a puszta tényeket vesszük, olyan volt a karácsonyunk menetrendje, mint a többinek: szenteste Eszteréknél vacsi, 25-én Zsuzsáéknál ebéd, anyáéknál vacsi és 26-án batyus buli tesóméknál. Bizony, csak most egy 14 hónapos manócska is beleíródott a képletbe, így nem mi voltunk a főnökök :)
Szóval idén is picit készülgettem előre, csináltam magunknak saját készítésű adventi koszorút, mézeskalácsot, sütiket, illetve végül dijoni mustáros csirkével készültem a 24-i ebédre. Ennyi volt részemről a nagy sütés-főzés :) A fát úgy 1 héttel karácsony előtt beszereztük, időben, bár mégis hektikusan :) bevásárló körutat tartottunk, aminek az utolsó állomása volt a favásárlás. Janka eddigre már teljesen hulla volt, végigrohantunk az árusoknál és már szinte alig volt pici fa, ami elég ciki, mert nekünk az volt a koncepciónk, hogy a (direkt erre a célra vásárolt) komódra tesszük majd fel az úgy 1 méteres fánkat, hogy Janka ne tudja megkaparintani. Pár árus mondta, hogy nem goooond, megoldunk mindent, nagy fából lehet kicsit csinálni és hasonlók. Persze, ez nekünk nem volt egy szimpi megoldás. Majd végül majdnem ránk sóztak egy hipi-szupi fát 6000-ért, de olyan terebélyes volt, hogy nem fért volna el, így nem vettük meg. Mentünk már a kocsi felé azzal a tervvel, hogy feladjuk, hazamegyünk, letesszük Jankát és visszajövünk délután, keresünk valami fát :) Ekkor botlottunk bele egy nagyon kedves idősebb párba, akiknél épp olyan pici fát láttunk, amit kerestünk. Azt állították, hogy 2 napja vágták ki és annak ellenére, hogy lucfenyő, nem fog hullani, bírni fogja, mert friss. Ócsó is volt, szép is, így gyorsan megvettük :)
Igazából az volt a legjobb a karácsonyban, hogy Tamás itthon volt velünk végig és nem volt sok dolgunk, egymásra tudtunk koncentrálni :) 22-én már bevásároltam, nem voltam hajlandó a következő napokban boltba menni, mert megőőőőrülök az ünnepek előtti dömpingtől! 24-én így már nem volt sok dolgunk. Reggel eljátszottunk Jankával és míg ő aludt 11 körül, Tamás „befaragta” a fát (azaz jól kitömködte papírral a tokot, mert túl vékony volt a fa) én meg elkészítettem az ebédet. Majd Tamás feltette az égőket a fára és míg elpakolta a „faragáshoz” szükséges cuccokat, én szépen feldíszítettem a fát. Mindezzel pont akkorra végeztünk, amikor a kisasszony felébredt :) Le is videóztuk azt, hogy miként reagált, amikor a szundizásból felébredve meglátta a fát! Cuki volt, vigyorgott, mutogatott rá :) Ezután kibontogatta az ajándékokat, de igazából nem izgatta maga az ajándék, a csomagolás széttépése volt a menő! Megebédeltünk, játszottunk, majd Janka második alvása alatt készülődtünk, mert mennünk kellett Eszterékhez. Tamás kitalálta, hogy még 23-án gondoljuk ki, hogy a 3 napban milyen gúnyák lesznek rajtunk és rakjuk össze/vasaljuk ki időben őket. Ez tök jó ötlet volt, mert mindig az utolsó pillanatban szenvedünk azon, hogy nem is tudjuk, mit vegyünk fel, illetve az, amit kinéztünk épp a vasalandók alján van. Szóval készen álltunk, felébredt Janka, felöltöztem és felöltöztettem, igen ám, de Tamás öltönyét nem próbálta fel: cseppet kicsi lett rá az elmúlt fél évben :) na itt jött a „nem hiszem el mennyit híztam” című rimánkodás és az ígéret, hogy jövőre az öltönyt is időben leteszteljük (de előtte elviszi a Mamához kiengedtetni). Ja, és persze az inghez passzoló nyakkendő sem volt teljesen üzemképes: lekajálta múltkor én meg kimostam és a vasalandók közt volt… hát ezt inkább tisztítóba kellett volna vinni, mert elég gáz volt, ahogy kivasaltam :) szóval elég last minute sikerült elindulnunk itthonról, anyáék Nyanyival és a gyerkőcökkel felcsíptek minket a ház előtt.
Eszteréknél minden szokás szerint tökéletes volt. Imádom azt a hangulatot, amit ő odavarázsol karácsonykor! Szépséges terítés, halk karácsonyi zene, gyönyörű fa, fenséges illatok és isteni ízek! :) Elénekeltük a Mennyből az angyalt (mily meglepő), amire Janka elkezdte ROPNI!!! Beállt az éneklő sereg és a fa közé és rázta a kis fenekét és táncolt össze-vissza :) azt hittük, megzabáljuk! :) Persze a Kardos kölkök azonnal rárontottak az ajikra (így van ez rendjén, kérem szépen!) Jankának odaadta Panni a csomagját, kis segítséggel széttépte, kidobálta belőle a gúnyákat és utána úgy fél órán keresztül tépkedte a papírokat! Mondtam már, hogy megzabálom? :) Kicsi csodám! Utána elkezdtünk enni, ő bekucorodott anya ölébe és szépen vacsizott, majd Tamás öléből megette a Karcsi kacsáját is :) Este 8.30 körül indultunk haza, itthon már csak tejital volt, fürdés és gyors elalvás.
25-én a Zsuzsáékhoz mentünk. Kicsit későn sikerült odaérnünk, mert Janka (és Tamás) 11-1-ig aludtak! :) Itt már azért jóval többen voltunk de elég hamar sikerült Jankának feloldódnia és leginkább Imike ölében és társaságában jól kibontakozott :) Evés és Mennyből az angyal után itt is volt egy kis bontogatás, majd azt vettük rajta észre, hogy tépi a fülét és kell neki a cumi. Álmos? De hát nem rég ébredt fel? Mit csináljunk? Beöltöztettük, kivittem az udvarra, tologattam a kis popóját, de nem akart elaludni. Oké, biztos azért, mert újabban nem nagyon alszik a babakocsiban, itthon, az ágyában szokott nagyokat szundizni! Jó, akkor aludjon ágyban. Tamás mondta, hogy vigyük haza, de megvétóztam, hogy inkább vigyük anyáékhoz, hiszen oda voltunk hivatalosak vacsira. Aludjon ott náluk és ha felébred, jöhet a folytatás. Aha, hát igen, anya tervez, baba végez. Átmentünk anyáékhoz és kb 1,5 órán keresztül próbáltam altatni – sikertelenül. Ezek szerint mégsem álmos? De muszáj lenne aludni még az esti buli előtt! Naaaaaaagy nehezen sikerült elaludnia – 6.30-tól 1 órát csicsikált. Ha ez nem lett volna, akkor tutira nem tudtunk volna maradni vacsira. Szóval pont akkor ébredt a babácskám, amikor megjött a Zsuzsa, Lonci, Pöci trió, úgyhogy folytatódhatott a móka! Ismét éneklés, immáron tánc nélkül :) (tényleg Zsuzsáéknál sem táncolt…), bontogatás és máááá megint kaja :) Anya nem semmi mit művelt! Isteni kajákat sütött-főzött, hihetetlenül imádom, ahogy ő és a tesóm is szívükkel-lelkükkel készülnek a karácsonyra! Innen is úgy 8.30 körül jöttünk haza és persze a tejitalon kívül nem is próbáltunk más kaját adni Jankának, mert annnnyira sokat evett (itthon bezzeg alig csúszik le valami).
26-án Eszternél volt a szokásos morzsa party, ez is valami nagyon jól sikerült, de itt is ugyanaz az altatási probléma merült fel, mint előző nap! Hazajöttünk olyan 5 óra körül, aludt egy nagyot a drágám és mire felébredt, jött a Kardos trió, itt is megjött nekik a Jézuska! Panni itt aludt aznap, jól elvoltunk :)
Szóval nagyon jól telt a karácsony, élveztük mindhárman, de Janka érezhetően lefáradt és szerintem kellett neki már a nyugi. Azóta többször volt, hogy ő mutatott az ágyára vagy a cumira, hogy akkor ő most inkább aludna egyet. Drága kicsi szerelmem! :)
A szilveszter viszont nem lesz semmilyen, Tamás 5 napig nincs most itthon :( Úgy volt, hogy felmegyünk mi is Pestre majd a Margitékkal, de elég bonyolult, nem jött össze a dolog, így kettesben szilveszterezünk, apa nélkül. Nekem baromira nem fontos ez az ünnep, én tényleg nem sok jó szilveszteri buliban voltam, sokkal jobbak a spontán, év közbeni partyk, szóval nem az ereszd el a hajamat hiányolom, de 9 éve ez lesz az első szilveszter, hogy nem Tamással leszek. Jó, nem fogok belehalni, csak, na. Jó együtt…
Tudom, elég gáz, hogy csak ilyen ritkán írok a blogra. Lehetne mindenre fogni, de az igazság az, hogy nem szeretnék olyan litániákat írni, mint egyes kismamák, akik nap, mint nap leírnak mindent a csemetéjükről: onnantól kezdve, hogy milyen ruci volt rajtuk addig, hogy mennyit pukiztak. Én nem ez a típus vagyok. A célom leginkább az, hogy egyszer meg tudjam majd mutatni Jankának azt, hogy miként fejlődött és, ha lesz kistesó, az ő fejlődését is tudom majd Jankáéhoz viszonyítani :)
Hihetetlen jó volt ez az elmúlt hónap! Tudom, hogy sokszor írom ezt, de most valóban azt éreztem, hogy nagyon sokat fejlődött. A Suttogóban olvastam, hogy két terület ritkán fejlődik egyszerre, így ne legyünk meglepődve, hogy ha például a mozgásfejlődés beindul, a beszédfejlődés kicsit alábbhagy. Ez történt most nálunk! Röpke 2 hét alatt a mászásból átváltott a szinte csak járásba (kizárólag akkor mászik már, ha nagyon siet, fáradt, vagy nagy akadály van). Eleinte feltett kezekkel, Supermanként közlekedett (feje felé emelte mindkét kezét, az egyiket behajlítva, másikat kinyújtva), majd szépen fokozatosan lejjebb ereszkedtek a kezek, most már szinte mindig lent vannak a kezei, nagy ritkán húzza csak fel maximum a mellkasáig. Ügyesen megy, vicces hallgatni, ahogy a pici cipője topog a padlón :) A beszéde nem sokat fejlődött, viszont az értése hihetetlenül! Ma például mondtam neki, hogy vigyen egy könyvet apának (megtette), és csücsüljön be az ölébe (szépen odakucorodott). Rájöttünk, hogy ha valamiért hisztizne, vagy akaratoskodik, a legjobb módszer Jankánál az elterelés. "néééézd, milyen szép ez a házikó", "odanééééézzz, Tigris ott ül a kanapén! Hozd ide, légyszi!" Ilyenkor teljesen rákoncentrál az új feladatra, persze, ha megfelelően érdekes hangsúllyal mondjuk neki :) Nagyon cuki! Egyre többször jön puszit adni, ha kérünk, de persze sűrűn mond nemet is a puszi kérésre :) Ha éppen kedve szottyan lecuppantani minket, akkor már csücsörítve közeledik felénk és jóóóó nyálas kicsi száját rányomja az arcunkra. Ezután mi nagyon örülünk, ő meg vigyorog és megtapsolja magát! Megzabáljuk! :) Hihetetlen sokat fejlődött a finommotorikája is. Eddig baromira nem érdekelték a formabedobók és társai. Megnézte a formákat, megrágcsálta őket és kb ennyi .Most már érdeklődik irántuk és próbálja is bedobni őket! A rúdra pedig egész ügyesen helyezi fel a karikákat (és persze hihetetlenül örül magának) :)
Egy lélegzetre ezek a dolgok jutottak eszembe, de persze előveszem a szokásos hó közbeni feljegyzéseimet, és pontokba szedve leírom a többi érdekesebb változást:
Tudom, hogy mindig ezt írom, de ez egy nagyon cuki időszak! Hihetetlen a fejlődés, amit napról napra tapasztalok rajta. Édes, okos, tündéri, imádnivaló. Egy kicsi csoda :)
Íme a hó eleji egyik kedvenc sztorim :)
Mostanában tetszenek neki és tanulgatja az állat hangokat... mit csinál a cica, kutya, halacska (persze arra csak tátog)... Imádja egyébként a halat! Ebédre rántott hal volt és anya csinált tonhalkrémet is. Adott neki egy falatot a tonhalból, tetszett neki, hoztam is el egy adagot. Gondoltam bevetem vacsira! Kicsi katonákra vágtam a kenyeret és raktam rá egy kis krémet.
Eszegette lelkesen, de úgy 7-8 falat után rám nézett, megrázta a fejét és ellentmondást nem tűrően mondta: nem! Erre én: Janka, egyél még, eddig hogy ízlett neked a finom halacska! Erre ő: elkezdett tátogni, mint a halacska
Ebben a hónapban azt vettem észre, hogy hihetetlenül sokat fejlődött értelmileg! Egyre több dolgot ért, mond és mutat :)
Következzen a szokásos lista J
Van nekem két barátnőm. Ők a legújabb barátaim és Jankának köszönhetem őket! A fórumon ismerkedtünk meg Szilvivel és Esztivel és nagyon egymásra találtunk. Jó kis közösség alakult ott ki, persze van pár nagyon furcsa gondolkodású emberke is, de boldog vagyok, hogy jó emberekkel is összehozott a sors! Szóval a szatokkal (így fogom őket innentől említeni) voltunk már együtt egy hétvégét Esztergomban, ami olyan szuperül sikerült, hogy sebtiben terveztük a következő közös hétvégét is! De a 2 éjszaka nekünk már nem volt elég, hárommal számoltunk! Így logikusan jött az, hogy az október 23-i hétvégén találkozzunk, mert akkor nem kell szabit kivenni. És ha már ennyi időre megyünk, akkor utazzunk nagyot, látogassunk el Szilviékhez!
Nagyon vártuk ezt a hétvégét! Már lebeszéltük a szállást, programokat, mindent, amire hopp, kiderült: Boti lebetegedett. Nyilván nagyon sajnáltuk mindannyian Botit, de rögtön jött a kérdés: mi lesz a hétvégénkkel? Jó, nyugi, még csak kedd van, szombaton indulnánk, addigra meggyógyul. Eszti tömte is szegényt mindenféle vitaminnal, láza javult, láttuk már a fényt az alagút végén. Erre az újabb hír pénteken: Zádor is beteg! Na neeeee! Neki ráadásul mandulagyuszi és antibiotikumot kap. Paff, kész lettem. Összedugtuk a buksinkat és megbeszéltük, hogy bevállaljuk, megtartjuk a hétvégét. Boti már szinte teljesen jól volt, Zádornak meg nem kellett utaznia, saját környezetében lesz, a mandulagyuszi meg kezdetleges, addigra tutira hat úgyis az antibigyó.
Tehát pénteken összepakoltam és délután indultunk! Sanyiéknál megszálltunk, így két legyet ütöttünk egy csapásra: végre velük is töltöttünk egy kis időt és legalább nem volt így olyan hosszú az út. Jól telt a péntek este, Janka 10-ig pörgött, mi meg 1-ig néztünk esküvős és nászutas fotókat.
Reggel 6-kor ébresztett minket a kisasszony (persze rém kipihentek voltunk) és 11 körül indultunk el Tiszafüredre. Eszternek (GPS) megmondtuk a koordinátákat és már száguldtunk is! (azaz döcögtünk Pesten egy csomót, de mindegy) Janka végigaludta az utat, háááála Istennek :) Oooolyan jó volt megérkezni és végre látni Szilviék otthonát! Főzőcskéztünk, játszottak a kölkök, sünit gyártottunk :) majd megérkeztek Esztiék és ettünk, dumcsiztunk, majd átmentünk a mi kis átmeneti otthonunkba. A szállásunk valami hipiszupi volt, teljesen beleszerettem. Első este elég lightosra sikerült, Szilviék viszonylag hamar leléptek, mi is dumcsiztunk egy picit még egy üveg bor táraságában majd elmentünk aludni.
Vasárnap jó kis napunk volt! Reggel (azaz inkább már dél körül volt, mire összeszedtük magunkat) elmentünk a tanyára, találkoztunk a bocikkal és a barikkal, majd továbbmentünk Hortobágyra, ahol tök jól eldödörögtünk, ettünk egy szezonzáró lángost, kiállítást néztünk, Tamás a tanyán összeszedett kakát pucolta a cipőjéből, fotózkodtunk, madárkórházaztunk, majd hazamentünk és összedobtunk egy paprikás krumplit és megfürdettük együtt a gyerkőcöket az óriási kádban :) cukik voltak, nagyon élvezték!
Hétfőn pedig délben nekiindultunk a wellnessezésnek! Irány Hajdúszoboszló! Elmentünk egy tök jó élményfürdőbe (ahol az 1 éveseinkre is kellett jegyet venni – no comment). Szuper volt a babarészleg, jókat fürödtek a lurkók, majd egy csomót aludtak! Este még beugrottunk a Tescoba, mert kicsit kevés volt a kaja, és este megint együtt pancsoltak a törpök :)
Kedden pedig már csak levezetés volt: összeszedtük a cumónkat, megálltunk enni a csárdában és irány vissza Pestre. Tök furcsa, de totál bőghetnékem támadt, amikor elbúcsúztunk a csapattól. Olyan jó volt együtt! És megint jó pár hónap, míg úja találkozunk :(
Hazafelé beugrottunk Janiékhoz, szintén két legyet ütöttünk egy csapásra :) Aludt megint Pestig Janka és jó volt kicsit kivenni, átmozgatni és játszani vele a továbbindulás előtt. Lizi tündéri, nagyon cukin beszél, jó volt őket is látni! Hazafelé úton nem aludt a lánykám, végig nézegetett meg játszott – na ez is meglepett :)
Kedden érkeztünk haza és szerdán egész nap lázas volt Janka. Csütörtökön elvittem orvoshoz, reggelre már nagyon fehér és bágyadt volt. Ahogy beléptünk az ajtón az első reakciója a dokinőnek az volt, hogy milyen sápadt és mekkora pocakja van. Vettek tőle vért arra hivatkozva, hogy jó ötlet lenne egy vérvizsgálat, mert már régóta nagynak tartja a pocakját, érdemes megnézni, hogy minden rendben van-e, mert akár lisztérzékeny is lehet a gyerek. Illetve a vérvizsgálat azért is jó, mert megtudjuk, hogy kell-e antibiotikumot szednie. Frankó, jól elkezdtem izgulni, kért, hogy délután csörögjek rá és akkor megbeszéljük a véreredményeket. Szerencsére negatív lett, nem kellett az antibiotikum, de nagyon alacsony a vasszintje (még nem kórosan, de majdnem) illetve azt mondta, hogy a mája is szinte túlműködik. Áááá na akkor elkezdtem izgulni! De megnyugtatott, hogy lehet ez a vírus miatt is, kezeljük ki a gyereket és ha tünetmentes lesz csinálunk mégegy vérvételt és ha szükséges, akkor továbbmegyünk.
Csütörtök este letettük Jankát aludni, éjfélkor veszettül köhögött, nagyon megijedtem, kikaptam az ágyból és kihányta az egész vacsiját :( átöltöztettük, rendberaktuk, majd elaludt. Éjjel párszor kelt, lázas is volt, kapott kúpot, de nem volt szerencsére túl eseménydús az éjszaka.
Péntek reggel 7 óra körül hallottam, hogy ébredezik, de ilyenkor mindig eljátszik még kicsit az ágyában. Én is ébredeztem és éreztem, hogy büdi van, tudtam, hogy bekakilt. Tamás mondta, hogy bemegy és megnézi! Simán tisztába teszi Jankát, ha kakis, így meglepődtem, amikor hallottam, hogy: „AAAANNNNYAAAA”. Bementem és csak annyit láttam, hogy Jankát egy méterrel maga előtt tartja Tamás, oltári nagy bűz van és a gyerek hálózsákja is totál kakis! Nem mellesleg a lepedő is! (a hálózsák alatt egy ujjatlan és egy hosszúujjú body is volt). Rögtön levetkőztettük és megfürdettük a lányt, de valami hihetetlen büdi volt a kakija. Beszéltem a dokival, azt mondta ez normális, a vírushoz hozzátartozik. Itassam sokat, nem baj, ha nem eszik, de diétáztassam. Nagyon keveset ivott egész nap. Murphy, hogy pont aznapra volt Dumaszínház jegyünk. Ez volt a 3. alkalom az 1 év alatt, hogy kimozdultunk volna itthonról kettesben. Délutánra jobb volt már a kedve Jankának, egész nap csak kb fél cumisüvegnyi vizet ivott meg, de azért nem volt olyan vészes a dolog, így anya ösztönzött minket, hogy menjünk el, csak 2 óra, ő vigyáz Jankára, nem lesz semmi gond. Oké, elmentünk. Beültünk a színházba, csörög a telefon, hív a doki. Nagyon megijedtem, hogy mi lehet, de ő csak rendes volt és érdeklődött Janka hogyléte felől. Persze ekkor mondták be, hogy kapcsoljuk le telefonunkat, az előadás mindjárt kezdődik. Baromi égő volt! Én, a szar anya otthon hagytam a beteg gyerekemet és eljöttem mulatni :( Fuhh egész előadás alatt ezen görcsöltem, jó, tudom, hülye vagyok…
Hazaértünk, anya épp büszkén újságolta, hogy Janka ivott kicsit, erre kihányta mind az utolsó kortyig. Ja, aznap még párszor kihányta a vizet :( ekkor nagyon megijedtem, mert alig maradt meg benne víz a nap folyamán és féltem az éjszakától. Mi lesz, ha éjjel sem iszik? Mit csináljak vele? Mondta is a doki, hogy ha nem iszik, vigyük be a kórházba. Na kitaláltam, hogy felhívom a dokit, akármilyen égő is… beszéltem vele és ő is azt tanácsolta, hogy vigyem be, max hazaküldenek, ha nincs gáz.
Így péntek este 8.30 körül elindultunk a kórházba. A csecsemőosztályra megérkeztünk, kérdezték, hogy mi a probléma, kerítettek egy dokit és megvizsgálták Jankát. Na ezt a dokit úgy meg tudtam volna pofozni, hogy azt megemlegeti! Flegma, bunkó, nagyképű nő volt, nem is értem, mi baja volt. Nem éjjel ébresztettük, a munkáját végezte, elnézést kérek, hogy a beteg gyerekemet kellett megvizsgálnia. Pár perc után kiküldtek minket a folyosóra. Sötét volt, aludt már mindenki, az én kicsi babám meg bent üvöltött. Én meg kint sírtam :( Ekkor vettek tőle vért és kötötték be a kanült! Én naív azt hittem, hogy kap majd Janka egy kis infúziót, pár óra alatt lecsöpög és mehetünk is haza. Aha! Amikor bementünk láttam, hogy be van kötözve a kicsi keze. Jajj drága kicsi babámat úúúúgy sajnáltam :( ekkor a nővérke mondta, hogy megmutatja a szobánkat. Szobánkat? Bent kell maradni? És akkor maradhatok én is? És meddig? 2-3 nap. Nemáááár! Erre nem számítottam. Egyértelmű, hogy maradtam Jankával, nem bírtam volna otthagyni egyedül, de 2-3 nap??? A szerencse az volt, hogy kevesen voltak az osztályon és külön szobánk volt. Janka kapott egy száz éves rácsos ágyat, aminek az oldalát le kellett ereszteni, ha ki akartam venni. Nyekergett ezerrel és kb 10 kilós volt csak a rács. De sebaj :) Szóval a nővérke behozta az infúziót, elaltattam Jankát és akkor kötötte be neki. Leraktam aludni de borzasztó volt így látni :( Tamás pedig írta a listát és hazament a cuccainkért! Sokszor írtam már és milliószor írom még: a világon a legjobb férjem nekem van! 2 bőröndnyi cuccot hozott nekünk és addig nem ment el a kórházból míg én nem kerültem ágyba! Szavak nincsenek arra, hogy mennyire hálás vagyok neki mindenért. Éjjel sokszor fent volt Janka, zavarta a cső, szerencsére a kicsi kezét nem piszkálta. Hajnali 2-re már teljesen lement az infúzió, többször bejöttek a nővérkék ellenőrizni, hogy van. Reggelre már sokkal jobban volt! Szombaton nap közben kekszet ehetett és sokat kellett itatni. Jobban ment az ivás és evés is! Tamás kivett egy nap szabit (munkanap volt a szombat) és végig velünk volt. Ezért is Isten áldja! A legrosszabb a kórházi tartózkodásunkban az volt, hogy nehéz volt Jankát lekötni. Ő ugye folyton mászik, jön-megy, de a fertőző osztályon nem ajánlatos letenni a földre, így az ágyamon volt kb egész nap és óriási segítség volt az, hogy Tamás is segített szórakoztatni. Szombaton már egyáltalán nem volt sem hányás sem hasmenés. Folyton kérdezgettem, mikor mehetünk haza, és szombaton mondták, hogy ha szépen iszik és nincs több hányás-hasmenés, akkor vasárnap. Szerencsére így lett, vasárnap „feltételesen szabadlábra helyeztek minket”, azaz kedden vissza kellett menni még egy kontrollra. De addig, ha bármi baja lett volna Jankának (akármilyen jellegű probléma, ami miatt dokihoz fordultunk volna), a kórházba kellett volna visszavinni.
Általánosságban a kórházról: nagyon dezsavűűűm volt! Teljesen olyan érzések kavarogtak bennem, mint amikor szülni mentem. Jankával kettesben voltunk egy szobában, csak őrá figyeltem, néztem ahogy alszik, akkor mentem ki wc-re, ha tutira aludt. Sőt, most menstruáltam :) és ugye szülés után is folyton betéteket cseréltem :) Itt annyi különbség volt, hogy a nővérkék és minden más doki a péntek estit leszámítva fantasztikusak voltak! Ennyi kedvesség és szeretet szerintem kevés helyen található meg! Nem hiába kapták meg a legjobb csecsemőosztály díját!
Kedden visszavittük Jankát és persze minden ok volt, csak köhögött még, mert nagyon sok váladék volt neki még letapadva. Szívni kellett az orrát sokat, de pár nap alatt az is rendbejött.
Nem tudom, hogy mindenképpen volt-e szükség a kórházra, de talán jó döntés volt bevinni, így gyorsan túl lett rajta és én is megnyugodtam. Szegény Boti és Zádor is elkapták ugyanezt a nyavalyát (a hajdúszoboszlói babapancsoldára gyanakszunk), de nekik sajnos tovább tartott a kilábalás. Lehet, hogy az infúzió rázta helyre ilyen gyorsan… a fene tudja! Mindenesetre annak ellenére, hogy szuperek a csecsemőosztály dolgozói, nem szeretnék velük ismét pár napot eltölteni.
Rendbejött Janka, visszavittem a dokihoz és már nem is látta nagynak a pocakját és a sápadtság is elmúlt. Mint kiderült, ő azt hitte, hogy kóros hasmenése is volt, mert ez is tipikus jele a lisztérzékenységnek. De amikor megvizsgálta azt mondta, hogy nem tartja indokoltnak a további vizsgálatokat, így ezt remélhetőleg elfelejthetjük. A kórházban is vettek tőle vért és ott is megkérdeztem, hogy lehet-e lisztérzékeny az eredményei alapján és azt mondták, hogy egy lisztérzékeny gyerek nem így néz ki :) és nem ilyenek az értékei. Úgyhogy örülök, hogy ez csak egy félreértés volt. Jaaa, egyébként kiderült az első vér- és vizeletminta alapján, hogy nem volt Janka kiszáradva. Lehet, hogy felesleges volt ez a kórházas kör, de most már mindegy.
Kicsit megcsúszva, de annál lelkesebben sikerül ezt a postot megírnom :) annyi minden volt most, hogy mindig toltam magam előtt a szokásos lista összerakását: még szerencse, hogy papíron vezetem a hónap történéseit :)
Íme az összefoglalás arról, hogy Janka miket tud/csinál és milyen 1 évesen!
Úgy érzem, hogy hihetetlen értelmi fejlődés indult meg nála. Egyre több dolgot ért, egyre ügyesebb, okosabb és persze nekem a legtökéletesebb kismanó! Alig várom, hogy egyre több dolgot mondogasson, biztosan olyan nagyon cuki lesz :)
Hetek óta szülinapi lázban égtem. A fórumon is sorra jöttek az impulzusok: Janka a hó közepén született így sokan buliztak előttünk. Torták, bulik, mosolygó arcok, már alig vártam, hogy mi is megünnepelhessük a kicsi lánykánkat!
De hogy legyen az ünneplés? Milyen legyen a torta? Ebéd legyen vagy csak sütizés? Sok volt a kérdés a szülinap kapcsán :) Abból a szempontból szerencsésen alakult a dolog, hogy vasárnapra esett a nagy nap, így a buli időpontja nem volt kérdéses. Csak anyáékat, tesómékat és Nyanyit hívtuk, így a szokásos nagycsaládi 40 fő helyett „csak” 11 fővel kellett számolni. Ahhoz ragaszkodtam, hogy nálunk legyen az ünneplés. Ez Janka otthona, itt szerettük volna megköszönteni! Eleinte úgy terveztem, hogy összedobok valamilyen egyszerű kaját és együtt ebédelünk, majd köszöntünk. Majd, amikor egy röpke fejszámolást végezve rájöttem, hogy a mini asztalunknál 3 turnusban kéne kajálnunk, akkor ezt az ötletet elvetettem. Tamás már régóta rágta a fülem, hogy elég a tortázás, kényelmesebb mindenkinek és be kellett látnom, hogy igaza van. Szóval így készültünk :)
A héten bevásároltam pár party kelléket: csákók, lufik, fújókák, micimackós dekorok, asztalterítő, ilyesmi :) tudom, kicsit túlzottan belelendültem, de nagyon rázsongtam a szülinapra! Az ajándékok is végül időben megérkeztek a játéknettől (szerencsére).
Péntek este letettük a pici csodánkat, majd Tamással nekiláttunk a díszítésnek. Feldekoráltuk a nappalit, konyhát, előszobát, tele volt minden lufival és feliratokkal. Majd ezután összedobtuk a videót, amit telepakoltunk képekkel az első évéről. Még sosem csináltam ilyet, de Tamás ismeri valamennyire a programot, így nem lett brutálisan rossz a végeredmény :) Hajnali 1-kor végeztünk és 1.30-ra kerültünk ágyba.
Annak ellenére, hogy Janka az elmúlt hetekben átállt az éjszakai alvásra a szokásos többszöri ébredés helyett, ez a hét elég rendhagyónak tűnt, mondhatni dezsávűűűnk volt. Pár napja nagyon furi, folyton ömlik a nyála és elég sok és híg széklete van. Tipikus fogzós tünetek. Éjjel is többször felkel, ami nem is lenne nagy gond, de nem lehet megnyugtatni. Ezt azért írom itt le, mert ezen az ominózus éjszakán 4.15-ig „buliztunk”. Ahogy lefeküdtünk, Janka felébredt és hajnali 4-ig nem tudtuk elaltatni! Próbáltunk mi mindent: simi, víz, cumi, pelusozás, éneklés, ringatás, semmi nem segített. Nem volt itthon Viburcol, így nem tudtam, mit adhatnék neki. Végső esetemben előhalásztam egy Nurofen kúpot, pedig nem szeretem (főleg indokolatlanul) gyógyszerezni a gyerekem. De egyszerűen semmi sem hatott és azt gondoltam, tutira valami fájdalma van (persze a fogra gyanakodtam) és elvileg ez láz- és fájdalomcsillapító. Be is aludt pár perccel később! Másnap persze megtudtam, hogy kifejezetten Nurofent ajánlanak fogzásra… nahh akkor ezek szerint nagy kárt nem okoztam :)
Szóval aludtunk összesen 4 órát, majd Janka ébresztett minket :) Nem voltunk fáradtak, ááááááááá :) Teljesen rácsodálkozott a lufikra, jól meg is nézte őket, de a dekor egyébként totál hidegen hagyta. A reggel és igazából úgy 3-ig minden úgy zajlott, ahogy szokott, annyi különbséggel, hogy leginkább Tamás foglalkozott Jankával míg én készülődtem a konyhában.
3.30-ra érkeztek a vendégek. Nyanyi jött meg először, hozott egy isteni puncstortát (nyammmm), majd anyáék és tesómék egyszerre huppantak be. Meg is telt a pici lakás gyorsan :) Panni és Juli édesek voltak, beálltak pincérkedni, én osztottam a kaját-piát ők meg felszolgálták. Janka pont 3-kor ébredt így mire jött mindenki, már jó volt a kedve és a bendőjét is megtöltöttem. Élvezte a sürgést-forgást, aranyos volt, de nem volt igazán az elemében (szerintem az előző éjszaka viszontagságai miatt). 4 óra körül átvonultunk a konyhába és a fürdőben meggyújtott tortát bevittem. Kicsi lánykámnak tetszett a dolog, főleg a tűzijáték :) A tortát viszont elrontottam, mert 1) túl sok masszát tettem a formába és jól kibugyogott és nehéz volt vágni 2) túl hamar díszítettem fel és elfolyt a smarties és a Janka felirat is beleivódott a tortába. Na de mindegy, szerintem ronda lett és finom :)
A gyertya nem izgatta, szerintem a tűzijáték túlságosan lenyűgözte :) Éééés elkövetkezett a várva várt tortapacsálás ideje! Arra számítottam, hogy totál belemászik majd a tortába, be is készítettem a pótruhát! Azt sem bántam volna, ha az egész haja és a ruhája is koszos lesz, ezért csináltam direkt csokiból a tortát, hogy jól látszódjék :) Erre a lánykám kicsit megtaperolta, majd teljes aggodalommal mutogatta a kezét, gondolom nem tetszett neki, hogy koszos lett. Bepróbálkoztunk a csákóval is, de totál kiakadt, hogy rá akartuk tenni a fejére. Szétosztottuk a tortát, maradt az ő asztalán is egy kicsi, azt azért egy picit maszatolgatta. Eszegettünk, énekeltünk, majd áttettük a székhelyünket a nappaliba. Átadtuk neki az ajándékokat és persze a várakozásokkal ellentétben nem marcangolta szét a csomagokat, hanem nem értette a helyzetet :) Nekünk kellett felfedni az ajándékokat! Tetszett neki mindegyik, de persze a telefon aratta a legnagyobb sikert! Cserreg-berreg, kattog – minden megvan benne, ami Jankának kell :)
Ezután megnéztük a kis videót (kétszer is), míg Janka vígan eljátszott.
Kb ennyi volt a buli :) anyáék még maradtak kicsit, mi elpakoltunk és este még játszottunk egy nagyot az ünnepelttel. Olyan jó kedvében volt! Tamással bújócskáztak és amikor bejöttem, én is beszálltam a buliba. Erre ő folyton „menekült” előlem, az apja volt a menedék, sikoltozott, nevetett, mászott ezerrel :) Cuki volt! Jó sokáig bírta, olyan 9 körül tettük le aludni.
Mindent összevetve szerintem jól sikerült a tegnapi nap. Hihetetlen sokat szeretgettük (mint mindig) és nosztalgiáztunk. Szinte minden órában beszéltük a Tamással, hogy 1 éve ilyenkor mi is történt velünk. A nap végére egy picit szomorú is lettem, de nem értem miért, pontosan. Lehet, hogy nagyon pörögtem a szülinapra és szomorú voltam, hogy vége. Vagy csak a sok nosztalgia váltotta ki ezt a boldog melankolikus hangulatot? Nem tudom. De elég furcsa érzés egy 1 éves kis huncut anyukájának lenni :)
Összefoglalhatnám az előző 11 hónap alvás mizériáját, de szinte minden második post erről szólt. Tényleg minden babánál megvannak a nehézségek, nálunk óriási problémák (kopp-kopp-kopp) nem voltak a taknyosságon és az alváson kívül, de azért valljuk be, 11 hónapnyi nem alvás után hihetetlen megváltás az, hogy már 2 hete JANKA ALSZIK ÉJSZAKA!!! :)
Azt hiszem, amikor utoljára az alvásról írtam, nagyon sokszor volt fent éjjel Janka. A 3 napos láz miatt rákapott ismét az éjszakai cicizésre és ez után a 2-3x-i ébredés helyett úgy 5x volt fent. Taktikáztunk, gondolkodtunk sokat Tamással azon, hogy mit lehetne tenni. Az, hogy minimum kétszer fel kellett hozzá kelnem éjszaka sem volt túl fantörpikus, de az, hogy ötször követeli a cicit az már tényleg borzalmas volt. Próbálkoztunk a vízzel – nem jött be teljesen. Majd kitaláltuk, hogy mi lenne, ha nem vennénk ki az ágyból, nem ringatnánk, csak simi, esetleg kis éneklés és előbb-utóbb elalszik. Volt így pár nehéz éjszakánk, jobb lett, de nem oldotta meg teljesen a problémát.
Egyik este szokás szerint néztük a Szuperdadát (a Life Networkon megy esténként 8-9-ig, arról szól, hogy egy angol dadus odamegy családokhoz, ahol probléma van a gyerekneveléssel és megmondja nekik a frankót, hogy az adott problémát miképp a legérdemesebb kezelni). Aznap az egyik történet arról szólt, hogy egy 3 éves kislány még mindig szopizik folyamatosan. Tamással egymásra néztünk és hüledezve mondtuk, hogy na eeeezt nem! Igen, szép és jó dolog a szoptatás, de mindig tudtam, hogy nem szeretném azt, hogy a gyerekem odarohanjon majd hozzám, letépje rólam a pólót és cicit követeljen. Elég jól és viszonylag hirtelen leszokott a nappali szopizásról, de az estiről és éjszakairól nem nagy kedve van lemondani. Én úgy terveztem, hogy esti szopi 1 éves koráig simán mehet, esetleg picit tovább, de ennyi.
A műsor után Tamás elment fürödni és én addig elővettem a Suttogót. Érdekes módon pont az alvás és éjszakai szoptatás témakörnél sikerült felnyitnom :) Azt olvastam, hogy a babák, ha már nagyobbak 4.5 kilónál (azért ez meredek kicsit szerintem, de mindegy), nem igénylik azt, hogy éjszaka egyenek, ilyenkor már nem éhesek, csak a közelség, a megnyugvás és a cumizhatnék miatt szeretnének szopizni. Szóval a 4,5 kiló szerintem tényleg egy kicsit sarkos, de Janka 11 hónapos és 10 kiló, már pár hónapja tudom, érzem, hogy nem a táplálék miatt cicizik éjjel. A könyv szerint a megoldás a cumi. Ahha, köszönöm szépen, de mit csináljak, ha az én gyerekem csak játékszernek tekinti a dugót? Elvan vele, bekapja néha, majd eldobja, mint a többi játékot. Szóval úgy éreztem, hogy aznap este sem lettem okosabb.
Ismét hosszúnak ígérkezett az éjszaka, hajnali 2.30-ig úgy 4x kelt már Janka. 3 órakor ötödjére is felébredt, amikor valami hihetetlen erő lett úrrá rajtam. Felébredtem és azt mondtam: eddig és nem tovább! Innentől kezdve nem vagyok hajlandó éjjel szoptatni! Lesz ami lesz, ha kell éjszakákon át fent leszek végig, simogatom, hagyom picit sírni,de szokjon le arról, hogy folyton cicizni akar! Persze nem adtam akkor Jankának enni, amit ő heves kiabálással „hálált meg”. Simogattam, adtam neki vizet, dúdoltam neki, de semmi nem segített. 2 órán keresztül tartott ez a „buli”, a végén már befeküdtem az ágyba és hagytam picit sírni, persze görcsben volt a gyomrom és nem tudtam mitévő legyek. Szegény Tamás 4.30-kor kelt, mert ment reggel Pestre dolgozni, de abszolút támogatott, azt mondta, ne foglalkozzak vele, ha most érzem, hogy van elegendő erőm, akkor csináljam most! Szabadkozott, hogy most nem tud segíteni, mert azért nem árt picit pihenni, de csináljam, velem van! El sem vártam nyilván, hogy segítsen, de hihetetlenül jól esett a támogatása! Szóval feküdtünk az ágyban, mire Tamás végső ötletként bedobta azt, hogy próbáljuk meg a cumit. Természetesen szkeptikusan rögtön lehurrogtam, hogy az tutira nem segít, mert annyit próbáltuk már bedugaszolni a kicsi száját és folyton sikertelenek voltunk… de így 2 óra szenvedés után én is úgy voltam vele, hogy ártani nem árthat, nincs mit vesztenünk. Kerestünk valahol a kupac alján egy cumit, bementem Jankához, odaadtam neki és ő veszettül elkezdte szívni! Pár percig halkan hüppögve cumizott majd elaludt! Reggel pedig a szokott időben kelt! El sem mertem hinni :) attól féltünk, hogy ez csak véletlenül sikerült, de mindenképpen ki akartuk próbálni másnap is a cumit.
Innentől kezdve a cumi lett a megoldás a problémáinkra :) Nap közben, ha érzem, hogy álmos, beviszem a szobába, picit leengedjük a redőnyt, beadom neki a cumit és odaadom a csacsiját (a csacsi az új alvóka, amit Eszti és Szilvi tanácsára próbáltunk ki – nagyon bejött!). Van, hogy 1 percig nyüglődik, de simán bealszik már. Nem szereti már a paskolást, simogatást, éneklést, kell neki a magány, a dünnyögés és magától alszik el! Este pedig fürdés után megszoptatom, kap vizet (amiből nagyon sokat iszik – ez is mutatja, hogy ez már inkább cicizés, nem pedig szopizás) és már tátja is a kis száját a cuminak! Lefektetem, csacsit mellé rakom, megsimizem, jó éjszakát kívánok és kijövök. Az esetek 90%-ban azonnal el is alszik.
2 hete így működnek az alvások, eddig le sem mertem írni, nehogy elkiabáljam. Fantasztikus érzés, hogy kialakította/kialakítottuk az alvások rituáléját és így már ő és mi is jobban pihenünk. Ismét beigazolódott, hogy a gyerekek folyton változnak és, hogy Janka egy „hirtelen gyerek”. Egyik pillanatról a másikra állt fel úgy, hogy (legalábbis mi nem láttuk), hogy gyakorolt volna, hirtelen elhagyta a babakaját és csak darabos, felnőtt kaját eszik, hirtelen megszerette a cumizást és szerintem ilyen hirtelen indul majd el. Mi lennénk a legboldogabbak, ha ez lenne az utolsó post az altatással kapcsolatban :) Csodás dolog aludni egész éjjel :) (na jó, 1x vissza kell dugnom a cumit minden éjjel, de ez már semmi!) :)
Ez az utolsó alkalom, hogy 1 éves kora előtt összeszedem azt, hogy az elmúlt hónapban mi változott és hogyan fejlődött a mi kis kincsünk. Furcsa ez: mindjárt 1 éve látta meg a napvilágot ez a huncut, élénk, drága kis csoda :)
Szóval íme a szokásos lista:
Most először hagytuk Jankát anyáékra először fél, majd 1 napra. Eleinte aggódtam, hogy viseli majd, de vigyorgott, felfedezett, játszott és egy hangja nem volt. Imádta. Úgy látszik, a hiszti csak nekem szól :) De jó nekem :)
Most látom igazán, hogy eddig a gyereknevelés kapcsán nem találkoztunk igazán nehéz dolgokkal. Persze, az adott helyzetben az aktuális probléma mindig a legnagyobbnak tűnik, de valójában az, hogy Janka nem alszik jól, altatni kell, nem akar enni, akaratos, stb. nem is volt probléma igazán. Valóban, amikor az orrával küszködtünk, tényleg nehéz időszakokat éltünk át, de Julcsi néni azt a helyzetet (reméljük végérvényesen) megoldotta; a tünetek alapján tényleg sanszos az, hogy a születésekor nem tisztították ki rendesen a pici babánk orrát.
A jelenlegi helyzet ismertetését Ádámtól és Évától kezdem (már megint) :) Szóval az utóbbi hetekben Janka éjszakai alvása sokkal rosszabb lett, mint amilyen eddig is volt. Általában 2-3x kellett hozzá kelni éjjel, de mostanában volt, hogy 5-10x(!!!) ébredt éjszaka. A 20-i héten kellett volna mennünk Balcsira 1 hétre, de valahogy úgy éreztem, hogy nem jó ötlet. Jankát kiszakítottuk volna a szokásos környezetéből, sokat üvölt éjjel, felkeltené a többieket én meg tök frusztrált lennék, hogy tőlünk nem tudnak aludni… szóval úgy döntöttünk, maradunk. Volt, aki ezt nem értette meg, de itt most bíztam az anyai ösztönökben. Ekkor el kellett mennem receptért a dokihoz, és mivel nagyon furin viselkedett éjszaka, ha már ott jártam, gondoltam megkérem, nézze át Jankát. Megvizsgálta és mindent rendben talált. Kérleltem, hogy mondja azt, hogy fog van a dologban, mert akkor megnyugszom, hogy ez az oka a furcsa viselkedésnek :) de a doki ekkor nem látott még fogat. Abban állapodtunk meg, hogy viszek vizeletet, azt is megnézi, hátha okosabbak leszünk. Közben 20-án, amikor az állatkertben jártunk láttam, hogy kibújt a 7. fog :) ekkor azt hittem, hogy mégis nekem van igazam és ez az oka Janka nyűgösködésének. 21-ére beszéltük meg, hogy visszamegyek Jankával és a doki maga levesz vizeletet (mert persze nekem nem sikerült). Szóval sikerült pisit kinyerni a lányból és annak ellenére, hogy a gyorstesztek negatívak lettek, az orvos kérte, hogy hozzunk be egy újabb adag pisit valamelyik nap, mert zavarosnak látta, és biztosra akar menni.
Pár nappal később reggel sikeresen begyűjtöttem a pisit, Tamás bedobta az orvoshoz. Egy pár napig egész jókat aludtunk éjjel, egyre biztosabb lettem abban, hogy a fog volt a ludas. Csütörtökre volt megbeszélve időpontunk tanácsadásra az orvoshoz, gondoltam, addigra meglesz a labor eredmény és majd akkor megvitatjuk a helyzetet. Igen ám, de kedd délután csörgött a telefonom és a vonal másik végén az orvosunk volt… na ekkor már majdnem a szívbaj kerülgetett, gondoltam, hogy nem jókedvében csörgött rám. Kiderült, hogy a fehérvérsejtek száma a vizeletben egy átlagos ekkora kicsi lánynál maximum 4-nek kell, hogy legyen, Jankánál ez az érték 27 (!!!) volt! Az volt az orvos kérése, hogy szerdára vigyünk új vizeletet, nézzük meg ismét, még mielőtt drasztikus gyógyszerezésbe kezdenénk, vagy számos kivizsgálásnak vetnénk alá Jankát.
Itt egy pillanatra megállt bennem az ütő. Az én drága kicsi babácskám épp 1 méterre tőlem játszott, kopogtatta a könyvét és rázta a popiját a zenére. Hihetetlen rossz érzés volt azt hallani, hogy az én tökéletes kicsi kincsemmel valami nincs rendjén. Egész délután rossz kedvem volt, Tamásnak el sem mondtam addig, míg haza nem ért.
Másnap egyedül voltam itthon, már-már rutinná vált a vizeletgyűjtővel való megfelelő bánásmód, de persze nem sikerült egyhamar… Szegény Janka nunija tiszta piros lett, mert össze-vissza ragasztgattam, az első adag pisi félre ment, közben rám jött a hasmenés, 1 órát szenvedtünk, mire sikerült begyűjteni :) utána rohanás a dokihoz, leadtam, majd jóóól kifújtam magam.
Szerda délután furcsálltam, hogy Janka álmos, de érdekesen viselkedik, nincs kedve semmihez, aludni sem, játszani sem, nyűgös – furcsa volt. Ahogy magamhoz öleltem éreztem, hogy meleg… megmértem a lázát és hőemelkedése volt (azt hiszem, 37,7 körül). Aludt egyet, jobbnak éreztem, találkoztam Ágival, de a patikában biztos, ami biztos alapon vettem egy Nurofent.
Egész délután lázas volt, de jókedvűen játszott, csacsogott, nem gondoltuk, hogy komolyabb baj van. Este fürdetés után adtunk neki egy Germicidet, majd letettük aludni.
2-kor kelt először, amikor 39 fokos láza volt! Ismét jött egy kúp, majd megint többször ébredt, sokszor szoptattam, de láza volt egész éjjel. Ahogy kibontottuk a hálózsákból éreztük, hogy a csöpp kis lába is forró a láztól!
Reggel a szokásos jókedvével ébredt fel, de a lázat továbbra is éreztük. 11.10-re volt időpontunk a dokihoz, megkérdeztem, hogy így lázasan is vigyem-e (mivel a tanácsadás alkalmával elvileg nem beteg gyerekeket visznek oda), de ő mondta, hogy mindenképpen látni szeretné. Ekkor Jankának már nem volt jó kedve, csendben játszott, de legtöbbször odajött hozzám és bújt… jajj ez nagyon rossz, ha így látja az ember az egyébként hihetetlen pörgős kicsi lányát. Aludt egyet és pont jókor ébredt, amikor indulnunk kellett a dokihoz.
Az orvos azzal indított, hogy a pisije rendben van, 27 helyett 5 a fehérvérsejt érték, ami majdnem teljesen szuper. Nem kell vele foglalkozni. Ismét jól megvizsgálta és persze azon kívül, hogy látta, hogy bágyadt és érezte, hogy a tarkóján a nyirokcsomó eléggé meg van duzzadva. Másnap ő nem rendelt és jött a hétvége, úgy tartotta jónak, hogy csináljunk egy gyors vér tesztet, hogy megnézzük, van-e gennyes fertőzése. Ha lett volna, akkor jött volna az antibiotikum kúra. Szerencsére negatív lett a teszt, így megállapította, hogy ez valamilyen vírusos fertőzés, 3 napos lázzal kombinálva. A duzzanat valószínűleg nagyobb lesz, illetve kiütésekre is számíthatunk. Most hétvégén volt Sanyiék esküvője, így megkérdeztem, hogy szerinte mehetünk-e. Nem mondott egyértelmű választ, de ő azt gondolta, amit én is éreztem: nem szabad így elindulni.
Teljesen egyértelmű, hogy Janka egészsége a legfontosabb! Ilyenkor tudatosul az emberben igazán az, hogy ANYA, aki felelős egy pici életért és a legfőbb célja az, hogy az a kicsi csoda, akit a jó Isten a gondoskodására bízott legyen erős, egészséges, boldog. Minden más másodlagos – sokadlagos. Ezt én is így gondolom, de most először volt olyan a majd 11 hónap alatt, hogy egyértelműen Janka érdekeit kellett a sajátom elé venni.
Az is most tudatosult bennem, hogy mennyire vártam ezt az esküvőt. Imádom a lányom, nagyon szeretek vele itthon lenni, a világ semmi pénzéért sem cserélném őt el. DE! De amellett, hogy anya vagyok, nő, dolgozó nő, barát is vagyok, és néha van igényem arra, hogy ezeket az oldalaimat is megéljem, sőt, CSINOS NŐ is szeretnék lenni! Ágitól megkaptam a rucit, amiben szerettem volna elmenni, vettünk smink cuccokat, alig vártam azt, hogy végre régi barátokkal találkozzunk és Tamással csinibe vágjuk magunkat és egy jót dumcsizzunk, táncoljunk, együtt ünnepeljük Magdit és Sanyit. Persze azt is alig vártam, hogy a mi kicsi csodánkat a régi fősulis csapatnak is bemutassuk :) Szóval, mikor a doki azt éreztette velem, hogy nem biztos, hogy az útnak indulás lenne a legjobb döntés éreztem azt, hogy mennyire nagyon vártam már az esküvőt.
Elkezdtem gondolkodni: hogy lehetne megoldani, hogy mégis ott legyünk? Lehet, hogy addigra Janka jobban lesz, ki tudja? Ha szombat reggel már nincs láza, akkor elindulhatnánk. De mi van, ha út közben megint emelkedik a hőmérséklete? Illetve egy frissen meggyógyult gyerekkel be lehet vállalni ekkora utat? És hogy bírná az esküvőt? Sokan megszeretgetnék, hogy tűrné? És este nyugodtan tudnék mulatni azután, hogy hazavittem lefektetni? Nem gondolnék arra, hogy mi van, ha lázas? Illetve Éva néninek sikerül-e megnyugtatnia ha felébred? Nem, ez nem járható út. Oké, akkor az is egy opció, hogy szombat reggel Tamással autóba ülünk és anyáékra hagyjuk Jankát (velük találkozik minden nap, jobban ismeri őket) és akkor legalább nem kell utaznia velünk. De tudnánk nyugodtan bulizni így? Nem. Úgyhogy eldöntöttünk, maradunk.
Eleinte óriási szomorúságot és csalódottságot éreztem. Igen, tudom, anya vagyok, ez már más világ, de most először kellett valamit feladnom Jankáért. És nem leszek álszent: nem volt könnyű. Szomorú és picit mérges is voltam :( Nem Jankára, hanem a helyzetre. De egy kis idő kellett és a helyére tudtam tenni mindent. Írtam Magdinak egy e-mailt, elmagyaráztam a helyzetet, ő tök aranyos és megértő volt és ez nagyon jól esett! Most már őszintén tudom mondani, hogy helyreraktam magamban a dolgokat és elengedtem ezt az esküvő dolgot és teljes mértékben tudok Jankára koncentrálni. Fura érzés ez. Anya vagyok és az életemben valóban ez a kis csöppség élvez maximális elsőséget.
A 3 napos láz Jankánál 3,5 napig tartott. Folyamatosan 38,5 körül volt a láza, a kúpok nem nagyon (vagy csak átmenetileg) segítettek. Reggel általában jól volt, majd 10 körül indult a láz és estig tartott. Kétszer hűtőfürdőt is kellett csinálnunk :( Éjjel pedig az első éjszakát leszámítva nem volt láza. Nagyon bágyadt is volt, amikor magas volt a hőmérséklete, és persze alig evett. Ma van az 5. nap, az első nap, hogy teljesen lázmentes! A mai napra jöttek ki az „ígért” pöttyök is a pocakján és hátán, de ahogy a doki is gondolta, nem fáj neki, nem irritálja, elvileg hamarosan elmúlnak. Bízom benne, hogy már nem tér vissza a láza.
Szóval ez volt az első nagy lecke a majd 11 hónap alatt. És persze megint megtanultam értékelni azt, hogy egészséges a kicsi manóm és, hogy valóban ő a legfontosabb az életünkben…
Próbálom ismét kategóriánként összesíteni az elmúlt hónap fejlődését :)
Mozgásfejlődés: Írtam is, hogy Janka 9 hónaposan állt fel először. Azóta iiiimád felállni! Veszettül gyorsan mászik, majd gondol egyet és az ágy vagy kanapé mellett feláll, sőt, már lépeget is párat. A leülés továbbra is zuttyanás formájában történik. Hirtelen platty, a popójára pattan, majd négykézlábra áll és teker is tovább! Imááááádom! :) Írtam múlt hónapban, hogy anyáéknál felmászott a kis lépcsőre a konyhában. Na ez már nem is okoz akadályt! Fel-lemászik tök simán, sokszor, probléma nélkül :) És egyébként már olyan biztosan áll, hogy sokszor csak fél kézzel támaszkodik!
Nahh most ehhez nincs túl sok türelmem, úgyhogy marad a pontba szedés :))
Olyan hihetetlen, fantasztikus élmény látni azt, ahogy nyiladozik az értelme. Egyre jobban érzem azt, hogy ő az én kis társam, napról napra nagyobb élményként élem meg az anyaságot :)
Kezdem látni, hogy mindenkinek megvan a maga "nyavalyája" a gyereknevelés kapcsán. Valaki a fogakkal, valaki a szoptatással, valaki a napirenddel és valaki (pl. mi) az alvással/altatással szenved.
Megvolt a szabi, több, mint 10 éjszakán keresztül Tamás kelt fel Jankához, próbálkoztunk azzal, hogy nappal nem ringatjuk és éjjel is csak megitatjuk, kis simi és sipirc aludni :)
Az első pár nap egész jól sikerült. Eleinte furcsa volt Jankának, hogy nem kapott éjjel enni, így hosszadalmasabbak voltak az altatások. Átlagban felkelt úgy 3 körül és még egyszer, fél-fél órát kellett itatni és altatni, de sikerült - cici nélkül. Később átálltunk arra, hogy a hajnali (úgy 5.45 körüli) kelésnél megetettem, majd visszaaludt. Az első pár éjszaka nem is volt ezzel semmi gond, örültünk a könnyű átállásnak. Nap közben is jól ment az altatás, általában akkor tettem le, amikor már valóban álmos volt, picit simiztem, paskoltam a popiját és sikerült is elaludnia.
Esztergomban is tök jól viselkedett éjjel, pedig direkt azért kértük azt, hogy mi menjünk külön szobába, hogy nehogy felébresszük a két pasit és családját :)
Szigligeten úgy a 3. éjszaka romlott el minden. Felébredt hajnali 1-kor és 4-ig üvöltött. Semmi, de semmi nem segített. Próbáltuk itatni, nyugtatni, ringatni, még meg is etettem - semmi. 3.30-körül Tamás mondta, hogy bontsuk ki, nézzük meg a pelusát illetve azt, hogy megcsípte-e esetleg valami. Persze semmi baja nem volt, jót kacagott már a fénynél :) Adtam neki egy viburcol kúpot, nem tudtam már mit csinálni. Ez után el is aludt és 6-kor meg olyan 7.30-kor ébredt fel. A nappali alvásokkal is gubancok voltak innentől kezdve, hosszadalmas és nehézkés altatások következtek nappal is annak ellenére, hogy tényleg akkor tettem le, amikor már hulla volt.
A többi szigligeti éjszaka átlagban 3-4x kelt, volt, hogy 20 percet kellett altatni, de legtöbbször csak annyi kellett neki, hogy én fogjam meg. Ha a kezemben volt, a vállamon elaludt, de ahogy letettem, folyton üvöltésbe kezdett, négykézlábra állt, felült, és ismét fel kellett venni. Úgy tudott elaludni, hogy másodjára, harmadjára már olyan álmos volt, hogy ahogy letettem úgy is maradt. Nagyon kifáradtunk. Nappal is nehéz volt altatni. Vasárnap reggel, amikor 6-kor felkelt, anya berontott, kivette a kezünkből és elvitte, hogy tudjunk aludni. (Isten áldja!) :)
Szóval szegény Tamásnak nem sikerült túl jól a szabija pihenés szempontjából, de egyébként Szigliget szuper volt, Janka tündérien viselkedett, folyton vigyorgott, dumált, kacagott, kopogtatott mindenhol és mindenkire - egy kis csoda ez a baba! Mindenkinek megvan a saját keresztje - nekünk az alvás. Nem könnyű, próbál az ember taktikázni, kitalálni a legjobbat, de nem minden áron. És kívánom, hogy ennél nagyobb bajunk sosem legyen, mert a lényeg az, hogy boldog, egészséges, kiegyensúlyozott babánk van. Az alvással küzdünk, de ezt is megoldjuk valahogy :)
Rendhagyó módon íme egy hóközi post :)
Annyit agyaltunk/olvastunk/mérlegeltünk a téma kapcsán, hogy úgy gondolom, érdemes az alvással kapcsolatos gondolatainkat összegezni.
Janka alvási szokásai mit sem változtak az elmúlt hónapokban: reggel úgy 7 körül kel, nap közben kétszer alszik (11-12 és olyan 4 óra körül) majd általában 8 tájékán vacsorázik, fürdik, cicizik majd ezután elalszik. Éjjel pedig kivételesen jó esetben kétszer ébred, de az ötszöri kelés sem számított ritkának mostanság.
A kicsi lányom eddigi 9 hónapja alatt próbáltunk mindennek utánaolvasni, átgondolni és minden esetben végül azt az utat választottuk, amit a szívünk diktált. Legyen szó a szoptatásról, hozzátáplálásról vagy akár a napirendről, és természetesen az altatásról is.
A nappali alvások szertartása változott az idők során, eleinte szépen elaludt magától (általában cici után), majd ringattuk, majd elaludt magától majd megint ringatni kellett. Alkalmazkodtunk az adott élethelyzetéhez és próbáltuk őt úgy altatni, ahogy akkor neki a legjobb volt.
Éjszaka szintúgy. Eleinte adódott olyan, hogy órákat cipeltük fel-alá míg bealudt, majd jött pár hónap amikor az éjszakai többszöri szoptatás után mindig kidőlt és én is gyorsan visszafekhettem.
Mindig Janka az első, mindig mindent úgy szeretnénk csinálni ahogy neki jó, de arra is rájöttünk, hogy azért magunkat is figyelembe kell venni illetve a jövőt is. Magunk szempontjából: 9 hónapja nem volt egy rendesen átaludt éjszakám, Tamás is sokszor kel 4:30-kor, annak ellenére, hogy a legtöbben azt mondják, nem látszik meg rajtunk az éjszakázás - elfáradtunk. A ringatás nap közben pedig azért gáz, mert Janka már több, mint 9 kg - egyre többet fáj a hátam. Illetve lassan nem ártana megtanulnia magától elaludni...
A jövőt tekintve pedig azt gondoljuk mindketten, hogy most kell elfojtani ezeket a rossz szokásokat (amiket persze mi alakítottunk ki), hogy nehogy pl. 2 évesen is ringatni kelljen.
Mindezt csak azért írom le, hogy később, pár év múlva jót nevethessek magunkon és ezeken a törekvéseinken és, hogy tudjuk, miből eredtek :)
Szóval nagyon sokat utánaolvastam a témának. Van, aki azt mondja: hagyjuk sírni a gyereket 1-2 éjszakán át - majd megtanulja, hogy az éjszaka alvásra való és idővel simán bealszik ha ágyat ér. Van, aki szerint nem baj, ha éjszakánként sokszor fent van a gyerek, szoptassam meg nyugodtan, úgyis kikopik ez a szokás. Mint (általában) mindig, itt is a középutat tervezzük választani. Az előző postomban írtam, hogy Tamás ment be hozzá 5 napig, az tök jó is volt, majd én mentem 3-ig ami nem jött be :( Most az a tervünk, hogy mivel Tamás szabin van, 12 éjszakán keresztül meg tudjuk oldani, hogy csak ő megy be. Megitatja, megnyugtatja és próbálja visszaaltatni. Az első éjszaka nem sikerült túl fényesre, de talán napról napra jobb lesz. Hétvégén Esztergomban, új helyen leszünk, majd Balcsin. Nagyon bízom benne, hogy sikerül az átszoktatás.
A nappali ringatásról is ma kezdtem leszoktatni. 11.30-kor álmosodott el, nem raktam rögtön le, csak akkor, amikor már annyira álmos volt, hogy mászott rám és hozzám bújt (jajj de imádom ilyenkor (is)):) De aztán jött a fekete leves: fél órán át üvöltött. Nem tudom azt csinálni, hogy beteszem az ágyba "oszt csókolom, üvőőőcccsééé". Felvettem, megnyugtattam de ahogy letettem ismét üvöltött, feltérdelt, felült, felállt és nyújtotta a kezét, hogy vegyem fel. A szívem szakadt meg :( De fél óra után végül bealudt. Nagy küzdelem volt :( A délutáni alvás hamarabb realizálódott: leraktam az ágyba, simiztem a fejét, paskoltam a popiját és el is aludt...nem szeretném ringatni és cicin altatni sem. Főleg úgy, hogy nap közben már nincs is cici.
Szóval úgy érezzük, hogy ez mindhármónk érdeke. Nem könnyű időszak, de ezen túl kell esni. Remélem mire hazajövünk a Balcsiról, sikerül megreformálni az alvási szokásokat. A lényeg az, hogy még ha pár nehéz napba telik is, szeretnénk, hogy kicsit könnyebb legyen a világ. Önzőség? Lehet. De meg vagyunk győződve arról, hogy hosszútávon Jankának is ez a jó. Szurkoljatok, hogy sikerüljön véghezvinni a tervet és idegileg senki se készüljön ki :)
Az utóbbi időben már csak úgy havi egyszer jelentkezem, amikor összegzem az adott hónap történéseit. Úgy látom, ez nem változik majd egyhamar, mert a drága kicsi lányom egyre inkább leköti minden percem :)
Ez a beszámoló viszont jelentősen hosszabb lesz az eddigieknél, mert ez a hónap hozta eddig a legtöbb változást és fejlődést. Úgy érzem, kicsi babából most kezd kicsi emberkévé átalakulni a lánykánk :)
Íme, az elmúlt hónap legfőbb történései/változásai:
Mozgásfejlődés: 8 hónaposan felült, pár napra rá a kúszás is sokkal jobban ment. A két kis kezét előre pakolta és húzta utána a testét. Alig 8,5 hónaposan már jó pár métert kúszott a fenti módszerrel, illetve a mászás is ment 1-2 méter hosszan. Amikor 8,5 hónapos lett, hirtelen és nagyon gyorsan beindult a szép, szabályos mászás. 9 hónapos korára pedig felállt. Először ahogy feküdtem a földön, rajtam kapaszkodva sikerült majd szinte rögtön utána az ágyunk és kanapénk mellett is simán felállt. Onnantól kezdve, hogy egyszer sikerült neki, folyton álldogálni szeretne :) Ami pedig meglepő: nagyon ügyesen ül le. Nem volt még olyan (kopp-kopp-kopp), hogy csúnyán lezuttyant volna. Szépen leengedi magát és a popóján landol. Anyáéknál az étkezőből a konyhába is felmászott (1 pici lépcső), bár látszott rajta, hogy hosszan mérlegelte azt, hogy mindezt milyen technikával tegye. Fel többször mászott, lejönni csak egyszer tudott – de itt is szépen óvatosan, megfontoltan.
Fogak: Múlt hónapban 2 foga volt, de jelentem, 9 hónaposan 6 foggal rendelkezik a mi kicsi lányunk! Keresztelőre, Orosházára még 2 foggal érkeztünk, de a hétvégén még 1,5 előbújt. Amikor elvittük a szokásos havi kontrollra az orvoshoz akkor ő mondta, hogy durva fogzás várható, több van még készülődőben. Így is lett, csak úgy záporoztak kifelé a kis rizsszemek! A sorrend: 1) bal alsó 1-es 2) jobb alsó 1-es 3) bal felső 2-es 4) jobb felső 1-es 5) jobb felső 2-es 6) bal felső 1-es (a Sherlock-fog végre előjött). Sokan kérdezik, hogy mennyire gyötörte meg Jankát a fogzás, de erre nehéz válaszolni. Volt úgy 1 hét, míg nem volt borostyánlánca (elszakadt a kapocs), akkor nyűgösebb volt, de a meleg és a sok utazás miatt egyébként is kicsit zaklatottabb volt ez az időszak így nem tudom egyértelműen a lánc hiányára vagy a fogzásra fogni a rossz hangulatát. Szerencsére oltári morcosságot nem tapasztaltunk nála a fogak miatt. Hja, azóta, hogy ilyen fogas lett van a lánykának egy új kedvenc szokása: csikorgatja a kis fogait egyfolytában! Ennek én kifejezetten örülök, mondhatom :)
Evés: Janka egyre ügyesebben és kiszámíthatóbban eszik. Előző hónapban még nem alakult ki olyan rendszer, mint most. Kezdtem már sokallni azt, hogy 2 óránként óhajt étkezni. Persze, az én dolgom az, hogy tápláljam a lányom és azért is hálát adok az égnek, hogy még szoptatom, de 2 óránként etetni 8-9 hónaposan már elég fárasztó. Nem lehetett tőle semmit csinálni, akárhova mentem, futni kellett haza, mert Janka éhen akart halni :) Egyszer csak eldöntöttem, kemény leszek, nem adok neki 2 óránként enni, csak 3-4 óránként. Akkor hátha többet eszik és ritkábban éhezik meg. Így utólag azt gondolom, hogy mindezt akkor határoztam el, amikor láttam, hogy Janka is nyitott rá, mert simán beállt az új rendszerre. Mostanában így néz ki egy napi étkezése: reggel ébredéskor cici, 10 körül egy kis rudi, 13-14 körül ebéd (főzelék, általában husis) 16-17 óra körül gyümi majd 19-20 óra tájékán beton és fürdés után cici. A védőnő mondta, hogy amennyiben nem eszik meg egy teljes adagot (1 üvegnyit), akkor küldjek utána egy kis tejet is. Az esetek többségében úgy 2/3 üveggel pusztít el Janka így mindig „utántöltök”. De úgy tűnik, bevált ez a rendszer, mert simán elvan 3-4 órán keresztül kaja nélkül. A vizet is szépen issza már a nuby pohárból (gyümileveket direkt nem adok – nem szeretném rászoktatni a cukros löttyökre) és van, hogy nasizik is: tölcsért, kekszet, puffasztott rizst, köles golyót. És persze az a kaja a legizgibb, amit mi eszünk! Múltkor pudingot eszegettem, odakotort hozzám, felmászott rám és naaaagy szemekkel nézett és tátogott (majd megzabáltam!) Egy picit beleérintettem a kanalat, odaadtam neki, ő meg teljesen bezsongott és kért még! Gyorsan befaltam, hogy ne szívassam szegényt, Tamás pedig elvitte a tálkát, amire ő heves hisztivel reagált :) Illetve a múltkor Zsuéknál voltunk, a földön ülve falatoztunk, ettük a fagyit, persze Zsu szájából is kinézte a fagyit és természetesen adtunk neki kicsit. Ennyit a következetes hozzátáplálásról :)
Alvás/éjszakai szopizás: A héten Janka fenekén kiütések jelentek meg (tudom, Ádámtól és Évától kezdem :)), nem aggódtam miatta, de biztos ami biztos, felhívtam a védőnőt, elmeséltem neki a helyzetet és ő mondta, hogy ugorjunk oda, mutassuk meg a dokinak, azzal nem ártunk. Míg vártunk Irénkére (sajna a mi drága orvosunk szabin volt), beszélgettünk Krisztivel és kérdezte, hogy Janka szopizik-e még. Mondtam neki, hogy igen, szerencsére, de az éjszakákkal nem tudok mit kezdeni. Folyton fent van és így 9 hónap után már ez nem olyan buli. Kérdeztem, hogy ez mikor múlik el? Mit tudok tenni, hogy változzék a helyzet? Csak egy megoldás létezik a problémára szerinte: nem én megyek be hozzá éjjel, hanem Tamás. Ilyenkor már nem éhesek éjszaka a babák, a szopizás csak azért kell nekik, mert megszokták és ez megnyugtatja őket. De rafkósak ezek a kis törpék, ha én megyek be, megérzi rajtam a tej illatát és addig nem nyugszik, míg nem kapja meg (főleg az ilyen Janka vérmérsékletűek). Így csak az segít, ha Tamás megy be én meg lapítok (ahogy ő fogalmazott). Elmeséltem Tamásnak a hallottakat és meg is állapodtunk, hogy most van a tökéletes időpont a leszoktatásra: 5 napig nem kell Pestre mennie (tehát 4.30-kor kelnie), nem látunk új fogat készülődőben, az óriási melegeknek is vége. Nem is tudom mikor lesz legközelebb ilyen ideális időszak erre a projektre, így belevágtunk! Az első éjszaka 3x kelt, az első kelésnél 15 percig üvöltött. Borzalmasan nehéz volt megállni, hogy ne menjek be, de sikerült, Tamás szuperul visszaaltatta. A másik 2 ébredést is szépen megoldotta – adott neki vizet, visszaaludt. Reggel adtam neki tejet és minden ment a megszokottak szerint. Azóta még 3 éjszaka telt el és én egyszer sem mentem be hozzá (oooolyan jó volt kicsit aludni). Minden éjjel könnyebb volt vele, pl. tegnap éjjel nem is volt nagy sírás (a 2. éjjel 4 perc üvöltés volt, a többin egy sem). Szóval jelenleg ott tartunk, hogy rájöttünk: tényleg nem éhes, nem kell neki a cici, ez csak megszokás volt már. Kap vizet, kiveszi Tamás az ágyból, megnyugtatja és visszaalszik. A következő lépés az lesz, hogy én nyugtatom meg éjjel (holnaptól) és kíváncsi leszek, hogy így sem akad-e ki, hogy nem kap cicit. Ha ez is sikeres lesz, a további célnak azt tűzzük ki, hogy csak bemegyünk hozzá, nem vesszük ki, csak simogatjuk, esetleg a fenekét paskoljuk. Természetesen a végcél az, hogy ne is kelljen bemenni hozzá, hanem ha felébred, aludjon is vissza. De ez még elég távolinak tűnik :)
További „apróságok”:) :
- a papucsok és kábelek még mindig rendkívül izgalmasak, viszont van egy új szerelem: a videóóóóóó!
- az sem változott, hogy folyamatosan mondja a magáét :)
- cumizik, de csak alkalomadtán :) Kipakoltuk Jankának az összes cumiját és naponta többször odamászik hozzájuk, válogat, bekap egyet, csócsálja, kiköpi, másikat bevesz, szívja kicsit és kidobja…
- zenére riszálja a kis popóját, sőt, jár az egész teste :) ahogy meghallja a muzsikát, beindul
- egyre jobban megy a pápázás, de csak nekem produkálja :) mondom, hogy „Janka, pápá” erre ő elmosolyodik és elkezd hadonászni (már amikor). A süti-sütit is próbálom neki tanítani, és ha mondom, hogy „Janka, süti-süti” akkor is sokszor elmosolyodik és pápázik. Hiába, sok ez a tudomány :)
- imádom, ahogy rákészülődik a tüsszentésre, majd amikor sikerül, tüsszentett, mindig fülig ér a kis szája :)
- nyújtja a kezét, ha szeretné, hogy felvegyük :)
- apa a nagy kedvenc. Ha hazajön, félredob minden játékot és ezerrel mászik hozzá és nyújtja a kezét neki :) ha azonnal nem veszi fel, akkor bedobja a durcát és sokszor hisztizik
Szóval mozgalmas, érdekes, izgalmas volt a múlt hónap! Hihetetlen mennyit fejlődött ezen időszak alatt. Kíváncsi vagyok, hogy a 10. hónap mit tartogat :)
Vannak az ember életében mérföldkövek, amik vagy ezért vagy azért sokat számítanak. Előfordulnak olyan fontos események is, amelyekről tudjuk, hogy jelentősek, de az igazi értelmüket csak akkor ismerjük meg, amikor magunk megtapasztaljuk. Nekem Janka keresztelője ilyen volt.
Már hónapokkal ezelőtt megbeszéltük, hogy június 24-én tartjuk majd Janka keresztelőjét. Én szerettem volna mindenképpen azt, hogy Orosházán legyen, több okból. A legfontosabb: Tamás mamája (akit nagyon szeretek!) ott él és nem nagyon vállalkozik hosszú utakra. Szerettem volna, hogy ő mindenképpen velünk legyen a keresztelőn. A nagypapám Orosházán született és ott is keresztelték, így ez a város kicsit összehozza a két családot. A harmadik ok pedig az, hogy mivel Győrben élünk és az én családom is itt van, elég valószínű, hogy a legtöbb ünnepet itt tartjuk majd, így ez a minimum, hogy Janka keresztelőjét Tamás családjával ünnepeljük. Győrben tartunk majd egy keresztelő bulit, de én nagyon szerettem volna, hogy maga a keresztelő Orosházán legyen és ebbe végül mindenki beleegyezett :)
Amikor húsvétkor Orosházán jártunk, találkoztunk az ottani lelkésszel és átbeszéltük az elképzeléseinket a keresztelő kapcsán. Nagyon szimpatikus volt, abszolút közel éreztük magunkhoz azt a világnézetet, amit ő képvisel. Sajnos már akkor tudni lehetett, hogy valószínűleg a helyettese tartja majd a keresztelést mivel ő valószínűleg a kiválasztott időpontunkon táboroztatni fog – ez be is jött. Megállapodtunk abban, hogy a keresztelő előtti héten felhívom és megbeszéljük a részleteket. Amikor telefonon egyeztettünk, megbeszéltük, hogy csütörtökön találkozunk, átbeszéljük a tudnivalókat és a helyettese, egy kedves, mosolygós idős néni kereszteli majd meg a kicsi lányunkat.
Csütörtökön éppen időben sikerült megérkeznünk Orosházára. Elmentünk a lelkészhez és törviről hegyire megbeszéltük a szertartás menetrendjét illetve az egésznek a jelentőségét. Őszintén szólva a nagy szervezkedésben nem nagyon gondoltam abba bele, hogy ez mit is jelent tulajdonképpen, tudtam, hogy szeretnénk Jankát megkeresztelni, de az ember hajlamos az ilyen eseményeket úgy felfogni, hogy jó, ezt meg kell csinálni és akkor legalább ezt is kipipáljuk. Ez a beszélgetés ezt átalakította bennem.
Tamással mindketten keresztény neveltetést kaptunk, de egyikőnk sem jár minden hétvégén templomba (enyhe túlzással) viszont minden este elmondunk egy imát és hívő emberek vagyunk. Tudtuk, hogy ezt az utat szeretnénk Jankának is kinyitni, de nyilván erőltetni semmit sem fogunk. Amikor a lelkésszel beszéltünk, pont ezt erősítette meg bennünk. A keresztelés annyit jelent, hogy Janka bebocsátást kapott a keresztények csoportjába, megnyílt előtte egy út. Nem fogjuk őt folyton bibliai történetekkel traktálni, nem visszük egyfolytában templomba és bibliai foglalkozásokra, de ahogy a lelkész fogalmazott, az asztalra tesszük neki ezt a példát. Próbáljuk a bibliai értékrendet közvetíteni neki (ami alapvetően teljesen megfelel annak, amit mi itthonról hoztunk) de majd ő maga dönti el, hogy mit választ a jövőben. Ha ő lenne a lelkészünk, tutira többet járnánk templomba, mert nagyon tetszik a szemléletmódja. Nem az a pátoszoskodó régimódi pap, hanem tudja, hogy a világ már nem ilyen, sokkal lazábban, rugalmasabban gondolkodik. Szerinte nem kell erőltetünk semmit, nem kell 12 éves korban konfirmálkodni, hanem akkor, amikor ő érett rá. Döntse el ő! Ennyi idősen a fiatalok kiránduljanak, játsszanak (szerinte) és majd akkor konfirmálkodjanak, amikor ők azt érzik, hogy itt az ideje! Maximálisan igaza van…
Szóval nagyon jó volt a beszélgetés, vártuk a vasárnapot. Pénteken otthon voltunk a mamával hármasban szinte egész nap, szombat már a készülődés jegyében telt és délután jöttek anyáék is. Ekkorra már rotyogott a halászlé és elkészültek a grill finomságok :) Janka is kipróbálta már a medencéjét, amit egy kakilással fel is avatott :) Kellemesen megkajáltunk, beszélgettünk, majd vége lett az estének. Másnap reggel a mamáéknál találkoztunk ismét, itt megreggeliztünk, átöltöztünk és a karaván elindult a templomba!
Jankát sikerült kicsit túlöltöztetni, mert ugye a templomban általában hideg szokott lenni… Édes kicsi babám olyan szépséges volt a fehér ruciban és a tehenészlány-sapkában :)
Ahogy megérkeztünk, nagy szeretettel vártak minket a helyiek és elfoglaltuk a helyünket az első sorban. Janka ekkor már elemében volt, elkezdett sokat és hangosan „dumálni”. Amikor megkezdődött az istentisztelet, még hangosabb üzemmódba váltott! :) Szerencsére a keresztelővel kezdődött a szertartás. Azért mondom, hogy szerencsére, mert: 1) Jankának (is) NAGYON melege volt 2) alvásidőben zajlott az istentisztelet
Szóval míg az első zsoltárt énekeltük, Janka fennhangon dededeee, bbabbababba, heddeeeede-zett majd kiálltunk az úr asztala elé. Ekkor már ficánkolt, minden baja volt, álmos volt és majd megsült. Szerencsére nem tartott sokáig maga a ceremónia, gyorsan eljutottunk addig a pontig, mikor a keresztelővíz rákerült a szöszökre a fején. No ekkor fennhangon ordított :) Tamás pedig utána fogta szépen és kivitte sétálni. Arra hivatkozott, hogy én vagyok a református, maradjak én az istentiszteleten, de igazából olyan melege volt, hogy alig várta, hogy levehesse a zakóját :) Jankáról is gyorsan letéptük a harisnyát, cipőt és ruhát és egy ujjatlan bodyban azonnal álomba is szenderedett. Jól kifárasztotta a kereszténnyé válás :)
Az istentisztelet egyébként nagyon szép volt, pont egy jó témát választott a lelkésznő: az aggódást. A lényeg az volt, hogy hajlamosak vagyunk arra, hogy folyton mindenen aggódjunk és ezzel magunknak csináljunk a plussz stresszt és feszkót. Pedig ahhoz van elegendő erőnk, hogy minden nap az adott nap nehézségeivel megbirkózzunk, felesleges ezért magunkra venni az extra terheit a jövőnek. Persze, tervezgetni kell de előre stresszelni a jövőbeli dolgokon butaság. És tényleg így van – nagyon ütött az üzenet nem csak nekem, de szerintem mindenkinek! Nagyon sokat gondolkodom a jövőn – mi lesz velünk? Maradunk Győrben vagy megyünk vissza Pestre? Mikor? Hol fogunk lakni? Vegyünk lakást? Mikor jöjjön a második baba? Ez az üzenet nálam célba ért, tudatosan próbálok lassítani és a mára koncentrálni.
Véget ért az istentisztelet majd csináltunk egy közös fotót, visszamentünk a mamáékhoz és átöltöztünk. Amikor mindenki kényelmes ruhában volt már és a tikkadtságát is enyhítette egy kis vízzel, autóba pattantunk és elmentünk az étterembe. Kaptunk egy külön kis részt ahol nagyon kellemesen megebédeltünk. Janka szolgáltatta a zenét a kedvenc tescós csigájával, természetesen folyton körülrajongtuk ezt a csodás kicsi embert az ebéd alatt is :) Majd utána ismét autóba pattantunk és jöttünk szépen haza.
Ez a hétvége valami hihetetlen lelki töltést adott nekem/nekünk. Nem csak arról van szó, hogy kicsit átértelmeztem a keresztelő és az aggódás fogalmát :) hanem arról, hogy nagyon jó volt így együtt lenni a családdal. 4 napig áradt a szeretet minden irányba! Ezt a kicsi manót hihetetlen mennyien szeretjük, folyamatosan azt éreztem, hogy majd kicsattan a boldogságtól, mert akárhova néz, mosolygó, szeretettel teli emberek veszik körül. Persze ez itthon is így van, de most valahogy koncentrálva éreztem a szeretetet. Nagyon jó döntés volt, hogy Orosházán tartottuk a bulit, a lelkemet különösen simogatta, hogy sokat lehettünk a mamával és, hogy ő is tudott osztozni az örömünkben. Illetve az is, hogy anyáék is eljöttek Győrből. Csak azt sajnálom kicsit, hogy a tesómék nem tudtak ott lenni :(
Kicsit nyálasra sikerült ez a post; remélem elnézitek nekem. De tényleg megint arra eszméltem rá: a szeretet a legfontosabb!
Mostanában sajna csak a havi státuszokra jut idő, egyre macerásabb nap közben netezni tőle, este meg... örülök, ha élek :)
Szóval íme a szokásos lista:
- szépen kúszik (nem a katonai kúszás – ez amolyan Jankás megoldás), ha valahova lerakom, 2 perc múlva az tuti, hogy legalább 3 méterrel arrébb lesz. A játszószőnyeget tehát már csak dísznek használjuk :) (négykézláb van, rúg egyet és ezzel a lendülettel teszi előre a két kezét)
- nagyon próbálkozik a mászással, azaz, még csak gyakorol rá :) folyamatosan négykézlábra ereszkedik és rugózik. Néha próbál picit elmozdulni előre ebből a pózból de zutty – arcra esik :)
- ha négykézláb van, egyre többször próbál oldalra kiülni – nem sok kell már hozzá, hogy sikerüljön :)
- továbbra is teljesen rá van kattanva a papucsokra és a kábelekre – ezek a kúszás legjobb ösztönzői!
- ma először fordult elő, hogy rám mászott, az ölembe ültettem, majd átölelte a nyakamat és bújt hozzám :) és így is aludt el (míg én telefonáltam… hmmm jó anya vagyok, mi? :)
- megállás nélkül dumál (osztja az észt): dedede, babababa, hádddee és társai most a kedvenc „szavai” :)
- „rendes” hintát is próbálta már! Tök ügyes volt, amikor először beleraktuk, hajtotta is magát! Persze ez csak véletlen volt, másodjára már nem sikerült neki :) (de a saját rugós hintája továbbra is nagy sláger)
- kaja ügyben ugyanaz a helyzet, mint 7 hónapos korában
- éjszaka mostanság fent van úgy 5x, nem tudjuk mitől lehet :( fog, front, bármi lehetséges
- nagyon durván kinőtte a tokot így megkapta a trónját (a 9-18 kg-s gyerekülést)
- fogszámlálás: 2 :) (a rejtélyes 3. fog továbbra sem került elő)
- fürdésnél csak és kizárólag ül. Már van 3 kisbarátja akikkel együtt fürdik, folyton kóstolgatja őket, játszik velük, nagyon szereti!
- az új babakocsiban továbbra is imádja a sétát :)
- a köles golyón, tölcséren kívül a kifli/kenyérhéj is nagy sláger nálunk mostanság :)
Íme a szokásos havi lista az újdonságokról :)
- a forgáson már meg sem lepődik, simán közlekedik, sőt, kúszik is szépen (főleg, ha a papucsom vagy a számítógép zsinórja motivációként előtte van) :)
- dumál, sikongat, rötyög - folyamatosan :)
- IMÁDJA a hintát, a legrosszabb pillanataiban is a hinta a megmentő. Bepörgeti magát, felemeli a lábát, forog, focizik, ugrál, sikongat :)
- a dzsungelt likvidáltuk - már kicsi és nem is olyan izgi
- az evéssel még küszködünk, de talán egyre jobban megy. Minden nap kap főzit ebédre, délután gyümölcsöt és estére betont (sinlac). A vacsit most már szinte mindig betolja, imádja ezt az ízetlen undormányt :) és a másik 2 kajából átlagosan az egyiket szívesen megeszi (kb fél üveg bébiételnyit) de a másikat elutasítja.
- gyönyörűen, stabilan ül egyedül
- egyre több időt elvan a járókában illetve a játszószőnyegen is
- alul kint van a két kis foga, folyton vicces arcokat vág, mert dörgöli a kis betolakodókat az ínyéhez felül :) (szerintünk az eltűnt fog tervezi a visszajövetelt)
- a fürdőkádban is simán ül sőt, paskolja már a vizet :)
- reggelenként úgy fél órát elmotoszkál szépen csendben az ágyban, mielőtt áthozzuk - nem sírva ébred :)
- imádja a sétákat és az új babakocsit! Szépen ücsörög benne, kezét/lábát felpakolja és nézeget, mint egy kis király :)
- éjszaka megint sokat van fent, az elmúlt napokban úgy átlagosan 5-6x :(
- egyre jobban csúszik a víz, sőt, evett már kölesgolyót és tölcsért is :)
Úgy érzem, ez a lista minden hónapban csak egyre hosszabb lesz :)
Hónapok óta ment a zsongás és készülődés, nagyon vártuk a május 12-t, amikor Ipi és Hunci ááááálooo helyett azt mondják: IGEN :) Ipivel minden héten többször beszéltünk, egyeztettünk, együtt izgultunk, zsongtunk, lelkiztünk, bőgtünk, de megérte: csodás nap volt! De ugye ez a blog nem esküvőtervezős írás, hanem Jankáról szól, így elmesélem a történetet Janka szemszögéből :)
Szóval már amikor elkezdtük a tervezést azt tervezgettem, hogy viseli majd Janka az utat illetve, hogy miként tudjuk megoldani azt, hogy mi tudjunk kicsit bulizni (igen, önző szülők :) de úgy, hogy Janka azért tudjon aludni is. Kiagyaltuk, hogy tök jó ötlet lenne, ha anyáék is velünk tartanának. Ők úgyis ismerik és szeretik Ipiéket, eljönnének velünk Debibe, kicsit körülnéznének, megnéznék a szertartást majd visszavinnék a szállásra Jankát. Ekkor még bőven azt gondoltuk, hogy 7 hónaposan Janka simán átalussza majd az éjszakát. Ipi egyébként annyira rendes volt, hallani sem akart arról, hogy a szertartás után lelépnek anyáék, meghívta őket a vacsira is. Szóval ez tervnek nagyon jó volt, de persze ember tervez... 2 dolog húzta keresztül a számításokat 1) Janka természetesen nem alussza még át az éjszakákat 2) úgy alakult, hogy anyáék nem tudtak jönni mégsem. Igazából így, hogy Janka éjjel minimum 2x kel enni, nem is tudtak volna anyáék nekünk segíteni Jankával kapcsolatban, tehát így nem volt gáz, hogy nem tudtak jönni, csak nagyon rosszul éreztük magunkat, hogy esküvő előtt kicsit több, mint 2 héttel tudtuk ezt meg :(
Szóval adott volt egy fiatal pár, akik nagyon szerették volna jól érezni magukat az egyik legkedvencebb baráti párjuk esküvőjén, továbbá adott egy cicifüggő 7 hónapos, akit nem akartunk teljesen kizökkenteni a megszokott napirendjéből.
Úgy terveztük, hogy 1 nappal meghosszabbítjuk a hétvégét és Ipi jelezte, hogy vasárnapra terveznek egy bográcsozást, ahova tök jó lenne, ha mennénk, mert így legalább picit tud ő is Jankázni és beszélgethetünk is. Így nem a pénteket, hanem hétfőt vette ki Tamás. Ilyen hosszú utat Jankával nem szeretnék 2 nap alatt megtenni. Nagyon megviseli a hosszú utazás és ha lehet, szeretném kerülni az ilyen gyors jövés-menést, így jónak tűnt a 3 napos terv.
Az esküvő előtti héten nagyon nagy volt a zsongás, sokszor beszéltünk Ipivel, szuper volt kicsit újra átélni az esküvői készülődést :) Én pedig elmentem fodrászhoz, kozmetikushoz, manikűrre és pedikűrre - olyan jó volt, kicsit így magammal foglalkozni :) Nagyon szerettem volna dögös lenni Ipi esküvőjére és szuper volt a lelkemnek is a megújulás :)
Szombaton olyan 11 körül indultunk, Janka végig aludta az utat Pestig. Majd Debi felé a mekiben ettünk egy lájtos kaját, itt ült először "étteremben" Janka etetőszékben :) Nagyon élvezte! Ezután következett egy kis nyugis játék a kocsiban, majd fél óra üvöltés... megálltunk ismét, megetettem és el is aludt! Debrecenben ébredt csak fel :)
Könnyen megtaláltuk a panziót, bejelentkeztünk, lepakoltunk és egy gyors tusolás után már öltöztünk is, mert indulni kellett a lagziba :) El sem tudom mondani milyen jó volt kicsit csiniben lenni :) Bepréselődtünk Ágiékkal Fábiókába és elrobogtunk a helyszínre. 10 perccel a ceremónia kezdete előtt érkeztünk. Nagyon szép helyet választottak Ipiék, elsőre beleszerettem! Ahogy megérkeztünk a terembe, Ipi anyukája meg Fruzsi és Szilvi rögtön odajöttek hozzánk, tök jó volt velük találkozni! És olyan hihetetlen volt, hogy a buli, amit már hónapok óta tervezgettünk, beszélgettünk, most megvalósul!
Szépen leültünk a hátsó sorba és bekészítettem a zsepit :) Tamás mondta, hogy majd ő vigyáz Jankára, mert tutira bőgni fogok, és így is lett :) Megláttam Ipi öccsét az ajtóban, már kicsordult a könnyem. Aztán jött Hunci és az anyukája, akkor már pityeregtem és ahogy megláttam Ipit - na akkor már ment a hüppögés rendesen. Janka meg nem értette, hogy mi történik! Eleinte Janka is vígan nézte az eseményeket majd elkezdett nyűgösködni és Tamás elvitte sétálni. Így legalább én is nyugodtan végig tudtam nézni a szertartást :) Ez után eljött a kajaidő és megkérdeztük a ceremóniamestert, hogy hova tudunk menni megszoptatni Jankát. Elvittek végül minket a paravánokon túlra egy, a strandhoz tartozó pelenkázó helységbe, ami kb egy wc volt, pici és elég fülledt :) Beszéltük is, hogy ez így nem lesz jó, valami más alternatívát kell keresnünk estére :)
Ezután visszamentünk a gyönyörűen feldíszített terembe, beszélgettünk, megkezdődött a vacsora és a leves evészetet Janka szépen végig aludta a babakocsiban. Út közben kitaláltuk, hogy felállítjuk az utazóágyat a ceremónia helyszínén (ami egy függönnyel volt elválasztva a nagy teremtől ahol a vacsi és buli volt - ráadásul mi pont a függöny mellett ültünk) és próbáljuk majd ott altatni Jankát. Ez így is lett (egy ideig) :) Leves után felébredt a főnök, kicsit még hagytuk mulatni majd megetettem, átöltöztettem és letettük aludni. Kipróbáltuk a babaőrt is, de nem nagyon lehetett semmit sem hallani :) Tamás mondjuk kipróbálta, mondta is, hogy "oááá, oááá", kicsit azért hallatszott, de nem igazán. Így azután, hogy leraktuk, kb 20 percenként bement hozzá valaki, hogy megnézze, alszik-e. Hajnali 2-ig kb 3x kelt fel, evett és visszaaludt - közben Tamással mi jókat táncoltunk :) 2-kor viszont evés után nem óhajtott visszaaludni. Próbáltunk mi mindent, de nem sikerült. Széles vigyorral az arcán feküdt az ágyban. No ekkor úgy döntöttem, hogy megérdemli, hogy kijöjjön velünk bulizni :) Nagy sikert arattunk vele! Vigyorgott, dumált, táncolt és persze begyűjtött egy csomó rajongót :) Majd 3-kor Tamás már összeszedte a cuccokat és behozta a kocsit, hogy már ideje indulnunk (pedig Janka és az anyukája bírta volna még) :) Hazaértünk a szállásra, kb fél óra volt, míg elredeztük magunkat, addig Janka játszott az ágyon. Megetettem és 8.30-ig aludt szépen tovább :) Szóval meg kellett állapítanom, hogy jóval rugalmasabbak ezek a törpök, mint ahogy gondoltuk. Nagyon sokat aggódtam rajta, hogy mi lesz -hogy lesz az esküvőn. Hogy alszik majd az üvöltő zenében és vajon ki tudunk-e kapcsolni és tudunk-e táncolni? Olyan jól sikerült, hogy Tamás is elég sokat táncolt (magához képest) sőt ő kérte azt a számot, amire tényleg mindenki bejött táncolni :) Akkor volt egyébként a buli abszolút a tetőfokán szerintem :)
Vasárnap reggel elmentünk a plázába, vettünk üdcsiket, mert mentünk egy babatalira is a bográcsozás előtt. Zsaniékhoz mentünk négyen: Szilviékkel és Adriékkal. Szuperul alakult a délelőttünk! A babák nagyon cukin eljátszottak egymással és a szülőkkel jókat dumcsiztunk. Odafelé én vezettem, mert Tamás még mindig pihengette az előző éjszaka Jageres fáradalmait :)
A bográcsozásra már rendbejött Tamás így ő ült a volán mögé :) Ez egy nagyon jó levezetése volt az előző napi bulinak - sétáltunk egyet az erdőben Ipivel, ettünk egy kis levest majd el is jöttünk, mert baromi hideg volt és nem készültem elég meleg gúnyával. Na amikor elbúcsúztunk Ipitől és Huncitól, eltört a mécses, jól elbőgtem magam. Úúúúúgy hiányoznak, olyan jó lenne közelebb lakni egymáshoz :(
Szóval így alakult a hétvége, nagyon szuper volt, jól éreztük magunkat és Janka is szuperul viselte :)